Hoffmann Rózsa járja az országot és – bár nem a felsőoktatásról akar beszélni, hanem a szintén kaotikus közoktatási államosítást próbálná eladni – kénytelen megmagyarázni, miért nem tandíj, ha előre vagy utólag a diák fizeti a képzési költségeit. A hallgatók, és a gimnazisták szerte az országban – eddig nem tapasztalt hangulatú – demonstrációkat tartanak. Közben Orbán Viktor Brüsszelből megüzeni, hogy hétvégére megoldódik a felsőoktatási átalakítások kérdése.
Eljön a hétvége, hazatér Orbán Viktor, és a TEK-esei által védve beül néhány titokzatos – egyik hivatalos hallgatói szervezet által sem ismert – fiatallal egy általa lenézett intézménybe (igaz, egy olyan romkocsmáról van szó, ami inkább elitpub), és megvilágosodik. Kijön, azt mondja, most már érti, min háborognak a diákok: túl bonyolult a rendszer, úgyhogy inkább nem is lesznek keretszámok. Az illetékes miniszter szerdára össze is hoz egy új koncepciót felsőoktatás-ügyben.
Győztek a diákok? Aligha. Egyrészt, milyen koncepció lesz az, amit néhány nap alatt ír a miniszter – nyilván megint az érintettekkel való konzultáció nélkül. Van itt ugyanis egy kemény korlát: a költségvetés. Ebben a felsőoktatás állami támogatását drasztikusan – a 2011-eshez képest végül összesen 70 milliárddal – nyeste vissza a kormány. Aligha írhatja felül a parlament által elfogadott törvényt egy három nap alatt összeütött kormányrendelet.
De mi lehet a rendeletben? A miniszterelnök azt mondta, sokkal egyszerűbbé kell tenni a felvételi rendszert és mindenkinek, aki eléri a tanulmányi minimumot, és itthon akar dolgozni (azaz aláírja a röghöz kötést) biztosítja az állam ingyen a tanulmányait. A pénzbeli korlátok között mindez úgy lehetséges, hogy továbbra is a képzés utólagos kifizetésében gondolkodik. (Mert nyilván a kormányfő gondolkodik most is, nem a szaktárca, pláne nem annak felelős államtitkára.) Nem tévedünk nagyot, ha a cipollai köpenyből egy újabb szómágiával átírt megszorítás bújhat csak elő.
Mindenki felveszi a Diákhielt 2-t, de azt az állami szférában elhelyezkedetteknek az állam, a többieknek pedig a cégek fizetik vissza? (Az utóbbiaknál ez kötelező lenne? De hogyan?) Bezárnak ennyi és ennyi intézményt hirtelen, és az abból felszabaduló pénzeket fordítják a képzési költségekre? Valamilyen konstrukciót dolgoznak ki arra, hogy a felvételi pontszám differenciáljon a fizetős és a nem fizetős diákok között, és ekkor is csak a felső 10-15 százalék tanulhatna ingyen? Netán lemondanak egy-egy stadionról, vasútvonal-felújításról, esetleg kevesebbet kap a közmédia vagy a védelmi kiadások csappannak meg? Ez sem kormányrendelet szintű döntés lenne, és egyébként is elképzelhetetlen.
Szóval egyelőre jobb, ha várnak a diákok a koccintással. Mellesleg ezt ők is tudják: a Hallgatói Hálózat közleménye szerint nem értett meg Orbán semmit a tiltakozó akciójukból. Hasonló nyilatkozatot tett az Oktató Hálózat is.
Nem is fog megérteni semmit, amíg csak néhány, ki tudja hogyan kiválasztott, hallgatásra kényszerített diákkal „konzultál”. Pontosabban eljátssza, hogy az érintettekkel való megbeszélésen megvilágosodik.
Nincs tandíj, mondta eddig. Nincs keretszám, mondta ma. Nincs hitele, mondják a diákok.
