Vizsgázni is meg kell tanulni

A felvételi előtti végső visszaszámlálásban szinte egymást érik az egyetemi nagyrendezvények és nyilvános próbafelvételi napok. Nem haszontalanul, mert inkább érhet el sikert az, aki a teszteken túl is tudja, mire számíthat. A próbafelvételik célja az, hogy tudásuk mellett a diákok azt is felmérhessék, hogyan tudnak megfelelni az adott intézmény követelményeinek és a javítótanároknak. A sikeres felvételihez ugyanis nem elég vizsgarutint szerezni. Tisztában kell lenni a rendszerrel is, amelybe be kell illeszteni a tankönyvekből és tesztek kitöltésével megszerzett ismereteket.

Személyiségtől függ, ki hogyan készül a felvételire. Van, aki magától is elég fegyelmezett és önálló, másoknak iránymutatásra van szükségük. Utóbbiaknak találták ki a felvételi előkészítőket, ahol nemcsak kordában tartják, hanem az adott intézmény kívánalmai szerint készítik fel a jelentkezőket a felvételi vizsgákra.

Egyedül vagy tanfolyamon?

Kevesen vannak, akik rá tudják venni magukat a folyamatos munkára, illetve számonkérésre, és beérik a könyvből való felkészüléssel. Ennek ugyanis nemcsak az a veszélye, hogy a vizsga napján döbbennek rá: nem a választott iskola követelményei szerint készültek fel, hanem az is, hogy kifutnak az időből. Bár a tesztek alapján itt is mérhető a már megszerzett tudás, nem biztos, hogy a hibákat sikerül úgy kijavítani, ahogy az iskolának megfelel.

Sokak szerint ezért a siker legbiztosabb receptje a megcélzott intézmény előkészítője vagy nulladik évfolyama. Ezeken az előkészítőkön a „sumákolásra” sincs lehetőség: a tanárok könyörtelenül szembesítik hiányosságaikkal a jelölteket – szerencsés esetben úgy, hogy közben azt is elmondják, hogyan lehet ezeket pótolni vagy kijavítani.

Kincset érnek az elhangzó hasznos tanácsok is, például, hogy egy kérdés se maradjon megválaszolatlanul, és jó, ha az esszékérdéseknél a jelentkező betartja az előírt egy oldalt, mert a javítók nem díjazzák több ponttal a bő lére eresztett mondanivalót. Megtanítanak arra is, hogyan kell beosztani az időt úgy, hogy minden feladatra jusson – ezért megtanítanak vázlatot készíteni, ami akkor is sokat elárul a javító tanárnak, ha a vizsgázónak nem sikerül az adott feladat végére érnie.

Vizsgázzunk, de hogyan?

A legjobb az, ha először átolvassuk valamennyi kérdést, hogy felmérjük, hogyan osszuk be az időnket. Mindig a könnyebb kérdések megválaszolásával kezdjük a teszteket, az esszékérdéseknél viszont épp fordítva, a nehezebbel indítsunk, nehogy végül kifussunk az időből.

A jogi karokra általában magyarból és történelemből kell felvételizniük a jelentkezőknek. Számukra a legnagyobb problémát a tapasztalatok szerint a műelemzés és az érvelést igénylő feladatok jelentik, de gondot okozhat az időbeosztás és a terjedelem megoldásának sorrendje is. Pedig a vizsgára adott három órába mindennek bele kell férnie. A titok bennünk rejlik: csak úgy lehetünk eredményesek, ha az általános receptek mellett saját tempónkkal is tisztában vagyunk.

Olvassuk át gondosan a kérdést, hogy biztosan arra válaszoljunk, amit kérdeznek tőlünk, még a teszteknél is. A kitöltést érdemes az egyszerűbb nyelvtanfeladatokkal kezdeni, és a bonyolultakat a végére hagyni. Az utolsó órára csak azokat a kérdéseket hagyjuk, amelyek tényleg nem mennek – még a legkeményebb gondolkodás után sem. Jónak mondható a tempónk, ha a kérdések értelmezésével és a tesztek megoldásával végzünk ötven perc alatt.

Más a helyzet az esszékkel. Ezeknél azért érdemes a nehezebbekkel kezdeni, mert valószínűleg ezek érik a legtöbb pontot. Segíthet összeszedni gondolatainkat, ha vázlatot készítünk, mert így nem kell menet közben megkeresni az esetleg elvesztett szálat. Ha pedig érvelnünk kell egy feladatban, arra kell ügyelni, hogy az adott mű ismeretanyagára alapozva érveljünk, és ennek során térjünk ki arra is, hogy vajon mi mozgathatta az adott feladat szereplőit, mi okozhatta a feladatban kapott konfliktust.

Az utolsó percig

Az írásbeli vizsgáknál figyelni kell a formai követelményekre is: esszénknek mindenképpen legyen bevezetése, tárgyalása és befejezése is. Ha pedig egy szó helyesírásában nem vagyunk biztosak, inkább ne írjuk le, hanem használjunk szinonimát – még a nem jól eltalált szinonima is többet ér a vizsgáztatók szemében, mint egy helyesírási hiba. És ami a legfontosabb: ügyeljünk arra is, hogy a javító el tudja olvasni írásunkat, mert ezen is könnyen elúszhat a felvételi.

Hagyjunk időt arra is, hogy átnézzük a dolgozatot. Ekkor ugyanis még van lehetőségünk a stilisztikai és helyesírási hibák kijavítására. És ha még mindig van időnk, törjük tovább a fejünket a megoldhatatlannak látszó kérdéseken.

Ami pedig az utolsó heteket illeti: töltsünk ki annyi tesztet, amennyit csak bírunk, akár egyedül, akár próbafelvételi keretében. Csak így kaphatunk ugyanis olyan visszajelzést tudásunkról, amit hasznosíthatunk majd az éles felvételin.