Amikor beültem a moziterembe, hogy megtekintsem az oly nagy hírverésnek – és a jelek szerint népszerűségnek – örvendő Michaelt, félkomoly gondolatként átsuhant az agyamon, milyen mókás lenne, ha a film a popsztár egyik ikonikussá vált sikkantásával kezdődne. Aztán tényleg így történt, és jót nevettem.
Érdekes dilemma elé nézünk, amikor átfogó és informált véleményt szeretnénk formálni a vadiúj, tömegeket megmozgató Michael Jackson-filmről. A legjobb döntés talán az, ha úgy ítéljük meg ezt az életrajzi filmet, hogy észben tartjuk azt is, miről is szól maga az Antoine Fuqua rendezte produkció, és azt is, hogy miről szól az azt övező, igen heves indulatokkal fűtött párbeszéd, aminek nem mellesleg a néhai pop királyának bizonyos családtagjai is részeseivé váltak – ki támogatólag, ki kritikusan.
És mi van a gyerekekkel?
