Az elmúlt másfél–két évben a gyermekvédelem ügye kiemelt figyelmet kapott a közéletben, a témát ugyanakkor erősen megosztó vélemények övezik: egyesek szerint a szükséges intézkedések megszülettek és a rendszer stabil alapokon áll, gyerekek és dolgozók is biztonságban vannak benne, míg mások továbbra is válságos állapotokról beszélnek. Ön hogyan látja a gyermekvédelem jelenlegi helyzetét Magyarországon?
Árnyaltabban fogalmaznék: a gyermekvédelem valóban kritikus helyzetben van, ugyanakkor működik.
Fontos hangsúlyozni, hogy nem összeomlott rendszerről beszélünk, hanem egy olyan struktúráról, amely rendkívül nagy erőfeszítések árán képes fenntartani magát.
A rendszer két fő pillére a nevelőszülői hálózat és a gyermekotthonok, mindkettő komoly kihívásokkal küzd. A gyermekotthonok helyzete különösen nehéz: az alacsony létszám, a nem versenyképes bérek és a magas fluktuáció tovább súlyosbítják a problémákat. Márpedig a két ellátási forma egymásra épül – a gyermekotthonok megerősítése nélkül a nevelőszülői hálózat sem tud hosszú távon stabilan működni.
Magyarországon mintegy 23 ezer gyermek él állami gondoskodásban. Ez magas aránynak számít?
Fontos pontosítani: a 23 ezer fős adat a nagykorú ellátottakat is magába foglalja, a kiskorúak száma körülbelül 21 ezer. Ez azt jelenti, hogy a 18 év alatti korosztály mintegy 1,3 százaléka él szakellátásban. Ez európai összehasonlításban a magasabb tartományba esik, de nem kirívó – a legtöbb országban 0,5 és 1,5 százalék között mozog ez az arány. Önmagában tehát a szám nem feltétlenül problémás, és nem arról van szó, hogy a rendszer „reflexszerűen” emelné ki a gyerekeket a családjukból. A valódi probléma mélyebben gyökerezik.
Miben látja a legnagyobb problémát?
Abban, hogy a gyermekek túlnyomó többsége – gyakorlatilag a 99 százaléka – mélyszegénységben élő családokból kerül ki és éveket tölt bent a rendszerben. Ha egyszer valakitől elveszik a gyerekét, onnan alig van visszaút, az állam fogja felnevelni.
Bár sem a hazai, sem a nemzetközi jog nem teszi lehetővé, hogy pusztán szegénység miatt emeljenek ki egy gyermeket a családjából, a gyakorlatban mégis szinte minden esetben a szegénységgel összefüggő körülmények állnak a háttérben.
Ez azért súlyos probléma, mert a gyermekvédelmi rendszer nem a szegénység kezelésére lett kitalálva. Ez alapvetően társadalompolitikai kérdés. Amíg ez nem kap megfelelő választ, addig a gyermekvédelem egy olyan problémát próbál kezelni, amelyre valójában nem alkalmas.
Ebben a helyzetben milyen szerepet tud betölteni az SOS Gyermekfalvak?
Közhasznú alapítványként az a célunk, hogy jógyakorlatokat mutassunk fel, hozzájáruljunk a minőségi szemlélet erősítéséhez és pozitív hatással legyünk a döntéshozókra. A mindennapi munkánk során ugyanazokkal a kihívásokkal szembesülünk, mint a rendszer többi szereplője, ezekre szeretnénk felhívni a figyelmet, és megmutatni, hogy milyen működőképes megoldások léteznek.
Milyen konkrét programokat emelne ki?
Az egyik legfontosabb törekvésünk, hogy megelőzzük a gyermekek családból való kiemelését, illetve, ha ez már megtörtént, akkor segítsük a mielőbbi hazagondozást. Ennek érdekében hoztuk létre Mobil Családmegerősítő csapatunkat, amely intenzív támogatást nyújt a családoknak. A program első évében több olyan gyermek is visszakerülhetett a családjába, akiknél korábban ezt nem tartották reálisnak. A segítség sokrétű: a szülők motivációjának erősítésétől kezdve egészen a lakhatási körülmények javításáig terjed.
Ezzel párhuzamosan fontosnak tartjuk a traumaérzékeny szemlélet terjesztését is. Egy európai uniós program keretében képzési rendszert dolgoztunk ki, amely segít a szakembereknek abban, hogy a gyermekek viselkedése mögött meghúzódó traumákat is felismerjék.
Ez a megközelítés ma már számos fejlett országban alapvetés, és nálunk is egyre inkább beépül a mindennapi gyakorlatba.
A nevelőszülői hálózatuk működésében miben térnek el másoktól?
A nevelőszülők kiválasztására és felkészítésére kiemelt figyelmet fordítunk. Emellett bevezettünk egy mentorprogramot: tapasztalt nevelőszülők segítik az újonnan belépőket az első évben, ami jelentős támogatást jelent a mindennapokban. Fontosnak tartjuk a szakmai háttér biztosítását is, pszichológiai és szakmai támogatás is folyamatosan elérhető nálunk. Az SOS-ben a jogszabályi előírásokhoz képest csökkentettük a nevelőszülőknél élő gyerekek számát, hogy több idő és figyelem jusson egy-egy gyerekre, és tanácsadói, pszichológus stábunk is jobban tudja támogatni a családokat.
Mi lenne a legfontosabb üzenet, amit a döntéshozók és a társadalom felé megfogalmazna?
A gyermekvédelem nem tudja egyedül megoldani a szegénység problémáját.
Ha valódi változást szeretnénk, akkor rendszerszintű, társadalompolitikai válaszokra van szükség, ami kiterjed a lakhatási, oktatási, foglalkoztatási problémák kezelésére is.
Ugyanakkor az is fontos, hogy lássuk: a benne dolgozók hatalmas erőfeszítésekkel nap mint nap működtetik ezt a rendszert.
Erre lehet és kell is építeni, de ehhez több figyelemre, erőforrásra és hosszú távú gondolkodásra van szükség.
