Megújulására új szlogent is kapott a Citadella: „A szabadság bástyája”. Jól hangzik, csakhogy az erődnek sohasem voltak bástyái, a felépítésével pedig épp az volt a cél, hogy elrettentsen a szabadságtól, pontosabban az 1848–1849 után egy újabb forradalom és/vagy szabadságharc kirobbantásától. Az egykor rettegett erőd, a mára már a részévé vált, sörnyitónak csúfolt pálmaágas nőalak, illetve az ezeket a hátán hordó Gellért-hegy valódi történetéről Katona Csaba történészt, a Magyar Nemzeti Levéltár kommunikációs referensét kérdezzük.
A magyar honvédek adták az ötletet
A „Szabadság bástyája” elnevezés a szó szerinti formájában valóban nehezen értelmezhető, a koncepció valószínűleg az, hogy egy másodlagos jelentéstartalmat is adjanak neki és a szabadság ellen épült erőd a szabadság mementójaként kapjon új tartalmat. A Citadella azért épült fel 1854-ben, mert, ha kitört volna egy, az 1848-ashoz hasonló forradalom, akkor az erődből remekül lehetett volna kontrollálni a városban zajló eseményeket katonailag. Helyének megválasztására jelentős hatással volt a szabadságharc egyik ikonikus eseménye, Budavár ostroma 1849. május 4. és 21. között. A támadó Görgey Artúr és a védő Heinrich Hentzi között érvényben volt egy megállapodás, mely szerint Görgeyék Pestről nem támadják a várat, cserébe Hentzi nem löveti Pestet. Nem tudjuk pontosan, hogy kik, de kétszer is lövéseket adtak le Pestről, mire Hentzi is ágyúztatta a várost. Az ostrom szempontjából azonban ennek kevés jelentősége volt. Görgeyék leginkább a környező hegyekről, így többek között a Gellért-hegyről lőttek. Innen is jöhetett az ötlet a szabadságharc leverése után, hogy kellene oda építeni egy erődöt – mondja a történész.
Miért nem volt elég a győztes hatalomnak a Budai Vár?
