Idén a március 15-i nemzeti ünnep előtt egy nappal hirdették ki az idei Kossuth-díjasok névsorát, amelyen Lackfi János József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, műfordító, szerkesztő és kritikus is feltűnt. A kitüntetés pillanatokon belül jókora visszhangot váltott ki, hiszen a díjról döntő bizottságban a művész édesanyja, a szintén Kossuth-díjas Mezey Katalin is helyet kapott.
Az előbb Schilling Árpád, illetve egy sor író, köztük Kukorelly Endre által kritizált elismerés jogosságát leginkább utóbbi vitatta, aki kijelentette:
észak-koreai tempó, hogy Mezey Katalin – aki hosszú évek óta egyedüli irodalmár a Kossuth-díjat odaítélő bizottságban, ahol, gondolom, a József Attila-díjakról is döntenek, és számos egyéb kuratóriumban is meghatározó a szava (MMA, Térey-díj stb.) – a saját fiát díjazza. És a díjazott ettől meg se rezdüljön.
Az összeférhetetlenség vádját a kormány, illetve maga Mezey is elutasította, Lackfi pedig arról beszélt, hogy a bizottság anyja távollétében szavazott. A botrány ezzel még távolról sem ült el, hiszen a korábban a Nemzeti Múzeum élén is álló kultúrpolitikus, L. Simon László rövidesen kijelentette: sértő Kukorelly azonban megállapítása, hogy az állami művészeti díjakat kizárólag kliensek kaphatják meg.
A két fél kedd este az ATV Egyenes beszéd című műsorában ért a csúcsra, amelyből kiderült: mindketten fontosnak tartják, hogy lehessen beszélni arról, ki, mikor és miért kap díjat, az álláspontjuk azonban ettől még nem közeledett egymáshoz.
A negyedórás vita során folyamatosan egymás szavába vágó művészek végül csak ebben értettek egyet, hiszen megismételték a korábban már hangoztatott érveiket: L. Simon szerint az, hogy valaki tagja a bizottságnak, nem jelenti azt, hogy a fia díjat is kap, főleg, hogy Mezey nem is vett részt az ülésen.
Nem az a kérdés, hogy Mezey bizottsági tag-e, hanem, hogy Lackfi saját jogán megérdemel-e egy Kossuth-díjat
– jelentette ki, majd előhúzta a rendszerváltás óta eltelt három és fél évtized minden Kossuth-díjasának listáját, azt állítva, hogy minden évben vannak, akik egyszerűen kilógnak a képletből.
A műsort vezető Rónai Egon ekkor közbeszólt, jelezve, hogy ennek ellenére mégis van egy olyan közmegegyezés, amely szerint egy adott évben az aktuális kormány hívei, nem pedig a vele szemben álló emberek kapják meg a díjat.
Kukorelly ezzel nem értett egyet, jelezve, hogy a szocialista vezetés sok a kormánnyal szemben álló ember is kapott díjat. L. Simon erre azonnal kontrázott, kijelentve, hogy ő a legtöbb írónál nem tartja nyilván a politikai hovatartozását.
A vitapartnerét ez nem nyugtatta meg, hiszen arról beszélt, hogy a Kossuth-díjra javaslatot tevő bizottságban egyetlen irodalmár ül, Mezey Katalin, így egyértelmű, hogy ő felelős az irodalmi díjért. Azt állította, hogy Vidnyánszky Attilától úgy tudja: az egy adott művészeti ágat képviselő tagok javasolnak valakit a saját területükről, ebbe pedig a többiek nem szólnak bele.
Ha van egy ilyen helyzetem, a legevidensebb dolog, hogy abban az évben, mikor a fiam neve felmerül, nem veszek részt
– tette hozzá, L. Simon újra elhangzó érvét – miszerint Mezey a döntés idejére kivonult a teremből – pedig azzal ütötte félre, hogy szerinte Lackfi János édesanyjának le kellett volna mondania a posztjáról, épp úgy, ahogyan tavaly Vészabó Noémi miatt a Munkácsy-díjbizottság tagjai.
A Nemzeti Múzeum a World Press Photo-botrány miatt távozó egykori vezetőjét nem hatotta meg az érv, hiszen szerinte a díjat a bizottság javaslatára a köztársasági elnök adja, a Horn– és Gyurcsány-kormány alatt pedig egyetlen jobboldali sem kapott Kossuth-díjat.
Ezután elmondta: a valódi kérdés az, hogy a bizottság tagjai, így Eperjes Károly, Vidnyánszky Attila vagy épp Turi Attila jó művész-e, és ismeri-e a saját szakmáját, ezzel pedig nincs probléma.
Kukorelly ekkor sokadszorra is jelezte, hogy a vitapartnere folyamatosan csúsztat, a lényegi kérdésről ugyanis nem tudnak beszélni, mire az visszavágott, arról beszélve, hogy a bizottságok szakmailag hiteles döntéseket szoktak hozni, és utólag mindig van olyan díj, amelyet a közeg túlzónak vagy elhamarkodottnak ítél, az azonban nem igaz, hogy kizárólag kliensek kaphatják meg az elismerést.
Az állítások nem igazán hatották meg Kukorellyt, aki úgy érzi, hogy sokak szerint valójában a saját Kossuth-díjának hiánya teszi dühössé a témában. Ezt a vádat elutasította, sőt jelezte, hogy a napi politikából való 2012-es kivonulása – ekkor mondott le az LMP-s mandátumáról – után felmerült a neve a lehetséges díjazottak közt, ő azonban elutasította ezt. Az író ezt követően sérelmezte, hogy a jelenlegi Kossuth-díjasok nem emelnek szót, nem nyilvánítanak véleményt a témában, sokan – így a néhány napja elhunyt Nádasdy Ádám –, valamint egy sor, ma is élő művész pedig továbbra sem kapta meg az elismerést.
A díjazás egy sértődött ember kvázi bosszúja, egy Kerényi-féle „most mi jövünk”-típusú bosszú.
L. Simon a felek megállás nélküli egymás szavába vágását hozó vita lezárásaként ismét csak elmondta: az idei irodalmi díjak kifejezetten kiegyensúlyozottak voltak, a babérkoszorúsoknál pedig minden van, csak politikai elfogultság nincs. A helyzet a Kossuth-díjnál szerinte ugyanez,
minden más pedig csak kicsinyes megszólalás,
bár a díjazottakon, így Pataky Attilán szakmailag és politikailag is lehet vitatkozni.
A heves beszélgetés után röviddel L. Simon saját Facebook-oldalán is megosztotta a felvételt, a következő kommentárral:
Még Egon sem jutott szóhoz.
