Világszerte több tíz millió ember szenved a pitvarfibrillációnak nevezett szívritmuszavartól, amely azt eredményezi, hogy a szív felső üregei szabálytalanul és nagyon gyorsan húzódnak össze. A tünetek lehetnek enyhébbek, például fáradtság vagy légszomj, de a legnagyobb veszély egyértelműen a stroke megnövekedett, mintegy ötszörös kockázata, amelynek oka, hogy pangó vér miatt kialakuló vérrög az agyba juthat.
Ebben kulcsfontosságú szerepe van a szív bal pitvarának egy apró, zsákszerű kitüremkedésének, amit bal pitvari fülcsének neveznek. Ennek szerepe azért jelentős, mert itt könnyen megrekedhet a vér, ami miatt vérrög alakulhat ki, ez pedig az agyba jutva stroke-ot okozhat. A kutatók emiatt jó ideje vizsgálják már, hogyan lehetne megkerülni ezt a területet, most pedig úgy tűnik, van egy megoldás, ami rendkívül ígéretesnek tűnik – írja a Science Alert.
Állatokon már bevált
Napjainkban a legtöbb, hasonló problémával küzdő beteg számára vérhígító gyógyszert írnak fel, amelyek ugyan csökkentik a véralvadás veszélyét, és jelentősen mérséklik a stroke kockázatát, de vannak hátrányai is. Ilyen például az, hogy növelik a vérzés kockázatát, ami sokaknál veszélyes lehet – különösen az idősebbek esetében, vagy azoknál, akiknek más betegségeik is vannak, például gyomorfekély, magas vérnyomás, máj- vagy vesebetegség, esetleg rák.
Egy másik lehetőség a bal pitvari fülcse elzárása, mivel azonban ennek alakja és mérete páciensenként eltér, az eljáráshoz használt merev implantátumok nem jelentenek teljes megoldást. Előfordulhat, hogy a széleken szivárgó vér rögökké alakul, az eszközt a helyén tartó alkatrészek pedig a szív szövetét is károsíthatják.
Merev implantátum behelyezése helyett ehhez egy mágnesesen irányítható folyadékot, úgynevezett magnetofluidot alkalmaznak, amelyet közvetlenül a bal pitvarfülcsébe injektálnak, katéteren keresztül. Miután a folyadék bejutott, egy külső mágneses mező segít a helyén tartani és vezetni azt, így képes kitölteni az egész területet. A folyadék perceken belül hiánytalan lezárja az üreget, felvéve az egyénenként eltérő formát. A gél képes arra is, hogy beépüljön a szív belső nyálkahártyájába, sima felületet képezve, ami csökkentheti a vérrögképződés esélyét.
Az egyetlen bökkenő, hogy eddig csak állatokon tesztelték a technikát: a kutatók először patkányokon, majd sertéseken folytattak kísérleteket. A sertéseken végzett vizsgálatban a magnetogél 10 hónapig stabilan a helyén maradt, vérrögképződés vagy szivárgás jele nélkül. Az állatokon egyéb káros biológiai hatásokat sem figyeltek meg.
Az ígéretes eredmények ellenére tehát a technika továbbra is kísérleti stádiumban van. Mielőtt megkezdődhetnének az emberi vizsgálatok, a kutatóknak igazolniuk kell a hosszú távú biztonságosságot, finomítaniuk kell az anyag bejuttatásának módját, és biztosítaniuk kell, hogy az nagyobb állatkísérletekben kiszámíthatóan viselkedjen. Ez pedig akár évekbe is telhet.
