Sokak szerint nem volt szerencsés lépés, hogy a tulajdonosok keresztnevéből képzett, furán hangzó MiZo márkanevet vette fel a Pécsi központtal felépített tejipari csoport, mások viszont esküsznek a szellemes névválasztásra. Akárhogy is, a sikersztorinak beharangozott MiZo név végül a fizetésképtelenségi vitákkal és politikai üggyé dagadt termelői tiltakozással fonódott össze. Meglepő fordulatokat azonban a tejipari csoport értékesítésének végjátéka is tartogat. A 2000 februárja óta felszámolás alatt álló, de stabilan működő MiZo-Baranyatej Rt. “Fa” április 10-ére meghirdetett árverésén ugyanis nemcsak a nagy cégcsoportok licitálnak, de megpróbálnak pozíciót szerezni maguk a tejtermelők is, akiknek összesen 3,6 milliárd forinttal maradt adósa a társaság.
ÉVTIZEDES MEGTÉRÜLÉS. A licit időpontját elsősorban azért furcsállják a jelentkezők, mert az két nappal előzi meg a MiZo rendkívüli közgyűlését, amelyet pedig – az elmúlt két év több sikertelen kísérletét követően – egy újabb hitelezői egyezség előkészítése érdekében hívtak össze. Az időzítés azt sugallja, hogy nyomást akarnak gyakorolni a pályázókra: ha nem adnak érdemi ajánlatot, két nap múlva nyélbe ütik a megegyezést a hitelezőkkel. Ha ez sikerülne, akkor véget érne a felszámolás, és tiszta lappal indulhat újra a MiZo. Ez azonban egészen új helyzetet teremtene, hiszen nem lenne szükség magára az árverési értékesítésre.
A felszámoló inkább az árveréshez fűz nagyobb reményeket, s talán nem alaptalanul. A tenderfüzetet a múlt hétig három társaság vásárolta meg, így a versenyfutás megkezdődött, bár az értékesítési árat a potenciális vásárlók sokallják. Így vélekednek annak ellenére, hogy a MiZo 1,2 milliárd forint banki forrásból sikeres reorganizáción esett túl, s jelenleg is nyereségesen termel. A felszámoló Vectigalis Rt. a nagyobb gyáregységekért, a márkanév-jogokért és a szállítóeszközökért 7,5 milliárd forintot, a készletekért további 1,9 milliárd forintot kér. “Ezen felül azonban több milliárd forint elmaradt fejlesztést kellene pótolni, ilyen feltételekkel pedig csak évtizedek alatt termelné ki a vételárát a társaság” – véli Kiss Pál István, a Nutricia-csoport vezérigazgatója. A meghirdetett árat illető erős kritika azonban nem jelenti azt, hogy a Nutricia-csoportot egyáltalán nem érdekelné a MiZo. Kiss Pál öt-hat részvevőre, ebből két-három elszánt befektetőre számít a tenderen. (A Nutricia egyébként közvetve máris érdekelt a MiZóban, ugyanis a holland anyavállalata a szintén holland Friesland Coberco birtokába került, s ez utóbbi a felszámolás előtt már 33 százalékkal részesedett a baranyai cégben.)
HITELEZŐI ESÉLYEK. A honi tejfeldolgozók közt piacvezető Nutriciának azonban meg kell küzdenie a többi pályázóval is. Gerry Lenihan, a 18 százalékos részesedével a hazai tejpiac második számú szereplőjének számító Sole Hungária Rt. vezérigazgatója is megerősítette: érdeklődik a MiZo iránt, miközben persze ugyancsak sokallja a vételárat. Az erős vásárlási szándék magyarázata a konkurenciaharc, hiszen amelyik cég megszerzi a MiZót, egyben piacvezetővé is válik Magyarországon. A Solénél most vizsgálják, hogy a szlovákiai terjeszkedés mellett “futja-e” még itthon a MiZo megvételére.
Az említettek mellett azonban feltehetően más multik is ringbe szállnak: szakmai berkekben valószínűnek tartják, hogy az olasz Parmalat, sőt a Bongrain is ott lesz az árverésen.
A pénzük után futó MiZo-hitelezők, az 1200 kis- és nagytermelő egy része szintén valamilyen tulajdonosi formában szeretne hozzájutni a ki nem fizetett tej árához, az összesen 3,6 milliárd forinthoz. Ideológiát sem kellett gyártani ehhez, hiszen – az unióban bevált módszert átvéve – elvben a magyar agrárpolitika is felkarolta, hogy termelő-értékesítő szövetkezések (TÉSZ) formájában a gazdák tulajdonába kerülhessenek egyes élelmiszer-feldolgozók. A hitelezői választmány tavaly júliusban mégis hiába fordult a földművelésügyi és a pénzügyi tárcához, hogy állami garanciával 3 milliárd forint kedvezményes hitelt kapjanak a MiZo megszerzéséhez. Margittai Miklós, a Baranya Megyei Mezőgazdasági Termelők Szövetségének titkára, a tejtermelői konzorcium vezetője szerint azonban pénz nélkül a tejtermelők nem is tudnak majd pályázni a MiZóra. Ezért egy, a magyar piacon még jelen sem lévő külföldi szakmai befektetővel konzorciumot alkotva szereznék meg a MiZo vagyonát. Információnk szerint a termelők az izraeli tejpiac második, nagy szereplőjével a Tnuva céggel kívánnak együtt pályázni, a szóban forgó társaság ugyanis már korábban fontolgatta a magyarországi piacra lépést.
Értesüléseink szerint mindemellett egy további “termelői konzorciumot” is a lehetséges vevőjelöltek közt tartanak számon. Ez a csoport megfelelő banki támogatással talán érdemi ajánlatot tud majd tenni az árverésen. A konzorcium szereplői a tartós állami tulajdoni körből kivont, 12 privatizált állami gazdaság tulajdonosai közül kerülhetnek ki, akik jelenlegi, vagy jövőbeni beszállítóként kapcsolódnak a MiZo pécsi, kecskeméti, csornai részlegéhez. Ők feltehetően a cég egyes részeire lehetnek esélyesek.
EGYBEN VAGY KÜLÖN? Amennyiben ugyanis meghiúsul az egyben értékesítés, akkor az árverező megvizsgálja az egyes vállalatrészekre érkezett pályázatokat is. E reményeket nem osztja Varga Jenő, a felszámoló Vectigális Rt. elnök-igazgatója, aki elsősorban egyben és jó áron akarja eladni a MiZót. Mint mondja, a részenkénti eladás csak azért szerepel a hirdetményben, hogy a felszámoló ne korlátozza magát az értékesítésben arra az esetre, ha visszautasíthatatlanul nagy, több milliárd forintos ajánlat érkezne valamelyik – a kecskeméti vagy a csornai – üzemegységre.
A rendkívüli közgyűlésre, egyezségre készülődő hitelezők azonban rosszat sejtenek. Furcsállják, miért kellett lóhalálában, két nappal az esetleges hitelezői egyezség előtti dátumra meghirdetni az árverést, hiszen elképzelhető, hogy e nélkül is rendeződhetne a társaság sorsa. Varga Jenő azzal hárítja el a hitelezői aggályokat, hogy jó állapotba került a társaság, olyan nagy volt a vevők érdeklődése, ami indokolta a licit meghirdetését. Céljuk a lehető legjobb áron túladni a MiZón, s így több juthat a hitelezőknek. Erre éppen az árverési verseny a garancia, márpedig a hitelezői egyezség után értelmetlen lett volna a licit.
A nagy érdeklődés ellenére sem biztos, hogy sikerrel zárul az árverés. Bajczi Zoltán, a hajdani tulajdonosok egyike szerint azonban a MiZónak akkor van esélye a tartós túlélésre, ha erős szakmai befektető kezébe kerül.
