Képzeljük el, hogy belépünk egy terembe, ahol a cégünk legragyogóbb elméi ülnek, és mindenki tőlünk vár útmutatást. Az a kimondatlan elvárás, hogy nekünk, mint vezetőknek pontosan tudnunk kell, mi a teendő. De mi van, ha ebben a pillanatban a legjobb dolog, amit tehetünk, az, hogy beismerjük: fogalmunk sincs.
A legtöbbünk számára ez szembe megy minden józan megfontolással. Hát nem éppen arról szól a vezetés, hogy tudjuk a választ, amikor senki más nem tudja? Pedig az igazi vezetés – az, amelyik innovációra és rugalmasságra ösztönöz – nem azt jelenti, hogy mindig mindent tudunk, hanem azt, hogy felismerjük és elfogadjuk, amit nem tudunk.
Az összetett problémák összetett megoldásokat követelnek
A múltban a vezetés leginkább a szakértelemről szólt. Elvileg a vezetők rendelkeztek a legnagyobb tudással, ők voltak azok, akik gyorsan és hatékonyan tudtak döntéseket hozni. A mai vezetőknek azonban minden korábbinál összetettebb és szerteágazóbb kihívásokkal kell szembenézniük, és ezeket nem lehetséges a tapasztalatra támaszkodva megoldani. Együttműködést, kreativitást és a tanulásra való nyitottságot követelnek.
A mai világban a bonyolultság, az ellentmondásosság és a felforgatás jelenti a normát. A mesterséges intelligencia előretörése átalakítja az oktatást és a munka világát. A geopolitikai feszültségek miatt a hagyományos értelemben vett hadviselés összemosódik a gazdasági szankciókkal, a kibertámadásokkal és a dezinformációval. A társadalom egyes kérdésekben olyannyira megosztottá vált, hogy az már a szervezeteken belül és az alkalmazottak között is súlyos ellentéteket szül.
A vezetés tudományának bevett – vagyis a hierarchikus döntéshozatalon és az információáramlás irányításán alapuló – megközelítése már nem elégséges. Az összetett problémák összetett megoldásokat követelnek. Az ellentmondásokkal teli világ, amelyben boldogulnunk kell, olyan vezetőkért kiált, akik tisztában vannak vele, hogy mit nem tudnak, akik nyitottak rá, hogy megkérdőjelezzék az előítéleteiket, és akik hajlandók elfogadni, hogy a személyes nézeteik esetleg nem egyeznek azokéval, akiket irányítanak. Azokból válnak a leghatékonyabb vezetők, akik képesek alkalmazkodni az új realitásokhoz, amelyekben a tanulás, a korábban tanultakon való túllépés és a gyors irányváltás sokkal nagyobb értéket képvisel, mint az, hogy mindenre tudják a választ.
Ebben a környezetben alapvető fontosságú a vakfoltkeresés: felkészít a bizonytalansággal való szembenézésre és hogy beismerjük, ha nem tudunk valamit, és ami a leglényegesebb, hogy tanuljunk a hibáinkból, és alkalmassá váljunk a fejlődésre.
A szerzőről
Kirstin Ferguson a vezetés és szervezeti kultúra elismert szakértője. Pályafutását az Ausztrál Királyi Légierő tisztjeként kezdte, majd egy nemzetközi tanácsadó cég vezérigazgatója, továbbá az Ausztrál Műsorszolgáltatási Társaság ügyvezető elnöke és alelnöke volt. Doktori fokozattal rendelkezik vezetés és szervezeti kultúra témában, emellett jogi és történelmi tanulmányokat folytatott. A Queenslandi Műszaki Egyetem Üzleti Karának címzetes professzora. 2023-ban elnyerte a rangos Thinkers50 Distinguished Leadership Award díjat.
Vegyük észre a vakfoltjainkat! című könyvében esettanulmányok és kutatási eredmények segítségével világít rá a döntéseinket alakító rejtett tényezőkre. Megtudhatjuk, miként ismerhetjük fel a vakfoltkeresés gyakorlásával a tévedéseinket, kereshetjük aktívan az igazságot és módosíthatunk az álláspontunkon.
Mit jelent a vakfoltjaink tudatos keresése?
A vakfoltkeresés arról szól, hogy tisztában vagyunk a tudásunk korlátozott voltával, és aktívan keresünk más, a feltételezéseinket megkérdőjelező nézőpontokat és gondolatokat. Három meghatározó mentalitáson alapul:
Legyünk őszinték!
Ismerjük be, ha nem tudunk valamit, és a korlátainkkal kapcsolatos kommunikációnk legyen átlátható. Ez azt jelenti, hogy nemcsak önmagunknak kell igazat mondanunk, hanem másoknak is azzal kapcsolatban, hol ér véget a tudásunk, és mikor van szükségünk külső segítségre.
Legyünk kíváncsiak!
Dolgozzon bennünk erős vágy arra, hogy új gondolatokat ismerjünk meg, kérdéseket tegyünk fel, és másféle nézőpontokat is megvizsgáljunk. A kíváncsiság innovatívabbá és kreatívabbá tehet, és a segítségével olyan lehetőségeket is felfedezhetünk, amelyekkel korábban nem számoltunk.
Legyünk rugalmasak!
Fejlesszük ki magunkban a képességet arra, hogy ha új információhoz jutunk, akkor átformáljuk a gondolkodásunkat és a döntéshozatali folyamatunkat. Ez azt jelenti, hogy ha a szükség úgy hozza, készek vagyunk meggondolni magunkat, és nem ragaszkodunk a kezdeti meggyőződésünkhöz.
Ez a három mentalitás együtt segít a vezetőknek, hogy hatékonyabbá válhassanak egyre bonyolultabb világunkban. Ha magunkévá tesszük a vakfoltkeresés elvét, felkészültebben kezelhetjük az ellentmondásosságot, jobban eligazodunk a különböző nézőpontok erdejében, és olyan környezetet teremthetünk, amelyben értéknek számít a tanulás és a kísérletezés.
A vakfoltkeresés nem gyengeség, hanem erő. Alázatot követel, de az intellektuális állóképességünket is javítja. Ha készek vagyunk felismerni a vakfoltjainkat, és aktívan kutatni új megközelítések után, akkor nagyobb valószínűséggel hozunk jobb döntéseket, kerüljük el a költséges hibákat, és inspirálunk másokat is ugyanerre.
Ha viszont nem gyakoroljuk a tudatos vakfoltkeresést, az súlyos következményekkel járhat ránk vagy a csapatunkra nézve. Aki vezetőként nem hajlandó felismerni a vakfoltjait, a szűklátókörűség gyakorlatát teremti meg, amely elriasztja a csapat tagjait attól, hogy megkérdőjelezzék a bevett szokásokat, és új ötletekkel álljanak elő. Ez pedig elfojtja az innovációt, és olyan munkahelyi légkört teremt, amelyben a beosztottak nem merik kinyitni a szájukat.
