Miután vége lett a Narcotics Anonimous gyűlésnek szokás szerint matatni kezdtem a telefonomban. Folyton basztatom, hiszen függő vagyok. Jöttek az értesítések: „Philip Seymour Hoffman Found Dead in NYC Apartment.”
– Halljátok, meghalt Philip Seymour Hoffman – mondtam. Hallották, de képről sem nagyon ismerték fel.
– Nem tudod kinagyítani?
– Nem.
Pedig 2006-ban Oscart kapott a Capote címszerepéért, és azóta is, meg azelőtt is nemzedéke egyik legnagyobbja volt, maradt. („The Master”, megvan?)
„Miért van az, hogy legemlékezetesebb szerepeiben olyan figurákat kelt életre, akik maguk alatt vannak? Minden egyes alakításával, úgy tűnik, új mélységet ad a ‘vesztes’ szónak” – kérdezte tőle 2004-ben a Magyar Narancs. Philip Seymour Hoffman így válaszolt: „Szerintem mindenki vesztes.”
Na ja, innen szép nyerni.
Tű lógott ki a karjából, amikor megtalálták a fürdőkádban. Arra gondoltam, hogy ebben a halálnemben mennyire nincs már semmi különös. De tényleg. Fürdőszoba, heroin, tű, túladagolás. Vissza az anyaméhbe. Meghalni otthon, viszonylag fiatalon, mert túl sok a méreg a szervezetben. Úgy halt meg, mint a többiek: Amy, Whitney Houston, Michael Jackson, Heath Ledger, stb.
Mindazonáltal hiba lenne túlértékelni. Egy kibaszott zseni volt. Semmi több.
Jó utat, arc!
Fotó: Europress
