Néha a nyelvünket is bedugtuk egymás szájába de azt csak a legvégin ha tudtuk egymás nevét.
Pallag Zoltán
Csak még egy szót, csak még egy kurva szót szólj és lefejellek, gondoltam magamban. Remegtem az idegtől.
A földrengésre pedig a helyszínen talált, szétszóródott durva kövekből következtetnek.
Tű lógott ki a karjából, amikor megtalálták a fürdőkádban. Arra gondoltam, hogy ebben a halálnemben mennyire nincs már semmi különös.
Alig láttam valamit az életművéből, a vele való találkozás mégis gyógyító élmény volt. Még órákkal utána is lebegtem.
Ha egy kicsit nem figyelünk oda, könnyen az utcán találhatjuk magunkat, amint éppen cigarettára gyújtunk Molotov-koktéllal, hogy csökkentsük a feszültséget.
Ahogy Garaczi mondja: „vagy vagy-vagy vagy, vagy nem vagy vagy-vagy".
Amúgy is alig maradt valami menthető ezekből a vérbajos, elmebeteg, züllött, önmagukat hasba morfiuminjekciózó zsidóbérenc, alkoholista élőhalottakból.
Faszom, ki kéne vonulni – fogalmazódott meg benne a vágy, és felhívta az államtitkárt.
Szóval ezen az elsőre semmi különös közlekedési lámpán akkor van zöld, ha nem világít.
Ejnye, ejnye Márkész asszony, kelti itt a hangulatot, ejnye, ejnye.
