A francia forradalom 1789-ben nem űzte el a királyt, de helyzete jelentősen meggyengült, szökési kísérlete pedig már előrevetítette, hogy árulás és “idegenszívűség” vádjával a bűnbak szerepe vár rá. Ez végül 1792. augusztus 10-ét, a Tuileriák palotájának ostromát követően vált valósággá: XVI. Lajos francia királyt letartóztatták. Egy hónappal később Párizsban kikiáltották a köztársaságot, Valmy mellett pedig a forradalom erői megverték a porosz intervenciós csapatokat.
Rettegett a hóhér
Az uralkodót egyszerű polgárként, Capet Lajosként idézték a Konvent elé 1792. december 11-én. A perirat 33 vádpontot tartalmazott, gerincét a hazaárulás adta, de felelnie kellett többek között az 1789-es alkotmányozó nemzetgyűlés akadályozásáért, a királypárti felkelésekért, rokonai emigrációs tevékenységéért. Hosszú vitát követően végül a Konvent 1793. január 16-án 387:334 arányban a király halálára szavazott.
Utolsó perceit Charles-Henri Sanson, a köztársaság főhóhérának visszaemlékezéséből ismerjük. Szerencsétlen rettegett, komolyan vette a royalisták fenyegetését, miszerint a királyt kiszabadítják, a hóhért pedig szitává lövik. Úton a vesztőhely felé abban reménykedett, hátha a mentőakció már az előtt sikerrel jár, hogy az uralkodót az ő gondjaira bízzák.
Nem így történt, “Capet Lajos polgártárs” rendben megérkezett a mai Concorde-téren felállított nyaktiló alá. Nyugodtan és méltóságteljesen lépett fel az emelvényre, a több tízezres szájtáti tömeg némán figyelte a jelenetet, csak a dobok peregtek. Sanson a beígért menekítőket várva szinte mozdulni sem tudott, szinte biztosra vette, hogy az ő életének is ezek utolsó percei.
XVI. Lajos kivégzése (Wikipedia)
Bátran halt meg a király
Egyik segédje le akarta segíteni Lajos felöltőjét, ám a király elhárította a gesztust. „Fölösleges, így is jó lesz, ahogy vagyok” – mondta, aztán mégis levette. Csak gyóntatója rábeszélésére hagyta, hogy kezét összekötözzék saját zsebkendőjével – kötélről hallani sem akart. A király ezután az emelvény szélére lépett, szembenézett a tömeggel, majd egy fejmozdulattal elhallgattatta a dobpergést.
„Emberek, ártatlanul halok meg!” – kiáltotta, ám amit ezután mondott, azt az újra rázendítő dobok hangja elnyelte. A közelében állók mégis jól hallották: „Uraim, ártatlan vagyok mindabban, amivel vádolnak. Azt kívánom, hogy kiontott vérem szilárdítsa meg a franciák jólétét”. Bátran feküdt a nyaktiló alá, Sanson pedig kioldotta a 40 kilós, éles vasat tartó kötelet, ami négy méteres magasságból zuhant alá.
