Ha valaki látta az Éjszaka a múzeumban vígjáték-trilógiát, vagy legalább egy részt, tudja, hogy a filmek zárójeleneteiben a kiállítási tárgyak – beleértve Teddy Roosevelt amerikai elnök viaszszobrát és egy T-rex csontvázát – varázslat által életre kelnek, és az Earth, Wind and Fire September című számára buliznak. Bár a január 10-én megrendezett első magyarországi múzeumi silent disco, azaz csendes diszkó a tárgyakat nem keltette életre, mégis egyedülálló élményt nyújtott azoknak, akik úgy döntöttek, egyszerre merülnek el a 19. századi angol festészetben és az elektronikus zenében.
Mennyiben különbözik egy ilyen buli a hagyományos diszkótól? Erről is lesz szó alább, de ehhez előbb célszerű képbe helyezünk mindenkit, hogy mitől különleges maga William Blake.
A Szépművészeti Múzeumban 2025. szeptember 26. és 2026. január 11-e között megrendezett Menny és Pokol házassága – William Blake és kortársai című kiállítás egy olyan angol költő, festő és grafikus munkásságát állította a középpontba, akit – másokhoz hasonlóan – élete során nagyrészt nem ismertek el. Ahogy azonban a budapesti kiállítás alapját képező, a londoni Tate múzeumban látható tárlat ismertetője megjegyzi: Blake-re ma már a korszaka egyik meghatározó alakjaként tekintenek, munkásságát nemcsak egyszerűen a romantika részeként kezelik, hanem annak előfutáraként is számon tartják.
Annak ellenére, hogy William Blake (1757–1827) mondhatni az egész életét Londonban élte le, rendkívül gazdag szimbolikájú és sokrétű életművet hozott létre, amelyben a képzeletet „Isten megtestesüléseként” vagy magával az emberi léttel azonosította. Mélyen vallásos, teista gondolkodó volt, aki saját, a markionizmus (a haragvó ószövetségi Istent elvető, helyette az újszövetségi, jóindulatú Istenben hívő) eszméjére emlékeztető teológiai világképet alakított ki. Erősen kritikus volt az anglikán egyházzal, sőt, szinte minden intézményes vallással szemben, és eszméire jelentős hatást gyakorolt a francia és az amerikai forradalom szellemisége, főleg, hogy ez utóbbi alapjaiban rengette meg a brit birodalmat.
Blake: örült vagy különc?
Kortársai különös gondolkodásmódja miatt gyakran őrültnek bélyegezték Blake-et, későbbi olvasói és kritikusai viszont nagyra becsülték alkotói erejét, nyelvi kifejezőkészségét, valamint műveinek filozófiai és misztikus mélységeit. Noha későbbi éveiben több radikális politikai nézetétől eltávolodott, Blake baráti kapcsolatban állt a politikai aktivistaként ismert Thomas Paine-nel, aki hangos támogatója volt az amerikai függetlenségi háborúnak.
William Blake munkásságában meghatározó szerepet játszott feleségével, Catherine Boucherrel való együttműködése is. Catherine, aki önálló művészként és nyomdászként maradandót alkotott, aktívan részt vett férje könyveinek létrehozásában, nyomdászként és színezőként dolgozott a műveken. Angus Whitehead irodalomtörténész szerint közel negyvenöt éven át ő volt Blake legközelebbi alkotótársa, akinek támogatása nélkül számos mű nem jöhetett volna létre.
A különféle befolyások ellenére Blake a művészetének sajátosságai miatt nehezen illeszthető bármelyik irányzatba. William Michael Rossetti 19. századi tudós „ragyogó jelenségként” jellemezte, olyan alkotóként, akinek nincsenek igazi elődei, kortársai közé sem sorolható, és akit utódai sem tudnak helyettesíteni. Blake képeinek láttán bennem is az fogalmazódott meg, hogy miközben tudom, mikor alkotott, mégis vannak olyan képei, amelyek alapján ránézésre körülbelül 100 évvel későbbre saccoltam volna az alkotói korszakát.
Az olyan, Budapestre eljutott képein, mint A halál háza, Newton teste, vagy Ádám és Éva megtalálja Ábel holttestét, az emberi test ábrázolása engem Kernstok Károly fürdőző férfijaira, Biró Mihály vörös kalapácsos emberére vagy futurista plakátokra emlékeztettek. De mellette ott volt az Oberon, Titánia és Puck táncoló tündérekkel, amely teljesen más hangulatot áraszt, mint a Milton Elveszett Paradicsomát illusztráló alkotások a Pokol gyötrelmeiről. És, ha már itt járunk: a Sátánt eredeti dicsőségében mutató képen egyszerre jelenik meg a Menny és a Pokol azzal, hogy a későbbi bukott angyalt még „klasszikus” angyalként, fehér fénnyel megvilágítva ábrázolja. Nem véletlen, hogy a kép címe is egy Ezekiel könyvéből vett idézet:
Tökéletes voltál teremtésed napjától addig, amíg gonoszságot nem találtam benned.
Milyen háttérzene illik az özönvízhez?
Talán épp a stílusok és a korszakok keveredése tette alkalmassá ezt a kiállítást arra, hogy a külföldi példákat követve az első magyarországi múzeumi silent disco helyszíne legyen. Hogy mennyiben különbözik egy ilyen buli a hagyományos diszkótól?
