Azt szeretnénk, hogy szerelem szövődjön az építészek és Albánia között
– mondta az albán miniszterelnök, Edi Rama októberben, mikor az egyik legfelkapottabb online művészeti lap, a dezeen munkatársának adott interjút.
A kijelentés első hallásra egyáltalán nem hangzik rosszul, hiszen a Balkán-félszigeten fekvő, Magyarországnál több mint háromszor kisebb állam az elmúlt néhány évben egy csapásra a legismertebb építészek és irodáik figyelmének középpontjába került.
Az előző évtizedben még a régió legelmaradottabb országának tartott, az Enver Hodzsa négy évtizedes rémuralma (1943–1985) által ejtett sebeket csak nagyon lassan begyógyítani képes, a múlt bűneitől ipari tésztagyúró gépek segítségével megszabaduló Albánia 2014 óta várja már, hogy az EU tagja lehessen, a tárgyalások pedig jól haladnak.
A fejlődéshez a már most is sokat segítő Európai Unió mellett a Nemzetközi Valutaalap, illetve a Világbank is sokat hozzátett, az ország vezetése pedig mára eljutott odáig, hogy más módszerekkel is vonzóbb, fejlettebb hellyé tegye az országot: Rama szerint ehhez a legjobb út a jó építészeten át vezet, ami nem szimplán csak energizálja, felvillanyozza a társadalmat, de egy fényesebb jövőképet is mutat a lakók felé.
Ezzel az állítással szintén nehéz vitába szállni, főleg annak fényében, hogy a hivatalát 2013 óta betöltő, korábban a főváros, Tirana polgármestereként (2000–2011) aktív – akkor tízezer illegálisan felhúzott épületet lebontó – miniszterelnök nemrég egy építészeti fesztivált is szervezett, amelynek megnyitóján kijelentette: elképesztően sajnálja, hogy a szakma a legmagasabb szintű politikai körökre való hatása az elmúlt időben sok helyen meggyengült.
Az építészek évezredeken át olyan magas státuszúak voltak, mint a királyok
– tette hozzá az eseményen, majd elmondta: sokáig a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy a vezetők meghallgatták a tervezőket, és annak fényében hoztak döntést egy épület megszületéséről vagy akár egy egész birodalom fejlesztéséről.
Úgy nőttem fel, sőt az életem felét úgy töltöttem, hogy egy minket a világtól teljesen elzáró rezsimben éltem, ahol az építészet lényege csak a funkció volt. Aztán láttam a világot, és sokkoltak az olyan munkák, mint a Louvre piramisa, ahol két, teljesen különböző korszak, két különböző építész, illetve két különböző építészeti felfogás találkozott egy térben
– jelentette ki a Dezeennek néhány héttel ezelőtt.
Ezt a kettősséget a miniszterelnök az elmúlt években az országban is igyekezett meghonosítani, törekvései pedig célt értek, hiszen a világ legfontosabb művészeti és építészeti lapjai szinte heti rendszerességgel számoltak be a Tiranába álmodott meglepő toronyépületek koncepcióterveiről, építéséről vagy akár átadásáról.
