Light

Főhajtás Woody Allen előtt

Kedvenc New York-i neurotikus filmes zsenink december 1-jén ünnepli hetvenhatodik születésnapját.

Legelőször is sok boldogságot, hosszú és sikerekben gazdag, további éveket, jó egészséget, és a többit kívánjuk! Tiszteletadásunk jeleként pedig előástuk az alábbi, retrospektív supercutot, amit még a nyáron ollóztak össze, hogy megragadja a mester személyiségének lényegét.

A visszatekintés alapjául az a tézis szolgál, miszerint minden művész önmagát alkotja újra műveiben. Ez különösen szembetűnő lehet az íróknál, színészeknél, rendezőknél, s mivel az Allen Stewart Konigsberg néven született dzsesszklarinétos mindhárom mesterséget űzi, gyakorlatilag hosszú évtizedekig saját egyéniségét fikcionalizálta a gyöngyvásznon, gyakran pszichoterápiás jelleggel.

Ez már csak azért sem kis teljesítmény a világ egyik legtermékenyebb szerzőjétől, mivel pont harminc éve, 1981 óta nem telt el sosem egy teljes naptári év anélkül, hogy új filmmel jelentkezett volna.

Kora előhaladtával azonban egyre kevesebbszer bújt-bújik alteregói bőrébe, inkább aktorkollégiáit, sőt ritkán -kollegináit dirigálja kvázi önmagaként. Így az összeállításban Woody Allen mozgóképes leképezéseit láthatjuk, egy színésznőt és több színészt, akik az őt helyettesítő hasonmások szerepeit adják elő.

Az illusztris, ám erősen szelektív névsor: John Cusack (Lövések a Broadwayn), Kenneth Branagh (Sztárral szemben), Jason Biggs (Csak az a szex), Will Ferrell (Melinda és Melinda), Rebecca Hall (Vicky Cristina Barcelona), Larry David (Whatever Works), Owen Wilson (Éjfélkor Párizsban).

A lista nyilván szubjektív, a zanza készítőjének az ízlését és véleményét tükrözi, viszont ettől függetlenül nem értjük, az ebben a kategóriában a legfeledhetetlenebb alakítását nyújtó Michael Caine (Hannah és nővérei) miért nincsen rajta.

Az etapok, amik köré a részleteket csoportosították a hebegés, a szellemi foglalkozás, a kulturális utalások, valamint az aranyköpések. Oliver Noble szerint mindezekkel lehet a tősgyökeres brooklyni slemilt jellemezni, ami kétségtelenül vitatható állítás, ám a fanyalgás helyett ezúttal a jókívánságok talaján megmaradva elégedjünk meg a szösszenet élvezetével.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik