A természettudományos kutatói pálya iránt érdeklődő középiskolás és egyetemista diákokat támogató Nemzeti Tudósképző Akadémia (NTA) finanszírozási szerződése a Kulturális és Innovációs Minisztériummal (KIM) 2025. december 31-én lejárt.
A Telex cikke szerint a minisztérium már jóval a lejárat előtt olyan koncepciót keresett az általuk nagy becsben tartott mentorprogramnak, ami biztosítja a hosszú távú finanszírozási támogatást, így esett a választás Krausz Ferenc Nobel-díjas fizikus éppen megalakuló Élvonal Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítványára. Az NTA programigazgatója, Hegyi Péter meg is kezdte a tárgyalásokat Krausszal és a csapatával – aztán majdnem egy évvel az egyeztetések után, 2026 márciusának végén a Nobel-díjas tudós a „belpolitikai helyzetre való tekintettel” kihátrált a finanszírozásból. Annak ellenére, hogy a minisztériumtól már megkapta az ehhez szükséges forrásokat.
2025 végén született egy megállapodás: három évre inflációkövetéssel hárommilliárd forintot kapott volna az NTA a működésére. Szerződést ekkor még nem írtak, az Élvonal arra hivatkozott, hogy februárban írnak alá a miniszterrel egy 25 éves együttműködést, ezután tudnak szerződni az NTA-val.
Február 20-án a KIM és az Élvonal Alapítvány megkötötte a 25 évre szóló keretmegállapodást 6 éves közfinanszírozási szerződéssel. A Nemzeti Innovációs Ügynökség weboldala szerint Hankó Balázs a szerződések aláírási ünnepségén arról beszélt, hogy egy olyan szerződést ír alá a kormány nevében, amiben a magyar innováció és a magyar tudomány jövőjének legfontosabb garanciái valósulnak meg, kiváló kutatási együttműködések köttetnek, 75 új tudásközpontot állítanak fel az országban.
Március végén Krausz Ferenc írt egy levelet Hegyi Péternek, amiben kifejtette: az Élvonal Alapítvány megkapta ugyan a beígért első finanszírozási összeget, az „éppen hogy megkezdett nagyberuházásra biztosít elegendő fedezetet (vagy még arra sem egészen). Az idénre még esedékes további folyósítás az év második felére van ütemezve, amely már elkerülhetetlenül az új kormány hatáskörébe esik.” A levélben szerepel még, hogy „a belpolitikai helyzetre való tekintettel” semmilyen nagy volumenű új kötelezettségvállalás nem lehetséges az alapítvány részéről, amíg az nem kap biztosítékot arra, hogy a magyar kormánnyal kötött támogatási szerződését maradéktalanul és halasztás nélkül betartják. Ekkor Krausz még megjegyezte, hogy az NTA-nak egy vészköltségvetést megpróbálnak összerakni, ami a minimális működést biztosítani képes.
Krausz Ferenc nem pontosította, hogy milyen nagyberuházásra gondolt, de feltételezhető, hogy arról a Frontiers Campusról lehet szó, aminek alapkövét március végén tették le nagy csinnadrattával, és amiben az Élvonal Alapítvány működni fog. Feltételezhető tehát, hogy Krausz a minisztériumtól kapott támogatási összeget egy az egyben az építkezéshez csoportosította át, a tehetséggondozást a háttérbe szorítva. Annak ellenére, hogy ez az alapítvány fő feladata.
Végül a minisztérium volt az, ami biztosította az NTA további működését, április 8-án 100 millió forinttal. „Ha ezt nem utalja át a minisztérium, a felmondóleveleket ki kellett volna küldeni. Kiemelném még a HUN-REN-nel kötött szerződésünket is, amit március 30-án írtunk alá, és április elején már meg is érkezett tőlük hozzánk 46 millió forint. Egyetemekkel is van szerződésünk. Krausz Ferencen kívül mindenki segített abban, hogy ne kerüljön egy ilyen nemzetközi hírű, általa is hungarikumnak nevezett szervezet megoldhatatlan helyzetbe.”
Az Élvonal Alapítvány április 13-án verte bele az utolsó szöget az együttműködés koporsójába: ekkor Krausz Ferenc egy megbeszélésen azt mondta, nem a Frontiers alapítvány feladata, hogy az NTA egyetemi tevékenységét finanszírozza.
