Nagyvárosi közegben (kis hazánkban) a terepjárók legfeljebb a feltűnést szolgálják, mintsem azt a célt amelyre kifejlesztették őket. A Körúton talán a kátyúkkal kell megküzdeniük a téli hónapokban, más nehézség nemigen adódik (legfeljebb ha a sofőr benéz egy lejárt szavatosságú munkagödört)
Nem úgy az Egyesült Államokban, ahol aztán rendesen lehet ezeket a gépeket zúzni, mert a természet bőven adott durva tesztpályát még a weekendtípusú versenyzőknek is.
Az egyik legnépszerűbb terep a Moab-sivatagban található jó csengésű Potatoe Salad Hill (Krumplisaláta-domb), amely még gyalog is elég combos ahhoz, hogy az ember pillanatok alatt lemondjon a felfedezéséről, a kósza gondolatot is mélyen eltemetve magában.
Azonban a kicsit is magára adó terepjárósok körében szent helynek számít, olyannyira, hogy szervezett túrák keretén belül kapaszkodnak fel rá gépeikkel. Ezek a turnék még balesetek nélkül is elég borzalmasnak tűnnek, hát még akkor, ha valaki kellő gyakorlat nélkül pattan a volán mögé, fejében a meghódítás gondolatával.
