A hat-hét nap ahhoz idén sem volt elég, hogy megtanuljuk elforgatni zuhanyzás előtt a karszalagot a csuklónkon, így a műanyag csat nyilván mindenkinek okozott néhány aút hasi-mellkasi tájékon. Ahhoz ellenben bőven elegendőnek bizonyult ez az időtartam, hogy szokás szerint elteljünk zenével, egyéb élményekkel (ki milyenekkel), porral, fesztiválkoszttal, rettenetesen elfáradjunk, és egy kicsit megbetegedjünk, úgyhogy pont időben lett vége.
A búcsú sajnos elég szomorúra sikerült, ugyanis az idei gerappa az lett, hogy valaki tört magának egy faágat, a példáját pedig tömegesen követni kezdte a közönség, úgyhogy estére a fél fesztivál megcsonkított növényekkel a kezében flangált és integetett, vagy épp a bokrokat molesztálta. Páran ugyan kiabáltak nekik, hogy „treekillers”, de ez láthatóan nem segített, úgyhogy kifelé menet a lépteimet szaporázva nagyon is visszasírtam a kukán dobolás civilizáltan barbár hagyományát.
Mindezzel együtt azért egyszer még megálltam az emlék kedvéért szippantani egyet a konyhák utánozhatatlan, sokszor szagnak is nyugodtan nevezhető illatából, meg venni egy hotdogot, hogy ne éhesen zötyögjek haza, és lefogyasszam a fesztiválkártyámon maradt pénzt. Itt most akár bele is bonyolódhatnék egy ételkörképbe, de abba már külön nem mennék bele, hogy milyen volt a felhozatal – bő lére eresztett búcsúgalériánk viszonylag széleskörűen, és igen objektíven tájékoztat erről is.
A zenei műsorról túl sokat szintén nem mondanék, mert egész héten volt róla szó. Az biztos, hogy Prince-nél aligha húzhatott volna nagyobbat a fesztivál, ez tényleg egy olyan koncert volt, aminek a létrejöttére mindenki büszke lehet, és utána is szépen tartotta magát a buli egészen péntekig – a gyenge éveket idéző hétvégi megzuhanásra meg fogjuk rá, hogy szombaton úgyis bulizni kell, nem koncertekre menni. Az biztos, hogy így is rengeteg volt a zenei meg a – szintén bőven tárgyalt – nem zenei program is, és hogy röviden, tömören letudjam a konkrét véleményalkotást: éppen elég volt a jó program is.
Hát ennyi, karszalag le. Amúgy azt beszélik, hogy – mint tíz éve mindig – jövőre már nem lesz Sziget, mert Forma-1-es versenypálya épül egy nagyberuházás keretében a Hajógyári-szigeten, és bár az aszfalton történő sátorállítás problémája még megoldható lenne egy új fejlesztéssel, sajnos az időpont is foglalt lesz, mert a kérlelhetetlen Bernie Ecclestone két héttel a mogyoródi után, pont a Sziget idején akarja megrendezni a kettes számú Magyar Nagydíjat.
Szóval találkozunk a 2012-es – amúgy jubileumi, huszadik – Szigeten. Azt beszélik, hogy a Metallica, a Red Hot Chili Peppers és a System of a Down is fellép, de mind csak szombaton tudnak jönni, úgyhogy egymenetes kő-papír-ollóval döntik el, ki játszik 18 órától, ki 19:45-től, és ki 21:30-tól. Vagy egyszerre nyomják, a Metallica a rockszínpadon, a Chili az A38-Wan2-n, a System meg a világzenein, miközben a nagyszínpadon Prodigy lesz. Akárhogy is, úgyis megyünk mindannyian, mert a Szigeten már csak hollandok vannak.
