Nagy Ervin volt a Gulyáságyú podcast legutóbbi adásának vendége, melyben Fábry Sándor januárban adott interjúja is szóba került: ekkor a humorista arról beszélt, úgy érzi, nem becsülik meg őt eléggé a köztévénél, és bár szeretne Kossuth-díjat kapni, „ezektől” már nem vár semmit.
A téma kapcsán Nagy Ervin kifejtette, hogy Fábry megkerülhetetlen alakja a magyar szórakoztatóiparnak, ám szerinte a humort az teszi viccessé, hogy az ember nem fér odaszúrni, beszólni a hatalomnak, utalva ezzel arra, hogy a humorista ezt a köztévénél nem teheti meg – írja a Blikk.
Azért a humor az önreflexió, az kritika. Az attól jó, mert csípünk, mert harapunk, marunk, figyelmeztetünk, a kabaré azért jó. Mert a mindenkori politikai elitnek… Hofi ezért jó. De kinyitott bármit, az tele van olyan típusú rendszerkritikával… Lehet, hogy csak őt hagyták, de az éltette, hogy beszól. Az az ereje, hogy áll ott egy ilyen pallossal, és ha kell, akkor bármibe belecsapja. És szerintem ezt például Fábry elveszítette sajnos azáltal, hogy egy ilyen nagyon szépen lassan kialakuló autokráciában a meleg vízben ő is elkezdett… beleült abba a meleg vizes medencébe, amiben aztán föltekerték a fiúk a fokokat
– fogalmazott a színész, aki úgy látja, Fábry talán inkább saját magára dühös.
Szerintem van ebben egy nem lelkiismeret-furdalás, de egy megkésett felismerés, én azt gondolom. Van benne egy olyan típusú frusztráció, hogy érezte, hogy »nem kéne, ott kellett volna maradnom kicsit jobban a szélén, hogy megőrizzem a függetlenségemet, legalább az alkotói, vagy a kabaré, a standup műfajban, és nem kellett volna ennyire ússzak az árral, ennyire befeküdni. Hiába öregszem, hiába van, hogy már más dolgok a fontosak, és a kényelem fontosabb lett volna«.
Nagy Ervin ezt követően arról beszélt, hogy szerinte sosem késő kijavítani ezeket a hibákat és változtatni. Hozzátette: reméli, erre végül Fábry is rájön majd.
Szerintem benne még mindig ott lakik a kritikus énje, és az most elkezdett… Az utolsó fázisában van az életének. Nem mindegy, hogy hogy emlékszünk valakire. Szerintem nagyon jó lenne, ha visszakerülne oda, arra a partoldalra, legalább egy független részre, ahol neki szerintem a méltó helye lenne. (…) Én örömmel venném, ha élete utolsó részében mégiscsak azt mondaná, hogy na, azért mindennek van egy határa, meg mindennek van egy vége, és ami itt zajlik mindenki ellen, az tarthatatlan, és a magam nevében ehhez már nem adnám a nevemet
– jelentette ki.
A teljes beszélgetést ide kattintva lehet meghallgatni.
