Míg 2020-ban csupán évi 1.248.000 forintból jött ki egy család élelmiszer-fogyasztása, addig 2024-ben ez az összeg már 2.352.000 forintra rúg Raskó György agrárközgazdász számításai szerint a KSH adatai alapján. Havi bontásban ez azt jelenti, hogy az élelmiszereket érintő kiadások családonként 104 ezer forintról 196 ezer forintra ugrottak – írja a szeretlekmagyarorszag.hu
Ezek az adatok számszerűsítik a magyarországi elszegényedést, tekintve, hogy a szegényebb családok jövedelmének egyre nagyobb részét teszik ki az élelmiszerekre fordított kiadások.
2020-tól kezdődően történt egy olyan elmozdulás, amiben a magyar társadalom egy szűk rétege nagyon meggazdagodott, ugyanakkor körülbelül 40 százaléka pedig döbbenetes mértékben elszegényedett
– nyilatkozta Raskó György.
Raskó szerint az adatok alapján úgy tűnik, a kormány a 2022-es évet követően felhagyott azzal a törekvéssel, hogy stabilizálja az élelmiszerárakat, ami az országban példátlan jelenség. A gyors és radikális árnövekedésekhez képest a bérek, nyugdíjak és juttatások is jelentősen lemaradtak a versenyben.
Arra a kérdésre válaszul, hogy milyen eszközzel lehetne csökkenteni ezt a tendenciát, Raskó az adócsökkentést nevezte meg elsőként.
Az élelmiszer-infláció legnagyobb felelőse a kormány, hiszen az ársapkát választások előtt, politikai célzattal vezette be
– tette hozzá.
Szerinte nyilvánvaló volt a kezdetektől, hogy az ársapkák miatt keletkezett bevételhiányt a kereskedők máshol igyekeznek majd pótolni, ezzel más termékekre hárítva a drámai árnövekedést, amelyet változatlanul a magyar vásárlók fizetnek meg. Raskó véleménye szerint ez nem következett volna be az ársapkák bevezetése nélkül, ami viszont hatékony kampányelemnek bizonyult a választások előtt.
Ezek mellett a magyar kormány bevezette az Európában is példátlan kiskereskedelmi büntetőadót, ami ma 4,5 százalékot jelent a 27 százalékos áfaszinten felül. Emellett a kormány megemelte a népegészségügyi termékadót (NETA) is, ami az alapvetően olcsóbb élelmiszerek drágulásához járult hozzá. Ezek együttvéve 320–330 milliárd forint terhet jelentenek a magyar lakosságnak. Viszonyításképp semelyik másik nyugat-európai országban nem nyúlik 10 százalék fölé az élelmiszeradók aránya. Raskó szerint ezzel Magyarország világrekordszintre lépett e téren.
Annak ellenére, hogy az országban a vásárlóerő a nyugat-európai harmadát teszi ki, az itthoni élelmiszer-árszínvonal két éve leelőzte az uniós átlagot,
Raskó azt állítja, a gyengülő forint újabb áremelésekre fogja kényszeríteni az eladókat, tehát a drágulás 2025-ben is folytatódni fog az országon belül. Hozzátette, hogy az üzemanyag is hazánkban a legdrágább, amit szintén a magyar kormány gazdaságpolitikának számlájára ír.
Hibát hibára halmoznak, amiből sokan csak a GDP stagnálását, a recessziót emlegetik, pedig ennél sokkal nagyobb a lakosság tragédiája, hiszen az élelmiszer-infláció az elszegényedést gyorsította fel.
A termékek közül is pont a kis jövedelmű családok által legtöbbet vásárolt élelmiszerek (mint például a zsír vagy a tej) drágultak a leginkább – mind túlszárnyalta a száz százalékos áremelkedést. Ezt a tendenciát szorosan követik az olyan olcsóbb zöldségek, mint a krumpli és a káposzta. A kenyér ára szintén 163 százalékkal drágult, amiért Raskó a sütőipar energiaköltségeinek növekedését okolja. Nem elhanyagolható, hogy a búza ára is kétszeres növekedést mutat, ami ennek köszönhetően felnyomta a liszt árát és azzal együtt a pékárukét is. Raskó szerint európai viszonylatban az energiaárak is Magyarországon rúgtak a legmagasabbra és a vállalkozók valamennyi uniós országban sokkal olcsóbban jutnak hozzá, mint itthon – Németországban például feleannyiért.
Rövid távon nyilvánvalóan nem lehet látványos eredményeket elérni, mert a magyar gazdaságnak súlyos strukturális problémái vannak
– válaszolta Raskó a kérdésre, hogy mivel lehetne változtatni a kialakult helyzeten.
Hozzátette, hogy az itthon gyártott termékek nem rendelkeznek magas hozzáadott értékkel és ha nincs értékteremtés, akkor a béremelések is csak további inflációt eredményeznek, hiszen valahogy pótolni kell a nem megtermelt értéket. Raskó rossz iránynak tartja azt is, hogy az országot megtöltötték az olyan jellegű ázsiai vállalkozások, amelyekben a magyar munkásoknak csak bérmunka jut, mivel nem igényelnek semmiféle kreatív tevékenységet. Ezzel szemben az országban a pénzüggyel, informatikával, kutatásfejlesztéssel, innovációval kapcsolatos tevékenységek viszont eltűntek a színtérről.
A legegyszerűbb az, hogy a kormány abbahagyja azt az elképesztő pazarlást és költekezést, amit nem produktív tevékenységhez kapcsolódóan ad a gazdaságnak, azon belül is elsősorban a NER-vállalkozóknak
– mondta.
Raskó szerint az adófizetők pénzéből rengeteget költekezik az állam például a focicsapatok támogatására, ami egyedül a magyar családok zsebéből veszi ki a pénzt. Úgy gondolja, ezeknek a kifizetéseknek a megszüntetése elegendő forrást biztosítana az élelmiszeradók csökkentéséhez.
Az biztos, hogy a magyar gazdaság egészének fejlődését nem nagyon segíti elő, amikor Mészáros Lőrinc és haverjai már nem tudják, hogy milyen luxusjachtot vásároljanak, vagy éppen repülőt. Ez mind nem termelő tevékenység
– véleményezte a helyzetet.
Meglehetősen jól jellemzi a helyzet mélységét, hogy Raskó szerint még akkor is, ha holnaptól minden jól működne az országban, minimum két évtizedre lenne szükség ahhoz, hogy Magyarország felzárkózhasson.
