Horváth Éva novemberben szenvedett súlyos motorbalesetet Balin. A szépségkirálynő azóta több műtéten is átesett, egy ideje már Magyarországon kezelik – noha a hazajutása nem zajlott zökkenőmentesen. Balesete részleteiről most a Blikknek beszélt, ám mint mondja, hogy pontosan mi történt vele, arra máig nem emlékszik.
Arra emlékszem, hogy a mentőautóban ébredtem fel. Lenéztem a lábamra, és láttam, hogy kiállnak a csontok belőle… Angolul kérdeztem a mentőket: az az én lábam? Mondták, hogy igen, de inkább ne is nézzek oda. Bukósisak volt rajtam, de az is eltűnt, az emlékeimmel együtt… A kórházban megröntgeneztek, öt helyen tört el a lábam, a sípcsontom és a bokám is kiállt oldalra, nem volt szép látvány, ellenben nagyon fájdalmas volt
– emlékezett vissza a modell, akinek éveknek tűnt, mire az orvosaival együtt meghozta a döntést arról, hazajöjjön-e Baliról, vagy maradjon inkább ott.
A legjobbat szerettem volna, hogy megmaradjon a lábam. Nem tudtam, hogy fogok ilyen lábbal repülni, illetve ugyanolyan hatásosak lesznek-e a szájon át szedett gyógyszerek, mint az infúzió. Végül a helyi orvos segített a döntésben. Mondta, hogy az egy kicsi sziget, kevés lehetőséggel, így ha van otthon családom, ajánlja, hogy repüljek haza. Mondta, hogy mindenféleképpen kell egy tisztítóműtét, ami után nem szállhatok repülőre, és ha az nem elég, akkor ezt ismételni kell, úgyhogy akkor még sokáig maradtam volna. Ezt már elvégezték itthon, majd utána egy bőrátültető műtétet is. Jó kezekben vagyok, jó, hogy hazajöttem.
Mint mondja, nagyon erős mentális hadviselésként éli meg, hogy ágyhoz van kötve. Bevallása szerint a bőrátültetése után olyan fájdalmai voltak, melyekről azt hitte, nem fogja kibírni. Egyelőre csak feküdnie szabad, még mankóval sem állhat fel, hogy mindenképp megtapadjon a lábán az operált bőr.
A karácsonyt is a kórházban töltöm. Minden napról napra változik, nem tudják megmondani, meddig tart a felépülés, vagy hogy teljesen felépülök-e egyáltalán. Minden szervezet más, de még megjósolhatatlan, mikor kezdődhet a rehabilitáció. Csak sodródom az árral.
Az édesanyához azóta a párja és a gyerekei is hazarepültek, a kórházban is meglátogatták már.
Féltem, hogy Alex fiam hogyan reagál, de talán még kicsi ahhoz, hogy felfogja mindezt. Le van kötve a lábam, így a nyers valóságot nem is látta. Szerencse, hogy már nem nagyon akar az ölembe ülni, de szaladgál, én pedig nem tudok utánafutni. Azt szokták mondani egy lábsérülésnél, hogy azért kapja az ember, mert rossz irányba halad. Nekem egy hónappal korábban már volt egy kisebb balesetem, az univerzum így akart megállítani. Azt gondolom, komoly változásra lesz szükség az életemben. Egy biztos, november 24. az új születésnapom lesz, mert ez sokkal rosszabbul is elsülhetett volna
– tette hozzá.
