Nem mindennapi büntetőügy tárgyalása kezdődött meg október közepén a Győri Járásbíróságon. Az ügyészség két személyt vádol azzal, hogy jogellenesen szerezték meg Magyarország egyik legnagyobb dióültetvényének egy részét – tudta meg a 24.hu.
A Bakonyban elhelyezkedő, 140 hektáros ültetvényre több mint 30 ezer diófát telepített az eredeti tulajdonos a 2000-es évek eleje óta. A Romándon és Bakonygyiróton fekvő területnek egy csaknem 50 hektáros részét szerezték meg a vádak szerint jogellenesen a bűnügy szereplői. A Győri Járási Ügyészség szerint „a vádlottak az ingatlanok tulajdonjogának megszerzése érdekében semmis szerződéseket kötöttek, valótlan nyilatkozatokat tettek, és ilyen módon a földforgalmi törvény rendelkezéseit szándékosan kijátszották.”
Rá azért lehetett szükség, mert lakóhelye, valamint az, hogy az ültetvény megszerzése előtt két hónappal bekerült a földművesek nyilvántartásába, feljogosította arra, hogy a földekre licitáljon. Ugyanakkor az ügyészség szerint a terület megvásárlására és önerőből történő művelésére nem volt képes, ráadásul a gazdálkodásból eredő jövedelme, vagyona meg sem közelítette az ültetvény vételárát. A valós tulajdonos a vád alapján az elsőrendű vádlott lett, aki hitelt biztosított társának a földek megszerzéséhez.
Mindkettőjükkel szemben öt rendbeli mező- és erdőgazdasági hasznosítású föld jogellenes megszerzésének bűntette és öt rendbeli közokirat-hamisítás bűntette a vád, amiért börtönbüntetés és pénzbüntetés kiszabását indítványozta az ügyészség.
Nagy üzlet
A több mint 140 hektárnyi ültetvényt a 2000-es évek elején kezdte el kialakítani Molnár Pál, aki azzal, hogy 2011-re a terület nagy részén, 130 hektáron telepített diófákat, Magyarország egyik legnagyobb dióültetvényét hozta létre. A terület méretében nem sokkal marad el Közép-Európa egyik legnagyobb egybefüggő dióültetvényétől, amely a Somogy megyei Lengyeltóti határában van, ahol 202 hektáron termelnek diót.
Molnár szerint az ültetvénye megtervezése és telepítése idején a világon ismert legjobb diótermesztési technológiákat használták fel. Ennek része a többi közt egy föld alatti öntözőrendszer, amely csepegtetéses technikával látja el vízzel a fákat. Az ültetvényre úgynevezett oldalrügyön is termő, nagyobb termőképességű fajtákat telepítettek, a szuperintenzív telepítésnek köszönhetően sövényként is művelhető a terület egy része, van, ahol hektáronként 333 fán terem a dió.
A gazda szerint az üzleti tervei arról szóltak, hogy az ültetvény csúcsterméshozama akár ötszáz tonna lesz évente. Ez mai árakon számolva 400–500 millió forint értékű termést jelent. Ez az elsődleges termelésű érték, vagyis a nem feldolgozott termésre vonatkozik. Ugyanakkor Molnár arról is beszélt, hogy a terméshozam elmaradt a várakozásoktól, ennek okait az alacsonyabb talajértékben és a fagyveszélyben látja, mint elmondta, az elmúlt hat évben ötször érte fagykár az ültetvényt. Ugyanakkor a gyengébb talajadottságot intenzív tápanyagpótlással lehetett javítani, így az eddigi legjobb évben száz tonna dió termett az ültetvényen, ami meghaladta a százmillió forintos értéket.
Az ültetvényen a tulajdonos jelentős fejlesztéseket hajtott végre, elmondása alapján összességében a fák telepítése is több száz millió forintjába került. A fejlesztések során számos európai uniós pályázatot is elnyert. Ezek részeként egy több mint ötezer négyzetméteres, komplex feldolgozó üzemet is létrehoztak a területen, melynek bekerülési értéke nagyjából egymilliárd forint volt Molnár szerint, amihez az európai unió 325 millió forinttal járult hozzá 2008-ban. Ezért is figyelemre méltó, hogy
A feldolgozó felépítéséhez hitelt is felvett a tulajdonos, később éppen ez okozta a gondot, illetve az, hogy Molnár Pál elmondása szerint 2012 és 2015 között a már megszűnt Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (jogutódja a Magyar Államkincstár) minden nekik járó támogatás folyósítását visszatartotta, érdemi indokok nélkül. Azt is, ami az építési beruházás utolsó részlete lett volna. A visszatartott összeg körülbelül százmillió forint volt. Ez a több párhuzamos fejlesztést is futtató tulajdonosnak, illetve cégének, a Bakony Dió Kft.-nek akkora problémát okozott, hogy minden igyekezet és reorganizációs terv ellenére a társaság 2017-ben felszámolási eljárás alá került. A dióültetvényt képező földek – beleértve a feldolgozó üzemet – pedig végrehajtás alá kerültek, ugyanis a társaság tulajdonosaként Molnár készfizető kezességet vállalt a hitelre.
Kézen-közön
A Bakony Dió Kft.-vel szemben indult felszámolási eljárás miatt a társaság hiteleit felmondták, azonban az adósságot nem a hitelező pénzintézet próbálta behajtani, a jelzálogjoggal biztosított követeléseket inkább eladta. Azt a nagytarcsai Business Risk Management Consulting (BRM) Zrt. vásárolta meg. A követelést a társaság végrehajtási eljárásban érvényesítette, a jelzálogjoggal terhelt bakonyi dióültetvény egy részét 2019 nyarán elárverezték.
Bár a földek kikiáltási ára – beleértve az ötezer négyzetméteres, Molnár Pál szerint egymilliárd forintból felépített üzemet is – valamivel több mint ötszázmillió forint volt, végül 252 millió forintért szerezte meg azokat egy helyi lakos, aki két hónappal korábban jelentkezett be a földművesek nyilvántartásába. Ő az, akire a vád alapján az ügyészség strómanként tekint, és akinek termőföld jogellenes megszerzése miatt kell felelnie a bíróság előtt. A büntetőügy másodrendű vádlottjává vált férfi bevásárlása nemcsak azért volt gyanús, mert az ügylet előtt nem sokkal lett hivatalosan földműves, és nem volt pénze a vásárlásra,
Magyarán a pénzt a cég előbb átutalta a helyi kormányhivatalnak, az továbbutalta a végrehajtónak, az pedig visszautalta azt a BRM. Zrt.-nek.
Ráadásul az árverést követően fennmaradó több mint 200 millió forintos vételárra sem volt pénze a vevőnek, azt a vádak szerint egy ügyvédi letétből biztosított, 1,2 milliárd forintos hitelkeretből fizették ki, amit a bűnügy elsőrendű vádlottja bocsátott a rendelkezésére, díj- és ügyleti kamatmentesen. A pénz csak az ültetvény megvásárlására és üzemeltetésére volt felhasználható. Ez az ügyészség szerint azt a célt szolgálta, hogy ténylegesen az elsőrendű vádlott rendelkezzen a romándi földekkel, és a manőverre azért volt szükség, mert ő nem felelt meg az árverésen való részvétel feltételeinek. Az ügyészség szerint így az elsőrendű vádlott nem hitelt, hanem – mint leendő tulajdonos – vételárat szolgáltatott a másodrendű vádlottnak, aki a stróman szerepét töltötte be.
Ismerősök egymás közt
A dióültetvényt érintő követelést felvásárló BRM Zrt. tulajdonosa az Opten céginformációs rendszer adatbázisa szerint Bíró István. Róla a G7 írta meg korábban, hogy
miután a Fidesz egykori kedvenc PR-osa kegyvesztetté vált a kormányzatnál. Kuna, aki egykor Szijjártó Péter külügy- és Seszták Miklós korábbi fejlesztési miniszterrel is jó kapcsolatot ápolt, a Trinity Communications Kft.-t és a Young and Partners Kommunikációs Kft.-t (Y&P) is eladta, noha korábban több milliárd forintot keresett a cégekkel.
Bíró Istvánnak új tulajdonosként az első lépése az volt, hogy elköltöztette és átnevezte a két társaságot. A Trinityből SBH Solution Kft., a Y&P-ből pedig HSB Product Kft. lett. Az utóbbi két évvel ezelőtt felszámolási eljárás alá került. Az SBH Solution Kft. azóta is veszteséges, hogy Bíró irányítása alá került. Az üzletember nagyjából egy tucat vállalattal került eddig kapcsolatba tulajdonosként vagy ügyvezetőként, ám ezek nagy részével az 1990-es évek végén, illetve a 2000-es évek elején, ráadásul a társaságok közül sok már nem működik.
Bíró István személyesen beszélt arról lapunknak, hogy évtizedes barátság fűzi a bakonyi dióültetvényt érintő bűnügy elsőrendű vádlottjához, S. Lajos Ferenchez, aki az 1,2 milliárdos hitelkeretet biztosította a földeket papíron megszerző másodrendű vádlottnak. A két férfit a személyes nexusuk mellet, üzleti szálak is összekötik, Bíró elmondása szerint üzleti partnerek, továbbá az Opten céginformációs adatbázisa szerint a családtagjaik is üzleti viszonyba kerültek egymással.
Bár mindketten írásban ígértek tájékoztatást lapunknak, végül csak személyesen közöltek részleteket az ügyről. Bíró azt mondta, bár Kuna biztosított pénzt az ügylethez, ez csak névlegesen volt hitel, az egykori NER-es üzletember cserébe egy amerikai cégben, a Heartbeat Global LLC.-ben kapott üzletrészt, ami – ahogy fogalmazott – teljesen transzparens. Ennek ellenére az üzletember állításait nem tudtuk ellenőrizni, ugyanis pontosan ilyen elnevezésű amerikai vállalatot nem találtunk a cégadatbázisokban.
S. Lajos Ferenc a büntetőügy előkészítő ülése után szintén arról beszélt lapunknak, hogy Kuna biztosította az általa tovább folyósított hitel egy részét, ám azt cáfolta, hogy ezért cserébe az említett amerikai cégben részesedést biztosított volna. Arra a kérdésre, hogy mi volt ebben az üzlet Kuna Tibornak, úgy felelt:
Ebben neki nincs üzlet, ő csak segített.
Kuna Tibor, a dióültetvényes
Megkerestük Kuna Tibort is a kérdéseinkkel. Az ő esetleges szerepe azért érdekes, mert a kormány kegyeltjei közül látványosan kieső üzletember azután, hogy néhány évvel ezelőtt kiszállt cégeiből, mindössze egyetlen vállalkozását tartotta meg. Ez a cég a Diósliget Kft., amely diótermesztéssel foglalkozik a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Zubogy községben.
Kuna érdeklődésünkre tagadta, hogy szerepe lenne az ügyben, és hitelt biztosított volna a bakonyi dióültetvény megvásárlásához. Egyben jelezte, hogy jogi megkeresést kezdeményezett Bíró István felé, mert szerinte az ügyben vagy lapunk, vagy Bíró István valótlant állít. Amikor jeleztük neki, hogy a büntetőügy elsőrendű vádlottja is azt állította, hogy ő biztosított neki forrást, további kérdésinkre nem válaszolt a hírek szerint Spanyolországba költözött üzletember.
Első levelében Kuna azt írta, talán úgy kerülhetett összefüggésbe az üggyel, hogy 7–8 éve vásárolt egy dióültetvényt, és ezen üzleti döntés meghozatala során teljes körűen tájékozódott a magyarországi dióültetvények helyzetéről. Hozzátette,
ezen a téren természetesen mindenkinek a látóterében volt a romándi ültetvény abban az időben, hiszen országszerte jártak a hírek egy nagy, de teljes káoszban lévő ültetvényről. A pletykák beszéltek hivatali megvesztegetésekről, thaiföldi feleségek nevére átjátszott vagyontárgyakról és egy egyébként tehetséges, de magát üzletileg nagyon elszámító, semmitől vissza nem riadó gazdálkodóról.
Közölte, akkor megvásárolt egy dióültetvényt, amelyen saját jogán, maga gazdálkodik, jelenleg a fizikai jelenléte nélkül. Az üzlet azonban feltehetően nem sikerült úgy, ahogy eltervezte, nemrég ugyanis az egyik legnagyobb ingatlanportálra felkerült egy közel 60 hektáros dióültetvény hirdetése Zubogy községben, az ültetvényt csaknem 400 millió forintért árulják, a kapcsolattartó pedig Kuna cégének az ügyvezetője.
Kuna levelében egyébként jogi eljárást helyezett kilátásba lapunkkal szemben arra az esetre, ha írunk róla, mivel nem tartja magát közszereplőnek. Ugyanakkor korábbi közéleti szerepvállalása okán lapunk álláspontja az, hogy közérdeklődésre tart számot, ha részt vett az ügyletben, ami aztán büntetőügybe torkollt.
Az egykori NER-milliárdos szerint viszont a háttérben egy „teljesen kétségbeesett ember áll, aki körül elfogyni látszik a levegő, s ősi taktikaként azt választja, hogy minden irányba visszatámad.” Ugyanakkor arra nem adott magyarázatot, hogy miért állítja az ügylet két főszereplője is, hogy ő biztosított forrást a bakonyi dióültetvény megszerzéséhez.
„Nemzetgazdasági veszteség”
Molnár Pál, a bakonyi földek eredeti tulajdonosa 2017 óta vív harcot az ültetvényéért, és minden jogorvoslati lehetőséget kihasznál, ami rendelkezésére áll. Mint elmondta, az ültetvényt nem kizárólag üzleti céllal hozta létre, és minden korábbi megtakarítását és szakértelmét felhasználta hozzá. Kiemelte, a földek öntözése lehetetlenné is válna, ha megfosztanák őt azoktól, ugyanis az öntözés egy olyan területről történik, ami nem tartozik az árverezett földekhez.
Beszélt arról is, helytállónak látja az elhíresült „végrehajtó maffia” kifejezést, utalt arra, hogy 250 millió forintért – szerinte a valós érték töredékéért – kelt el az ültetvénye. De más hivatalok és hatóságok működését is úgy látja, nem az ő érdekét szolgálták, noha óriási értéket teremtett az ültetvényen.
Hozzátette, annak ellenére, hogy követi a politikai eseményeket, nem akarta elhinni, hogy ez megtörténhet.
A mi esetünkben a nemzetgazdasági veszteség az eredeti üzleti tervünkhöz képest milliárdokban mérhető
– fűzte hozzá.
