Pénteken jelent meg a Húzos podcast azon része, melynek Szulák Andrea volt a vendége. Az énekesnő a műsorban elmondta, ő mindig pontosan tudta, hol a helye, és sok energiát fektetett abba, hogy belője saját pozícióját szakmán belül. „Talán ezért is volt ilyen könnyű – idézőjelbe téve – a pályán eltölteni ennyi évet többé-kevésbé konfliktusmentesen” – fűzte hozzá.
Rónai Egon a beszélgetés egy pontján azt kérdezte tőle, létezik-e a színházakban „szereposztó dívány”.
Szakmai berkekben azt szokták mondani, a szereposztó díványra nem a primadonnákat, hanem a kórista kislányokat invitálják. Nem tudom, engem, képzeld el, még soha senki nem invitált. (…) Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon miért nem. Hogy van a személyiségemben esetleg valami taszító, ellenszenves, vagy félnek tőlem. Valahogy mindig úgy alakult, hogy az összes igazgatóval és rendezővel szellemi barátság vagy egyetértés kötött össze
– felelte erre Szulák.
A műsorvezető kíváncsi volt a színésznő véleményére a metoo-ról, erre utóbbi megpróbált nagyon őszintén válaszolni.
Az én attitűdömben van egy olyan erő, ami miatt fel sem merül, hogy engem abuzálni érdemes. Nem vagyok áldozathibáztató típus, de azt gondolom, hogy vannak olyan alkatú művészek, művésznők, akik ezt a fajta extra figyelmet kivívják. És vannak olyanok, akik elég asszertívek, hogy ezt visszautasítsák. (…) Ez alkati dolog. Van, akiben nincs meg ez a fajta önvédelmi effektus, és nem tudja azt mondani, hogy »Na ne röhögtess! Hülye vagy?«. Valaki megrémül, valaki áldozattá válik.
Úgy folytatta, az tudható, hogy művészi körökben mindig is voltak visszaélések, és álszentségnek tartja, hogy az ilyen ügyekről csak most kezdtünk el beszélni.
Ha valakit ez eddig zavart, miért nem szólt?
– tette fel a kérdést, hozzátéve: nem tör senki felett pálcát, de úgy gondolja, ez jogilag is nehezen megítélhető kérdés.
Ebből én szerencsés módon mindig kimaradtam, pedig csak férfiak voltak az én pályámon, akik ilyen-olyan-amolyan feladatokkal megbíztak
– mondta Szulák Andrea.
