A Sláger-vezér visszatérne

A Sláger és a Danubius megszűnésekor hallhattunk sokat önről. Több mint fél évvel a médiacirkusz után Class vagy Neo?



Nehéz azt mondani, hogy az egyik vagy a másik, de talán a Class Fm összeszedettebb. Mögöttük volt egy tervezés és látni valamifajta stratégiát.

Furcsa, azt hittem volna, hogy a Neóra szavaz, hiszen ott vannak az egykori Sláger-ikonok.

A Classban is dolgoznak volt slágeresek, de gondolom a Bumerángra célzott. Azt hiszem Boros Lajos és Bochkor Gábor szerződtetése jó húzás volt, azt viszont hibának tartom, hogy a műsor nem változott meg gyökeresen. Egy ilyen váltással talán együtt kellett volna járnia egy teljes megújulásnak is.

Valóban nem sok minden változott. Szinte ugyanazok a hangok, ugyanazok a zenék mindkét adón. Ön még a Sláger vezérigazgatójaként, az ORTT-döntés után azt vizionálta, hogy politikai irányultságú beszélgetős rádiók lépnek a piacra. Ez a jóslat úgy tűnik, nem jött be.


Most is azt gondolom, hogy tavaly októberben politikai döntés született. Az új tulajdonosok azonban valamiért időközben megváltoztatták terveiket a programra vonatkozóan, és nagyjából átvették a Sláger és a Danubius struktúráját. Persze hozzá kell tennem, hogy nem figyelem annyira a két adót, így nem tudom, mennyire jön át a politikai üzenet, például a hírekben.

Min bukott el a Sláger?

Tőlünk kívülálló okok miatt veszítettünk. Volt egy koncepció, előre eldőlt, kik lesznek a nyertesek. Ennyi. Nagyon sok állami tendernél sajnos ez a szokás ebben az országban, és ennek lett a vesztese a Sláger. Eleve rosszul indultunk, mivel egy amerikai és nem egy magyar befektetőt képviseltünk. Ez nagy hátrány volt. Bármit is csináltunk volna, akkor sem tudtunk volna nyerni.

A két nagy vesztes pert indított, a jogerős döntés még hátra van. Változhat valami?

Azt hiszem, ha 100 embert megkérdezne, 99 biztosan azt mondaná, hogy a régi állapot nem fog visszaállni. Ezt én is így gondolom annak ellenére, hogy első fokon megállapította a jogsértést a bíróság.

Ilyen élmények birtokában miért pályázik a Magyar Rádió elnöki posztjára?

Olyan ember vagyok, aki hiszi, hogy jó dolgok is történhetnek. A Magyar Rádiónak megújulásra van szüksége, egy olyan szakemberre, aki ért a programkészítéshez és egy ilyen nagy cég gazdasági irányításához. Ezzel az egyszerű, tiszta céllal megyek bele ebbe a pályázatba. Nagyon sok minden változik ebben az országban. Hiszek abban, hogy egy ilyen pozíció elnyerésénél számít a szakértelem. Az emberek adóforintjait azért költjük a közmédiára, hogy az a közt szolgálja, nem pedig adott esetben pártok érdekeit.

Ez igaz, de az elnöki posztról pártok által delegált kurátorok döntenek.

Én nem kötődöm egyik párthoz sem, ami előny is lehet. Persze van B tervem. Fontos lenne ugyanakkor, hogy a közmédia politikától mentes legyen. Arra lenne szükség, hogy minden világnézet képviseltetve legyen, hallathassa a hangját, vitázzon. Sok olyan adó van, amely jobbra vagy balra már letette a voksát. A közmédiának az lenne egy ilyen piacon a szerepe, hogy segítsen a hírek megértésében anélkül, hogy megmutatná, melyik a helyes út.



Ön érzi, hallja, hogy valamerre is húzna a Magyar Rádió?



Nem, de azt, mint hallgató tapasztalom, hogy az MR1-Kossuth sok esetben jelentéktelen dolgokról szól. Az állampolgárokat kevésbé érintő témákat dolgoznak fel, az MR2-Petőfi gyakorlatilag csak zenét sugároz, a MR3-Bartók pedig a napi 13 ezer hallgatójával olyan, mintha nem is lenne.

Ha ez nem jó, ami most van, akkor milyennek kell lenniük a nemzeti adóknak?



Mindenkihez szólni nagyon nehéz, de nem lehetetlen, ezt a slágeres időkben megtanultam. A közrádiónak ugyanakkor megvan az a nagy előnye, hogy a három adójával már eleve megvan a szegmentálási lehetősége. Az emberek igényét és tudását lehet és kell alakítani, de ez csak akkor valósítható meg, ha rávesszük a hallgatót, kapcsolja be a készüléket.
Olyan gazdasági, pénzügyi és elemző műsorokat kell gyártani, amik hasznára válhatnak mindenki számára.

Jobban kellene koncentrálni az anyanyelv ápolására és a gyermekekre. Amikor Londonban éltem, rendszeresen jártunk magyar klubokba. A gyerekeknek próbáltunk magyar mondókákat keresni az interneten. Milyen jó lenne, ha a határon túliak a közrádió honlapján megtalálnák a kedvenc meséket, verseket.
Ehhez kellenek a legtehetségesebb, legkeményebben dolgozó szakemberek.

Nonszensz, hogy miközben Magyarországon a CD-eladások azt mutatják, hogy a klasszikus zene az egyik legkelendőbb termék a lemezpiacon, addig a Bartókra senki sem kíváncsi. Az igazság az, hogy az adó vezetőjének, szerkesztőinek nem sikerült egy olyan programot összerakniuk, amely vonzóvá tette volna a csatornát. Ha másnak sikerül, miért ne sikerülhetne itt is. Tízszeresére lehetne növelni például az MR3 hallgatói táborát.

És mi a helyzet a Petőfivel?

Az MR2-Petőfi sem büszkélkedhet jó adatokkal. Nagyon szűk a célcsoportja, amit nem engedhet meg magának egy ilyen adó. Nem azt mondom, hogy Saragossa Bandet kell játszani, de az sem jó, ha egésznap brit pop szól.

Ez egy menedzserszemlélet, ami nagyon sok belső érdeket is sérthet. Állami vállalatnál robbantani nem nagy merészség?



Such György (2006 óta a Magyar Rádió elnöke – szerk.) annak idején jó irányba indult, bátor lépéseket tett az elnöksége elején, a munkát azonban nem fejezte be. A mai napig hiányzik a strukturális átalakítás. A változás persze mindig azzal jár, hogy érdekek sérülnek, de a hallgatottságot muszáj növelni.

Az említett Bartók esetében nincs értelme 13 ezer embernek rádiót fenntartani. Ehhez persze sok embert le kellene cserélni, olyanokat, akik az elmúlt időkben nem tudtak megújulni.

Még mindig sokan dolgoznak a Magyar Rádióban. Vannak az országban olyan adók, amelyek 24 órában rengeteg tartalmat állítanak elő, a működésük pedig éves szinten pár százmillió. A Magyar Rádió évente több mint 15 milliárd forintot kap, ami elképesztően sok pénz.

A kirúgásokkal talán lehet spórolni, de hogyan lehet pénzt termelni?

A rádiózás sehol a világon nincs felszálló ágában. Nincs már olyan jelentősége, mint régen, miután az újmédia teljesen átalakította a fogyasztási szokásokat. Állandóan meg kell újulni, innovatívnak kell lenni a marketingben, a salesben.

A Magyar Rádiónak pedig lépnie kell az újmédia területén. Az emberek számára már nem a rádió vagy a tévé az elsődleges hírforrás, ezért az interneten is domináns szerepet kell vállalni. A közmédia előnye, hogy nagyobb anyagi háttere van, mint a konkurenseknek, így olyan dolgokat is megtehet, amelyeket mások nem.

Szóval akkor nem kell temetni a közszolgálatot?

Jó marketinggel, jó tartalommal a világon sok helyen eladható a közmédia, ami vezető szerepet tud betölteni. Erre itthon is van igény, a lehetőség pedig adott.