Egyes munkáltatók súlyos eszközöket vetnek be, amikor létszámot akarnak csökkenteni

A Liga Szakszervezetek elnöke, Mészáros Melinda nemrégiben azt mondta a Pénzcentrumnak, hogy új trend bontakozott ki a munkaerőpiacon: a cégek nem vesznek fel embert az elmenők (nyugdíjazottak, kilépők) helyére, és ez szinte minden ágazatban előfordul, a mikro- és kisvállalkozásoknál is.

Miután megkérdeztük a vállalati, vállalkozói érdekképviseleteket és több szakszervezetet, mennyire általános a passzív vagy rejtett elbocsátás, és mi lehet az oka, a szakszervezetek több olyan leépítési taktikát is megemlítettek, melyek kiverték a biztosítékot a dolgozóknál. Ugyanakkor az egyik munkáltatói érdekképviselet szerint nincs szó bújtatott leépítésekről.

Hirtelen nagyon szabálykövetők lettek egyes cégek

„Tavaly nyár óta tapasztaljuk már, hogy elkezdtek csökkeni a létszámok” – mondta a 24.hu-nak a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke. László Zoltán hozzátette, először a kölcsönzött munkaerő vált feleslegessé, aztán nem hosszabbították meg a határozott idejű munkaszerződéseket. A Ligához hasonlóan ők is tapasztalják, hogy nem vesznek fel a távozó dolgozók helyére újakat, a munkát pedig szétosztják a megmaradtak között, ami azt jelenti, hogy több munka lesz, ám a bér nemigen követi le ezt a változást. Mi több, tavaly ősztől számos cégnél vezettek be létszámstopot, és ezt azóta is tartják – részben ennek következménye, hogy jóval kevesebb a nyitott állás, mint tavaly ilyenkor. A nagyobb cégeknél, ahol a szakszervezet jelen van, „mindenféle eszközökkel” csökkentik a létszámot – ez leginkább a betanított munkánál jellemző.

Ilyen eszköz például, amikor hirtelen nagyon megköveteli a cég a korábban lazábban kezelt szabályok betartását, amit a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke, Zlati Róbert is megemlített. Mit jelent ez? Kirúgják például azt a munkást, aki az üzemi területre is beviszi a telefonját (ami felett korábban szemet hunytak), vagy – mint László Zoltántól megtudtuk – megválnak attól, aki hazafelé indulva már az üzem területén rágyújt, amit tilos ugyan, de mostanáig nem számított „főbenjáró bűnnek”.

Akad olyan cég, ahol a gyárterületet éppen elhagyni készülőket drónokkal figyeltetik, hogy a cigizőket kiemelhessék, de előfordul az is, hogy szándékosan olyan munkát osztanak valakire, amiről tudják, hogy vissza fogja utasítani. Korábban ezt meg lehetett beszélni, most a visszautasításért kirúgás jár – sorolta.

A Vasas elnöke szerint szigorúbbak lettek az egészségügyi szűrések is, és olyan dolgozókat nyilvánítanak alkalmatlanná (akár egyszerre 10–12-t is), akiket az előző évben még alkalmasnak találtak a feladatuk elvégzésére. A dolgozókat ez persze derült égből villámcsapásként éri.

„Ezek a munkáltatói lépések egyesével csak pár embert jelentenek ugyan, de összességében nem jelentéktelen létszámleépítéshez vezetnek” – jegyezte meg.

Zlati Róbert a korábban elnézett szabályszegések szigorú megtorlásával kapcsolatban hozzátette: amennyiben szabályszegésen érik a dolgozót, azonnali hatállyal felmondhatnak neki, nem kell a felmondási időt kivárni, nem jár végkielégítés sem. Tudomása szerint ezt a módszert elsősorban a kölcsönzött munkaerőnél alkalmazzák a cégek.

Az nem újdonság szerinte, hogy a munkáltató valamilyen juttatással próbálja rávenni a dolgozót a közös megegyezéses felmondásra (miközben valójában a munkáltató akarja, hogy a dolgozó elmenjen). Közös megegyezésnél nem automatizmus a végkielégítés. Ha a munkáltató kevesebb összeggel is rá tudja venni a dolgozót a közös megegyezéses felmondásra, mint amennyi végkielégítés esetén járna, akkor pénzt nyerhet ezzel.

Ha legalább annyit fizet, mint a jogosan járó végkielégítés, akkor pedig nyugalmat, hiszen egyszerűbb a közös megegyezéses felmondás, ilyenkor ugyanis nem kell indokolnia a munkáltatónak a lépését – ezt már Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége alelnöke mondja.

Nincs szó bújtatott leépítésről

„A bújtatott leépítés nem jellemző a mikrovállalkozásoknál, mert pár fővel dolgoznak csak, és muszáj pótolni az elmenő munkást, különben nem tudják folytatni a tevékenységet” – tudtuk meg az Ipartestületek Országos Szövetsége újraválasztott elnökétől, Németh Lászlótól. Középvállalkozásoknál, ahol több alkalmazott van, talán jellemzőbb, hogyha kevesebb vagy hullámzóbb a megrendelésük, akkor eladják egy-egy gépüket, és nem küzdenek tovább a megrendelések visszaszerzéséért – így ugyanis enyhíteni tudnak a munkaerőhiányon, a magas rezsiköltségeken is. Leépítés náluk sem jellemző, mert emberhiány van, előfordul, hogy éppen emiatt kell visszamondaniuk megrendeléseket.

Ami a munkaerőigényt illeti, nagyon eltérő, hogy az egyes cégek milyen helyzetben vannak – állítja Rolek Ferenc. Akad olyan munkáltató, aki rákényszerül arra, hogy csökkentse a bérköltségeit – vagy azért, mert csökken a megrendelésállománya, vagy mert nem tudja olyan mértékben emelni az árait, ahogy emelkednek a költségei –, és az sem ritka, hogy a bizonytalan piaci helyzet miatt egyszerűen óvatos. A bérköltség csökkentésének többféle módja lehet – valóban előfordul, hogy a kilépő, nyugdíjba menő munkaerő helyett nem vesznek fel újat, hanem átszervezik, gépesítik, automatizálják, hatékonyabbá teszik, egyszerűsítik a munkafolyamatot, hogy kevesebb ember is el tudja végezni. De az is előfordulhat, hogy éppen kicsit lazább volt a munkatempó, amibe beleférhet, hogy kevesebb emberrel is elvégezhető az adott feladat. Nem feltétlenül arról van szó, hogy a maradóknak többet kell dolgozniuk azért, mert kevesebb a létszám, az ugyanis hosszútávon nem tartható – jegyezte meg Rolek Ferenc.

Hangsúlyozta: nem lehet bújtatott leépítésnek nevezni, ha nem vesznek fel új embert egy távozó helyére. Mint mondta,

egy cég arra vesz fel embert, amire kell neki, akkor, amikor kell neki, és arra, hogy hatékonyan tudjon termelni.

A vállalatvezetők figyelik a piaci folyamatokat, a saját cégük helyzetét, és ennek fényében rugalmasan alakítják a munkaerő-gazdálkodásukat, mint ahogy ezt tették a Covid alatti pangás, majd az utána következő felfutás idején is – fejtette ki Rolek Ferenc.

Mostanában előfordul az is, hogy cégek rákényszerülnek leépítésre, és ilyenkor a munkáltatók többsége valóban igyekszik kezdeményezni a közös megegyezéses megoldást – elkerülve a munkáltatói felmondást. Ez szerinte előnyös lehet a dolgozónak is, mert ilyenkor általában valamilyen többletjuttatást is felkínálnak ahhoz képest, ami munkáltatói felmondás esetén a végkielégítéssel járna neki – tette hozzá.

Mindenki szenved

László Zoltán szerint nemcsak a hazai dolgozók alatt rezeghet a léc, hanem a harmadik országbeliek iránti igény is jelentősen csökkent – több olyan cégről tud, amelyiknél lejárt a vendégmunkásoknál a két év. Lehetne ugyan egy évet hosszabbítani, de szinte sehol sem teszik ezt a cégek, ha mégis, akkor sem a teljes létszámra.

Váratlan fejlemény az is, hogy azokban az alacsonyabb besorolású munkakörökben van a legkevésbé igény az EU-n kívüli  endégmunkásokra, melyeknél tavaly ősszel és az idei év elején is úgy tűnt még, nagyon keresettek lesznek.

Mindez azzal függ össze, hogy az autóipar nagyot fékezett, és strukturális problémák is vannak – magyarázta a szakszervezeti vezető.

Komoly bajban van a mezőgazdasági gépgyártás is – mezőgazdasági gépet többnyire támogatásból vesznek, ám ezek mostanra kifutottak, és nem tudni, mikor indulnak újra. Az építőipar földbe állt, emiatt az építőipari gépgyártás nagyjából 20 százalékos kapacitással működik. Még a megújulóenergia-iparnak beszállító gyártók is nehéz helyzetben vannak, pedig náluk eddig ez nem volt jellemző. A szórakoztató elektronikai gyártók meg azt mondják, a korábbi nyersanyaghiány után most nagyobb raktárkészletek halmozódtak fel, pedig korábban „just in time” termelésre voltak berendezkedve (ami azt jelenti, hogy aznap érkezik csak meg az alkatrész, amikor beszerelik). Márpedig a raktározás igen költséges. Nagyjából mindenki szenved – összegzett László Zoltán.