Mészáros Árpád Zsolt márciusban, az 50. születésnapján számolt be arról a közösségi oldalán, hogy 23 év után otthagyja az Operettszínházat. Posztjában azt írta, döntésének hátterében a jelenlegi vezetőség magabiztos, teljes érdektelenségére, illetve a közöttük fennálló szakmai egyet nem értés áll. Később a téma kapcsán úgy fogalmazott, eddig bírta a felettesei bántalmazó viselkedését és azt, ami a mai színházi rendszerben megy.
A színész most a Best magazinnak adott interjút a történtek apropóján, melyben azt állította, szeptember óta próbált bejelentkezni a főigazgatóhoz, állandóan hívogatta a titkárságát, mert tudni szerette volna, mi a terve vele, hogyan tovább, ám fél éven át nem került sor a kért találkozóra.
Márciusig nem fogadott, és ezt szerintem teljes joggal megalázónak tartottam. 23 éve voltam a színház tagja, a nevem összeforrt a zenés műfajjal, és a mai napig rengeteg rajongóm van. Amikor kiraktam egy felvételt, amin a kisfiamat altatom, másfél millióan nézték meg. A színház egyetlen posztjának sem volt hasonló nézettsége az utóbbi időben. Mégsem hallgatott meg a vezetés
– magyarázta a lapnak.
De én nem akartam megbántani senkit, és bocsánatot is kérek, ha bárki úgy érezte, hogy személyesen támadom. Nem vagyok pökhendi ember, de az igazat kimondom. Szerintem ha bemegyünk egy boltba, kimondhatjuk, hogy büdös van, ugyanezt szerintem meg kell tenni a színház dolgaival kapcsolatban is. Ettől nem leszek ellensége az intézménynek, sőt. Az is őszintén elmondom, hogy voltam én rossz ember, voltak velem problémák. Én nem szaladok el önmagam elől.
A beszélgetésben Mészáros arra is kitért, hogy annak idején a Thália mentette meg az életét: egy színpadi baleset derített fényt arra, hogy rákos megbetegedése van. Ekkor megműtötték, eltávolították a veséjét. Mint mondja, ha nincs a színház, már nem élne, az utóbbi időben viszont úgy érezte, éppen a színház lesz az, ami meg fogja betegíteni.
Alig volt munkám. Otthon is egy kellemetlenkedő, zsörtölődő apává váltam, aki azon morog, hogy ki mit hova tett le. Ennyire nem volt tennivalóm. Én nem a bármikori színházvezetésnek kívántam hadat üzenni, csak nem nézhettem tétlenül, hogy mennek el mellettem azok a szerepek, amiket éppen most kellene eljátszanom. A kiírásom után több jóérzésű intézményvezető megkeresett, és biztosítottak róla, hogy mellettem állnak még akkor is, ha lehet, ezúttal elég csípősen fogalmaztam. Megnyugtattak, hogy segíteni fognak.
Ami az Operettszínházat illeti, a színész március 24-én búcsúzott el az intézmény színpadától, a La Mancha lovagjában. Mint mondta, amikor az előadás végén kiment meghajolni a vasfüggöny elé, és látta, hogy üvöltve ugrik fel a teljes nézőtér, letérdelt, megcsókolta a színpadot, és köszönetet mondott az ott töltött több mint két évtizedéért.
Kívánok szép sikereket az Operettszínháznak, és hogy újra régi új fényében tündökölhessen a teátrum
– tette hozzá az interjú végén.
