„A Carmina Burana egy 70 perces mű, önmagában nem feltétlenül egy egész estés produkció, ezért sokszor párban adják elő egy másik alkotással, ebben az esetben a két darab között tartanak egy szünetet. Ha az Operaháznak volt olyan igénye, hogy büfébevétel is kapcsolódjon a produkcióhoz – ami érthető lenne annak fényében, hogy az egyik legsikeresebb előadásról van szó –, akkor ez lett volna a bevett megoldás” – magyarázta a lapunk által megszólaltatott, a komolyzenei intézményeket közelről ismerő szakértő.
Az biztos, hogy nem szerencsés kettévágni a Carmina Buranát, az optimális megoldás egy másik darabbal párosítás lenne.
Ő beszélt arról a gyakorlatról is, hogy egy ilyen produkciós döntés alapvetően az intézmény és az előadást jegyző alkotói gárda közös döntése. Össze kell hangolni a rendezői koncepciót és az intézményigazgatási kérdéseket – az utóbbihoz tartoznak például az olyan szempontok, hogy egy késői előadás esetében haza tudnak-e jutni utána a stábtagok. Ezen szempontok mentén dől el a többi közt az is, lesz-e szünet, hol és mennyi. Amíg Budapesten a Ruszalkát két szünettel, addig Berlinben a legújabbat egy szünettel játsszák. Ez utóbbiba a karmesternek alapvetően nem lenne olyan beleszólása, amellyel megvétózhatná a döntést, ám a Carmina Burana esetében Bogányi Tibor nem egyszerűen karmester, hanem a produkció egyik alkotója is egyben, mivel ő és felesége, Zászkaliczky Ágnes közösen álmodták meg a produkciót.
A lapunknak nyilatkozó szakértő szerint egy ostoba, felesleges konfliktus gyűrűzött botránnyá, amely „valószínűleg egy kommunikációs félreértésből indult, a karmester felháborodása és az Operaház igénye is jogos, de ezt meg kellett volna tudni beszélni”.
Ennek vélhetően az lesz a jövője, hogy más karmesterrel és szünettel fog futni az előadás, Bogányi nélkül – aki a produkció egyik alkotójaként továbbra is érdekelt a darab sikerében. A szakember szerint azonban ehhez hozzátartozik az is, hogy „az Operaház túlélése múlik azon, hogy milyen bevételeket tud produkálni”, mivel
Erről az Operaházat vezető Ókovács Szilveszter is beszélt a 24.hu-nak, Csák János miniszternek írt levélben pedig úgy fogalmazott, legalább az Aldi- és Lidl-dolgozók fizetési szintjét szeretnék elérni dolgozóiknál. Az Operaház ennek biztosításához is sokkal jobban rá van utalva a bevételekre, mint más állami kultúrintézmények: egy-egy elmaradt előadással például nemhogy spórolnak, de komoly bevételkiesés éri őket.
Az általunk megkérdezett szakértő szerint emiatt vehették vissza a büfé üzemeltetését és még korábban az olyan, szintén kiszervezett programokat, mint az operatúrák vezetése. Ahogy mi is megírtuk, a büfét korábban üzemeltető és az erre szóló, 2030-ig tartó jogot közbeszerzésen elnyert Zsidai Csoport közleménye szerint azóta is perben állnak az Operával, az intézmény ugyanakkor nemrég azt a tájékoztatást adta az ügyről, hogy első fokon nekik adott igazat a bíróság.
A többieknél inkább a dramaturgiai szempontok dominálnak
Megkérdeztünk budapesti színházakat, milyen szempontokat szokás mérlegelni a szünetek beiktatásakor, és általánosságban mennyire szempont a büfébevétel.
A Madách Színház büféjének üzemeltetését pályázaton nyerte el egy cég, és a színháznak nincsen részesedése a profitból, az előadások szüneteit pedig a mű szerzőjének előírása határozza meg. Külsős cég működteti a Katona József Színház büféit is, ebből kifolyólag a szünetek beiktatásakor nem merül fel szempontként a büfébevétel – kizárólag művészi szempontok számítanak, és a rendezőé a döntés. Az Örkény Színház szintén a dramaturgiai igények szerint tart vagy nem tart szünetet: „Jelenleg repertoárunk mintegy felét – beleértve a stúdiószínházat is – szünet nélkül játsszuk, másik felét egy szünettel, két szünettel pedig két produkciót tartunk műsoron” – válaszolta lapunk kérdésére Mácsai Pál igazgató.
Megkerestük az Átriumot is, mely korábban vicces posztban jelentette be, hogy mostantól félórás vacsoraszünettel tartja az előadásait. Zsedényi Balázs operatív igazgató kérdésünkre elmondta, hogy a szünetről általában a rendező dönt, még a próbafolyamat alatt, ebben a döntésben pedig többnyire – de nem törvényszerűen – irányadó, hogy a szerző hány felvonásban írta meg a darabot. „Ma már a három rövid felvonásból álló darabok egyes felvonásait gyakran összevonják, mostanság pedig a szünet nélküli előadás a »trendi«. A lényeg: az adott darab sajátosságai és a készülő előadás koncepciója alapján dől el a kérdés” – írta.
Zsedényi szerint elképzelhető ugyan, hogy a bemutató után dönt az alkotócsapat egy szünet beiktatása mellett, de ezt a közönségreakciók, dramaturgiai döntések indokolhatják, nem a büfébevétel. Egy magánintézménynél elképzelhető, hogy tényező a büfé szempontja,
Az Átriumban jelenleg saját fenntartású büfé működik, de üzemeltetése nem aranybánya: a jegybevétellel nem vethető össze a büfé bevétele, legalább tízszeres az eltérés a kettő között a folyamatos raktárkészletezés és a viszonylag nagy munkaerőigény miatt, illetve azért, mert a forgalom nagy része nagyon kis időre koncentrálódik – az Átriumban ugyanis nincs „backstage”, tehát a büfé is csak az előadások előtt és után tart nyitva, nem szolgálja a kulisszák mögötti világot.
