Soha nem látott mértékű, 1451 milliárd forintnyi nem konszolidált adózott eredményt ért el a magyarországi bankszektor tavaly – ezzel sikerült megháromszorozni a 2022-es teljesítményt. A nagyságrendet úgy érdemes elképzelni, hogy nominálisan pusztán a 2023-as első félév 675 milliárd forintos nem konszolidált eredmény a teljes éveket nézve is történelmi rekordnak számítana az utóbbi bő húsz évben.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) márciusban közzétett úgynevezett prudenciális adataiból kiderül, hogy a bankok nem konszolidált hitelállománya tavaly a korábbiakhoz képest visszafogott mértékben, 5 százalékkal nőtt, miközben betétállományuk 1 százalékkal visszaesett.
Kormánytámogatás nélkül a hitelezés még ennyire sem ment volna
Egyelőre annyi tudható, hogy a lakossági hitelállomány esetében szerény növekedést mért a jegybank. Ugyanakkor – vélhetően a hitelkamatok elszállása és a romló kilátások miatt – a korábbi években népszerű hiteltermékeknél jelentős volt a visszaesés. Az első kilenc hónapban a bankok háztartásokkal kötött új lakáshitel-szerződéseinek értéke 40 százalékkal csökkent 2022 azonos időszakához képest. A tavalyi első tíz hónapban az új fogyasztásihitel-szerződések összege 13,6 százalékkal esett vissza, e kategórián belül pedig a babaváró hitel iránti kereslet majdnem 50 százalékkal zuhant az egy évvel korábbihoz képest.
Kedvezőbb volt a kép a vállalati hiteleknél. Az MNB-nél kiemelik, hogy a hitelállomány bővülését a kormányzati hitelprogramok érdemben támogatták, míg a vállalati hitelek éves bővülési üteme a hatodik legmagasabb volt európai összevetésben.
Érdemes megjegyezni, hogy a teljes hitelállomány 20 százalékát a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tették ki.
Inkább hagyták elszivárogni a betétesek pénzét
A betéteket nézve a zsugorodás elsősorban a lakossági betétkiáramlásnak köszönhető: 2023 első kilenc hónapjában a háztartások betétállománya mintegy ezermilliárddal csappant meg, miközben az állampapír-állomány, a lakossági befektetési jegyek és a bankok által kibocsátott kötvények állománya összesen 3800 milliárd forinttal nőtt. A kormány már 2022 óta arra törekedett, hogy az állampapírpiac felé terelje a lakossági megtakarításokat, ezzel összhangban vezették be a kamatsapkát a 20 millió forintot meghaladó összegű betétekre.
A 24.hu több banki forrásból is úgy értesült, hogy a kormány és a hitelpiaci szereplők között történt egy háttérmegállapodás: a kabinet megígérte, hogy nem helyez nyomást a bankokra azért, hogy emeljék a betéti kamatokat, amennyiben azok a jelzáloghitelek kamatát sem fogják olyan mértékben növelni, mint amit az irányadó kamatszint növekedése, illetve a hozamgörbe mozgása indokolt volna. Magyarul a betétesek „szubvencionálták” a jelzáloghitelt felvevőket, ugyanakkor a bankoknak sem állt érdekükben az egekbe emelni a kamatokat a már így is szűkülő hitelpiacon.
A bankok többségénél a betétek jellemzően nem sokkal 0 százalék fölött kamatoztak tavaly. Kivételt jelentett az OTP 7 százalékos akciós lekötött betéti ajánlata, illetve néhány kisbanknál voltak elérhetők évi 8–11 százalék közötti kamatozású ajánlatok. Év közben azonban a kormány ezekre is lesújtott, amikor szociális hozzájárulási adót vetett ki a bankbetétekre.
Összességében
Szűkülő betétgyűjtési és hitelezési aktivitás mellett a bankok úgy tudtak rekorderedményt elérni, hogy a magyar kormány példátlan módon sanyargatta őket. A nettó adóráfordítás 316 milliárd forint volt, ez több mint a kétszerese a tavalyinak. Emellett a pénzügyi szervezetek különadója 103,7 milliárd, a tranzakciós illeték pedig 305,5 milliárd forinttal kurtította meg a bankokat (és ügyfeleiket) tavaly, és mindkettő esetében nőttek a befizetések 2022-höz képest.
Ezen felül a bankok 100 milliárdos nagyságrendben buktak azon, hogy a kormány lakossági kamatstopja eddig mintegy 350 ezer családot „védett meg” a magas kamatoktól. Nem utolsósorban pedig a pénzromlás is lecsapott a bankszektorra: a működési költségek 10,1 százalékkal, 176 milliárd forintra nőttek.
A rekord banki kamatnyereség másik oldalán az MNB vesztesége szerepel
Az inflációs nyomás és az energiaválság nyomán fellépő drámai forintgyengülés 2022-ben arra kényszerítette az MNB-t, hogy egyre feljebb nyomja a kamatokat. A válság csúcspontján, tavalyelőtt októberben hirdette meg a jegybank az egynapos betéti gyorstendert, amelynek keretében 18 százalékos irányadó kamatot kínált a devizapiaci szereplőknek, köztük a magyar bankoknak, amelyek közvetítő szerepet játszanak a forintkereskedésnél.
A jegybank célja kettős volt:
- egyfelől az euróhoz képest kimagasló kamattal megtámasztotta a forint árfolyamát, hogy ne gyengüljön tovább,
- másfelől kiszivattyúzta a likviditást a gazdaságból, hogy letörje a vágtató inflációt.
Az utóbbi lépéssorozatnál fontos volt, hogy a banki szabad forrásokat az egynapos betétek felé irányítsa, míg a pénzintézetek nyilván örültek annak, hogy olyan eszközbe helyezhették el a pénzüket, mely a hitelkihelyezésnél jóval kedvezőbb megtérülést kínált. Az MNB beavatkozása ugyan vitatható, de mint megírtuk, kétségbeesett válságkezelő intézkedés volt, amelynél a jegybank a tankönyvi modell alapján járt el.
Sokkal kevésbé indokolható húzás volt, hogy az MNB olyan programokat is indított a bankoknak, melyek keretében állampapír-fedezet mellett nyújtott hitelt nulla százalékos kamat mellett. Vagyis
Az elérhető prudenciális adatok, valamint a jegybank pénzügyi stabilitási jelentése alapján egyelőre nem nyilvánvaló, hogy a bankok milyen megoszlásban kerestek tavaly az egynapos betétekből, illetve az extrakedvezményes hitelekből. Annyi biztos, hogy az irányadó kamatot 2023. május végéig az extrém magas 18 százalékos szinten hagyták, majd hónapról hónapra csökkentve szeptember végére nyomták csak le 13 százalékra, amikor összeért az alapkamattal, így az egynapos betétet kivezették. A kamat lefelé mozgását követték az állampapírhozamok is, így a bankok hozama olvadni kezdett.
A hazai hitelintézetek adózott nyereségének összetevői közül tavaly a legjelentősebb tétel a kamateredmény volt.
Az MNB hangsúlyozza, hogy a profit növekedését legnagyobb mértékben a jegybankkal szembeni kiugróan magas kamateredmény támogatta, ami a nála elhelyezett banki betétek likviditásra fizetett kamatoknak köszönhető. Hogy ezek mekkora léptékűek lehettek, arról egyelőre az első féléves adatok tanúskodnak: ezen időszakban a bankrendszer nettó kamateredménye 1122 milliárd forintot tett ki, ebből 892 milliárd forintot az MNB-vel szemben számoltak el. Ez a bankok teljes kamateredményének a 84 százalékát jelentette. A bankok úgy tudták növelni 387 milliárd forinttal a nettó kamateredményüket 2022 első feléhez képest, hogy ez a tétel a nemzeti bankkal szemben 627 milliárd forinttal nőtt, miközben az egyéb szektorokkal szemben 240 milliárd forinttal csökkent.
Mindez óriási megterhelést okozott az MNB-nek, amely az első félévben 997 milliárd forintos negatív kamateredményt hozott össze. Az előzetes becslések szerint 2023-ban akár 2000–2500 milliárd forint között mutathatják majd ki a teljes jegybanki veszteséget, amelynek tekintélyes része a negatív kamateredményből származhat. (Összehasonlításképp: az MNB-veszteség 2021-ben 51 milliárdot, 2022-ben 402 milliárd forintot tett ki.)
Mihez kezdenek a jegybanki veszteséggel?
Ha a korábbi szabályok alapján járnak el, akkor a magyar költségvetésnek óriás érvágást jelentett volna a jegybank veszteségrendezése, hiszen több éven keresztül a GDP 0,5 százalékát kellett volna erre fordítani. Tavaly év végén azonban egy tollvonással módosították a jegybanktörvényt, így a kormány 2024-re vonatkozóan megmentette a magyar adófizetőket ettől a tehertől. Az Európai Központi Bank (EKB) által is elfogadott javaslat alapján az MNB veszteségét nem az adóbevételekből kell pótolni, hanem a jegybank közép távon várható nyereségéből. Amennyiben az EKB hosszabb távon engedi fenntartani ezt a helyzetet akkor
hiszen akkor keletkezhet nyeresége, ha a devizatartalékból forintot vált át az állam számára, amennyiben annak devizában merül fel valamilyen kiadása. Mivel a devizatartalék átlagos bekerülési árfolyama alacsonyabb, mint az aktuális piaci árfolyam, a kettő közötti különbözet nyereségként jelenik meg az MNB-nél. Minél inkább csökken az átlagos bekerülési árfolyam, annál nagyobb a jegybank nyeresége, és ez fordítva is igaz, a túl erős, 340 forint alatti euróárfolyam már veszteséget jelentene a jegybanknak.
Mindamellett az MNB jelenlegi, 50,4 milliárd dolláros devizatartaléka nemcsak uniós, de régiós összehasonlításban is rendkívül alacsony, nem véletlen, hogy már a 2022. végi árfolyamválság során sem tudott ezzel az eszközzel védelmet nyújtani a forint számára.
Ahogy azt a 24.hu megírta, az idén változott a széljárás Brüsszelben: megszűnt a 2020 óta érvényes „rendkívüli állapot”, az Európai Bizottság visszatért a költségvetésre és az államadósságra vonatkozó szigorúbb szabályokhoz. Hasonlóképp az sem biztos, hogy az EKB éveken át tűrni fogja, hogy a jegybanki veszteséget a megszokott gyakorlattól eltérően ne a magyar büdzsé finanszírozza. Nem zárható ki, hogy hosszabb távon ezt a magyar adófizetőknek kell rendezniük.
Vagyis a bankrendszer tavalyi, MNB-vel szemben érvényesített rekord kamateredménye (amelynek egy része az extraprofitadón keresztül az államhoz vándorolt) a forintárfolyamon vagy a költségvetésen csapódhat majd le.
Az eredmény jelentős részét a bankok nem vehetik majd fel osztalékként
A bankok eredményjavulásához érdemben hozzájárult az is, hogy 2023-ban sokkal kisebb volt a hitelekre és más pénzügyi eszközökre képzett értékvesztés, illetve alacsonyabb céltartalékot képeztek, mint 2022-ben. Az előírások alapján a bankoknak korábban a Covid-járvány hatása (főképp a törlesztési moratórium) és az orosz-ukrán háború miatt kellett kockázati költségeiket megnövelniük. 2022-ben 461 milliárd forintos mínusz állt ezen a soron, 2023-ban viszont a céltartalékokat nagyrészt visszaírhatták a könyveikben, így összesen 438 milliárd forinttal mérsékelhették a veszteséget.
Az egyéb működési eredmény soron a bankszektor 495 milliárd forintnyi növekményt mutatott ki 2022-höz képest. Ez tulajdonképpen egy gyűjtőtétel, amely magában foglal minden olyan ügyletet, melyek keretében átértékelési különbözetekből származó „virtuális” jövedelme keletkezik a bankoknak.
Egyebek közt számba veszik „az eredménnyel szemben valós értéken értékelt kategóriába nem tartozó pénzügyi eszközök és kötelezettségek kivezetéséből származó nyereséget és veszteséget”, „a fedezeti elszámolásokból eredő nyereségeket vagy veszteségeket”, illetve „a kötelezően az eredménnyel szemben valós értéken értékelt, nem kereskedési céllal tartott pénzügyi eszközökből származó eredményt”. Az ilyen ügyletek keretében például a pénzintézetek a kamatkockázatok menedzselésére kamatswap-ügyleteket kötnek más pénzintézetekkel, továbbá a nemzetközi előírásoknak megfelelően kötelező a körülményektől függően változó kamatozású hitelportfóliók (például a csok és a babaváró hitel) átértékelése. Az ilyen típusú ügyletek értékváltozása leköveti a jegybanki kamatok, illetve az állampapírhozamok által meghatározott hozamgörbék mozgását.
Az elmúlt időszakban óriási volatilitás volt tapasztalható a hozamgörbék esetében, hiszen rendkívül magas szintekre emelkedtek, majd csökkentek le a hozamok. Ennek megfelelően a bankok hatalmas eredményre tettek szert az átértékelésre kerülő tételekből. Az MNB felügyelete nagyon odafigyel, hogy az átértékelési különbözetekből származó jövedelmek terhére ne történjen osztalékfizetés. Ezek a tételek ugyanakkor a bankok saját tőkéjét növelik, a terhükre lehet hitelezni, mivel biztonsági pufferként használhatók fel.
