Egy még júniusban, sürgősséggel elfogadott törvénymódosítás alapján, ha egy diáknak összegyűlik félszáz igazolatlan órája, akkor – az iskola jelzése alapján – a jegyzői gyámhatóság felfüggeszti az iskoláztatási támogatást, és védelembe veszi a gyermeket. A jegyzőnek e körben mérlegelési lehetősége nincsen.
A törvénnyel gyakorlatilag két részre választották a korábbi családi pótlékot: nevelési ellátásra és iskoláztatási támogatásra. Ez utóbbit nem kapja meg az iskolakerülés miatt a család határozatlan ideig. Az iskoláztatási támogatást a Magyar Államkincstár a helyi önkormányzat családtámogatási folyószámlájára utalja, amely aztán pénz helyett természetbeni juttatásban „utalja ki” a támogatást. A gyámhatóság háromhavonként és a tanév vége után felülvizsgálja, hogy továbbra is indokolt-e a felfüggesztés, azaz a gyermek helyzete rendeződött-e, teljesíti-e tankötelezettségét. Akkor szüntethetik meg a felfüggesztést, ha a vizsgált időszakban a gyermek egy óráról sem hiányzott igazolatlanul.
Nyírbátorban lesz az első?
Az MTI körkérdése szerint már szeptemberben előfordult olyan eset, hogy elérte egy-egy diák az 50 óra igazolatlant, azaz, gyakorlatilag szinte be sem ment az iskolába, mióta becsengettek a tanév első napján. Nyírbátorban és Kazincbarcikán például van egy-egy ilyen tanuló, Nyíregyházán is már nagyon közel van a félszázas határhoz féltucat diák, és más észak-magyarországi településeken is „gyűlnek” az igazolatlan órák néhány gyereknél.
A jegyzők és a gyámhivatalok ugyanakkor a legtöbb helyen arról számoltak be, hogy a törvények megváltozásával még szigorúbban ügyelnek, hogy a diákok elkerüljék az igazolatlan hiányzásokat. Kacsur Gábor, Nyírvasvári jegyzője például azt mondta, hogy nemcsak az 50 órás hiányzást kísérik figyelemmel a településen, hanem a kisebb mértékű iskolai távolmaradás miatt is eljárnak. Az iskola jelzése alapján az önkormányzati hivatal figyelmezteti az érintett szülőket. Ott eddig öt esetben tették ezt, egy középiskolai tanuló ugyanis már 20, négy pedig 10-10 órát hiányzott igazolatlanul az oktatási intézményből.
Bevált vagy sem?
Magyarországon különböző statisztikák szerint egy adott korosztály kettő-tíz százaléka marad ki az általános iskolából a túl sok hiányzás (lógás vagy betegség) miatt, a középfokú iskolák esetén ez az arány megsokszorozódik. Ennek kezelésére eddig is voltak jogi eszközök, de ezek a legtöbb esetben eredménytelennek bizonyultak. Az új kormány első intézkedései között e problémára igyekezett reflektálni. Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője nyáron úgy nyilatkozott, hogy „az első polgári kormány alatt bevezetett iskoláztatási támogatás pozitív hatását visszaigazolták a kutatások”.
Épp ő, minisztersége idején rendelte meg azt a hatásvizsgálatot, amelynek vezetője azonban a FigyelőNetnek úgy nyilatkozott, hogy „nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket az első Orbán-kormány intézkedése. A kutatás eredményeit Harrach Péter rosszul vagy másképp értelmezi. Ebben a formájában ez az eszköz nem alkalmas arra, hogy a gyerekek iskolába járását segítse”. Herczog Mária idézte a kutatási jelentést, amely leszögezi, hogy „az iskoláztatási támogatás bevezetésének tapasztalatai… megmutatják, hogy önmagában a jogi szabályozás nem lehet eredményes, ha nem jár együtt olyan lehetőségek biztosításával, amelyek az alapproblémát és nem a jelenséget célozzák.”
A megvonás nem segít
A szociológus szerint leghatékonyabban elérni azt, hogy minden gyerek – a veszélyeztetett, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerek is – eljárjon az iskolába elsősorban támogató, és nem megvonó intézkedésekkel lehet. Úgy, hogy a pénzügyi támogatás mellé oda kell tenni azokat a feltételeket, amiktől ezek a szolgáltatások vonzóvá válnak. „Fel kell tárni a hiányzások valódi okait, és a probléma kezelésére felméréseken alapuló, komplex programot kell kidolgozni. E mellett meg kell győzni a helyi önkormányzatot és a lakosságot, bevonva az érintett szülőket, hogy mindenkinek fontos az érintett gyerekek iskolai sikeressége. Ehhez persze az is kéne, hogy az iskola el- és befogadó legyen, rugalmasan alkalmazkodjon a gyerekek szükségleteihez, és sokkal jobban megbecsüljék a felkészült és sikeres szakembereket” – magyarázta Herczog.
Az iskolába járás sikerességét a szakember szerint elsősorban az örömteli óvodai jelenlét és a kora gyerekkori segítségnyújtás oldja meg, ahol a szülő is partner lehet. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Gyerekszegénység Elleni Programjának állásfoglalása szerint szintén nem alkalmas az új törvény az iskolai hiányzás kezelésére. „A családi pótlék a gyermek felneveléséhez biztosított közösségi hozzájárulás, nem pedig a büntetés vagy jutalmazás eszköze” – írják. Ráadásul a javaslat ellentétes a gyermekvédelmi törvény alapelveivel, a gyerekek jólétét és védelmét szolgáló szakmai törekvésekkel.
