Nagyvilág

A britek törvénybe foglalnák, hogy Ruanda biztonságos ország, csak vigyék el tőlük a migránsokat

Stuart Brock / ANADOLU AGENCY / AFP
Stuart Brock / ANADOLU AGENCY / AFP
A brit legfelsőbb bíróság kimondta, hogy az illegális migránsok Ruandába deportálása törvényellenes, így elbukott az ügy, ami Rishi Sunak konzervatív kormányfő politikájának egyik központi eleme volt. A toryk azonban nem tettek le arról, hogy a kelet-afrikai országba tartó gépek végül mégis felszálljanak.

Nagyon szeretném, ha a The Telegraph címlapján egy Ruandába induló gép lenne. Ez minden álmom, a megszállottja vagyok ennek

– az Egyesült Királyság belügyminisztere, Suella Braverman száját hagyták el e szavak 2022 októberében, amikor a brit parlament már a sokadik vitáját folytatta arról, szabad-e illegális migránsokat szisztematikusan Afrikába deportálni. Bravermant szűk két hete menesztette Rishi Sunak kormányfő, miután a miniszter véleménycikkben kritizálta a londoni rendőrséget, mondván, kivételez a palesztinpárti tüntetések szervezőivel, noha az iszlamista demonstrációkat szerinte nem is lenne szabad engedélyezni. A kormány elhatárolódott a levélben írtaktól, Bravermannek pedig mennie kellett – így már csak a kormányon kívülről láthatta, hogy ruandai álma (egyelőre biztosan) elbukott.

A brit legfelsőbb bíróság november közepén elutasította a kormány fellebbezését a Ruanda-terv ügyében, így az illegális migránsok Afrikába deportálása jogellenes marad. A bő egy éve hivatalban lévő Sunak kormánya azonban ennek ellenére sem tett le róla, hogy a gépek felszálljanak.

Az utolsó pillanatban megállított gép

A fejlett országok legtöbbjéhez hasonlóan a britek is keserves harcot folytatnak az illegális migrációval: júniussal bezárólag az idén 52 330-an lépték át engedély nélkül a határt, 17 százalékkal többen, mint az egy évvel korábbi hasonló időszakban. 85 százalékuk a La Manche csatornán, csónakkal és apró hajókkal érkezett – leginkább ők állítják kihívás elé a menekültügyi hatóságokat. Az akkor még Boris Jonhson vezette tory kormány 2022 áprilisában állt elő egy megoldási javaslattal, miszerint az illegálisan érkező migránsokat az Egyesült Királyságtól 6400 kilométerre fekvő Ruandába telepítenék át. A kabinetben úgy gondolták, a tervnek – túl azon, hogy segít megszabadítani az országot az engedély nélkül érkezettek jó részétől – jelentős visszatartó ereje lesz azokra nézve, akik a jövőben akarnának illegálisan brit területre lépni.

A nácik és a Madagaszkár-terv

Nem a britek az elsők, akik azzal a tervvel állnak elő, hogy emberek bizonyos csoportját a területeikről a világ másik felére száműzzék. A német Paul de Lagarde már a 19. század végén előállt az ötlettel, hogy az európai zsidóságot ki kellene telepíteni Madagaszkárra, mert meggyőződése szerint a zsidók a Madagaszkáron élő malagaszik leszármazottai. Amikor a nácik megszerezték a hatalmat Németországban, a „zsidókérdés” rendezésének ügyében Lagarde ötlete is felmerült mint lehetséges megoldás. Miután Párizs 1940-ben elesett, voltaképpen Madagaszkár is német kézre került, mivel a II. világháború előtt francia gyarmat volt. De mint ismert, Hitler úgy döntött, hogy deportálás helyett a zsidóság megsemmisítését választotta.

A kormány több országgal is felvette a kapcsolatot, tárgyalt Albániával és Ghánával is a migránsok áthelyezéséről, míg végül a kelet-afrikai Ruandával sikerült megállapodásra jutni. A paktum értelmében a britek 140 millió fontot (60,9 milliárd forintot) fizettek még azelőtt, hogy egyetlen migránst áttelepítettek volna az afrikai országba. Ezen felül a brit kormány az egyéb költségekbe is beszállt volna, így az utaztatás és a menekültközpontok felhúzását is fedezné; az idén júniusban megjelent információk szerint a kormány úgy becsülte, nagyjából 170 ezer fontba (70 millió forintba) fájna egyetlen személy deportálása. A megvalósítás 2022 júniusában indult volna, és csak az utolsó pillanatban sikerült megállítani az első, Ruandába tartó gépet, miután az Emberi Jogok Európai Bírósága közbelépett. Eközben miniszterelnökök váltották egymást (a lemondott Johnsont Liz Truss követte, majd az ő villámgyors bukása után Sunak lett a kormányfő), de a konzervatív kormány kitartott a Ruanda-terv mellett, 2022 decemberében pedig a javára ítélt a legfelsőbb bíróság, kimondva, hogy az illegális migránsok Ruandába telepítése nem jogellenes. A bíróság ugyanakkor elrendelte, hogy tekintsék át újra annak a nyolc személynek az ügyét, akiket első körben deportálni akartak.

Leon Neal / POOL / AFP Rishi Sunak

Sunak januárban a Ruanda-tervet politikája zászlóshajójának tette meg, Braverman pedig márciusban Ruandába látogatott, ahol egyeztetett a részletekről az ország elnökével, Paul Kagaméval, és helyszínbejárást tartott azokon a területeken, ahova a menekültközpontokat megálmodták. Az Egyesült Királyságon belül ugyanakkor egyre többen szólaltak fel az eljárással szemben. Köztük az egykori tory kormányfő, Theresa May, aki azt hangsúlyozta, önmagában semmit nem old meg, ha kitoloncolják a migránsokat, a korábbi kiváló labdarúgó, jelenleg tévés szakkommentátor, Gary Lineker pedig egyenesen kegyetlennek nevezte Sunak kormányát, amiért rövid időre felfüggesztette a BBC. Nem Linekerék nyomása hozott ugyanakkor fordulatot, hanem a legfelsőbb bíróság, amely úgy határozott, hogy a kitoloncolás előtt álló menedékkérők fellebbezhetnek a korábbi ítélet ellen, mivel felmerült, hogy az illetékesek hibásan mérték fel, hogy Ruanda számukra biztonságos célország. Júniusban a fellebbviteli bíróság jogellenesnek ítélte a ruandai megállapodást, az indoklásban pedig leszögezte, hogy amíg a menekültügyi eljárások hiányosságait nem orvosolják, ez így is marad. A kormány fellebbezett a döntés ellen, ám ezt november közepén a legfelsőbb bíróság elutasította, így a Ruanda-terv egyelőre meghiúsult.

A népirtás árnyékában

Ez végső soron az Egyesült Királyság igazságszolgáltatási rendszerének döntése. Mindazonáltal vitatjuk azt az ítéletet, amely szerint Ruanda nem biztonságos harmadik ország a menedékkérők és menekültek számára

kommentálta a jogerős bírósági ítéletet Yolande Makolo, a ruandai kormány szóvivője, érzékeltetve, hogy országa továbbra is nyitott a brit kormánnyal kötött megállapodásra.

Korábban Boris Johnson a világ legbiztonságosabb és gazdaságilag a leginkább fejlődő országai közé sorolta Ruandát, a különböző nemzetközi jelentések azonban kedvezőtlenebb képet festenek az afrikai országról. Sir Richard Dannatt, a brit hadsereg egykori tábornoka is erre célzott, amikor azt mondta, helytelen az illegális migránsokat olyan országba küldeni, „ami még mindig a népirtás árnyékában él”. Az országot a Ruandai Hazafias Front (RPF) vezeti. Az 1994-es, 800 ezer ember halálát követelő népirtás után ők vették át a hatalmat, Kagamét 2000-ben választották az ország elnökévé, de az 1994-es borzalmak óta ő az ország legnagyobb hatalmú embere. Ruanda papíron demokratikus állam, de a valóságban inkább autoriter rezsimként írható le, ami a médiától az igazságszolgáltatásig sok mindenen rajta tartja a kezét. Ezen körülmények alapján vonta le a Freedom House azt a következtetést, hogy Ruanda nem szabad ország, indoklásukban arról is szó esik, hogy az országban a mai napig létező jelenség, hogy valakit elnyomjanak, megfélemlítsenek, szélsőséges esetekben megkínozzanak vagy meggyilkoljanak a politikai nézetei miatt, a különböző kisebbségek helyzete pedig sok esetben kilátástalan. Az ENSZ Menkültügyi Főbiztosa pedig komoly hiányosságokat fedezett fel abban, ahogy Ruanda a menekültügyi eljárásokat kezeli, példaként hozva a jogi képviselet, valamint az ítélőszéki függetlenség hiányát.

Ahogy a bírósági döntés is rámutat, a ruandai helyzet nem felel meg a non-refoulment intézményének. A non-refoulment, azaz a visszaküldés tilalma a nemzetközi menekültjog egyik alappillére, amely kimondja, hogy egy menedékkérőt nem lehet olyan országba küldeni, ahol valószínűsíthetően rossz bánásmódnak, életveszélynek lehet kitéve.

Ben Stansall / AFP Határőrség kíséri partra a La Manche-csatorna átkelésére tett kísérlet közben elfogott migránsokat Dovernél 2023. november 16-án.

„A kormány Ruanda-politikája nemcsak kegyetlen, érzéketlen és erkölcsileg elítélendő, a legfelsőbb bíróság megerősítette, hogy jogellenes is. Szégyenletes, hogy a kormány azzal az ötlettel állt elő, hogy az erőszak és üldöztetés elől menekülő embereket küldjön egy több ezer mérföldre fekvő országba” – kommentálta a fejleményeket London munkáspárti polgármestere, Sadiq Khan, és a párt árnyék-belügyminisztere, Yvette Cooper sem fukarkodott a kritikával. Mint mondta, Sunakot

nagyon sokszor figyelmeztették, hogy problémák vannak a tervével, de ennek ellenére is ezt helyezte a politikája középpontjába. A Ruandának kifizetett 140 millió fontot ráadásul sosem kapjuk vissza, kidobták az ablakon.

A kormányfő a bírósági ítélet kihirdetése után sajtótájékoztatót hívott össze, ahol arról beszélt, bár számukra kedvezőtlen ítélet született, tiszteletben tartja azt, de mindent megtesz annak érdekében, hogy a Ruandába tartó gépek végül felszállhassanak.

Mit lép most a kormány?

Az elmúlt napok történéseinek fényében Sunak előtt négy lehetőség áll.

Az első, hogy elveti a Ruanda-tervet. Ez már csak azért is valószínűtlen, mert megvan a társadalmi támogatottsága. Egy 2022-ben készült közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 46 százaléka pártolta azt, és csak 27 százalék foglalt állást egyértelműen ellene. A legfelsőbb bíróság döntése után újra megszondáztatták a közvéleményt, az arányok egy év elteltével alig változtak, 47 százalék továbbra is támogatja a tervet.

A második lehetőség, hogy a kormány keres egy Ruandánál biztonságosabb országot, amivel kapcsolatban a bíróságnak sem lehet kifogása. Szintén valószínűtlen, hogy erre essen a választás, tekintve, hogy a ruandai kormánnyal is idő volt megegyezni, ráadásul tetemes összegbe került.

A harmadik lehetőség a nemzetközi szerződések felrúgása. Az Egyesült Királyságot számos nemzetközi egyezmény köti, köztük az ENSZ Menekültügyi Egyezménye és az Emberi Jogok Európai Egyezménye. Néhány tory politikust azonban ez nem akadályozna meg abban, hogy végrehajtsák a tervet, és Sunak is azt mondta, nem fogja engedi, hogy egy külföldi bíróság ítéletei blokkolják a Ruandába tartó járatokat. Nemrég menesztett belügyminisztere, Braverman már elkezdte izzítani a kampányt, hogy az Egyesült Királyság lépjen ki az egyezményből és így az Emberi Jogok Európai Bíróságának fennhatósága alól, de ahogy Rajeev Syal írta a Guardianen megjelent elemzésében: elképesztően ritka, hogy egy demokratikus állam felmondjon egy ilyen súlyú nemzetközi egyezményt, ezért ez szinte elképzelhetetlen forgatókönyv.

Stuart Brock / ANADOLU AGENCY / Anadolu / AFP

A negyedik és egyben legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a kormány új megállapodást köt Ruandával. Mivel a bíróság ítélete a jelenlegi állapotokra vonatkozik, nincs kizárva annak a lehetősége, hogy újratárgyalják az egyezséget, és végül olyan helyzet álljon elő a kelet-afrikai országban, ami a hatóságoknak is megfelel. A tervek középpontjában az áll, hogy olyan menekültügyi rendszert állítsanak fel az országban, ami szavatolja, hogy minden odatoloncoltat befogadnak, hogy nem éri őket semmilyen veszély vagy hátrány, és nem toloncolják vissza őket abba az országba, ahonnan elmenekültek. De ha ez a folyamat elindul is, bizonyosan hónapokat vesz igénybe, ráadásul azt sem tudni, hogy mennyi pénzt szán még a brit kormány a ruandai menekültrendszer rendbetételére. Sunak nem is fogalmazott egyértelműen, amikor arról esett szó, hogy a ruandai járatok vajon elindulnak-e még a várhatóan a jövő év végén tartandó parlamenti választás előtt, csupán arra tett ígéretet, hogy keményen dolgoznak majd a megoldáson.

A kormányfő a múlt heti sajtótájékoztatóján egyúttal azt is bejelentette, hogy kormánya sürgősségi törvénytervezetet készít, ami lehetővé teszi, hogy mindenfajta aggály és bírósági végzés ellenére biztonságos országnak nyilvánítsák Ruandát.

Ez biztosítani fogja, hogy az emberek ne késleltethessék tovább a járatokat azzal, hogy rendszerszintű jogorvoslattal élnek a hazai bíróságok előtt

– fogalmazott Sunak, egyértelműsítve, hogy a menesztett, a Konzervatív Párt jobbszárnyához tartozó Bravermanhez hasonlóan ő is szeretné már látni a Telegraph címodalán a Ruandába tartó repülőgépeket.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik