Tudomány

Magyar katonák százai vesztek oda a schwechati csatában

August von Pettenkoffen: Magyar népfelkelők Pozsonynál 1848. október 30-án / Wikimedia Commons
August von Pettenkoffen: Magyar népfelkelők Pozsonynál 1848. október 30-án / Wikimedia Commons

A magyar honvédsereg 175 éve, 1848. október 30-án vívott csatát a császári csapatok ellen Bécs közelében, a Schwechat folyó mellett. A magyar katonák nem voltak képesek a túlerőben lévő Habsburg sereg felé kerekedni, így vissza kellett vonulniuk az Ausztria és Magyarország közötti határt jelentő Lajta folyó mögé – írja az MTI.

Komoly erkölcsi dilemma gátolta a támadást

Az 1848. március 15-i forradalom legfontosabb követeléseit tartalmazó törvényeket áprilisban szentesítette V. Ferdinánd király, nyárra azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a bécsi udvar semmibe veszi a felelős magyar kormányt, katonai erővel akar „rendet tenni” Magyarországon. A forradalom eltiprására indult Jellasics horvát bán serege azonban szeptember 29-én a szabadságharc első csatájában, Pákozdnál vereséget szenvedett és Bécs felé vonult vissza.

A Móga János altábornagy vezette honvédsereg a bán üldözésére indult, de csak késve és lassú iramban, így a győzelmet nem tudta kiaknázni. Paradox módon a visszavonuló Jellasics nagyobb létszámú sereggel érte el a határt, mint amilyennel betört, mert menet közben számos alakulat csatlakozott hozzá.

Bécsben október 6-án felkelés tört ki, a császári udvar menekülésre kényszerült. Az osztrák főváros irányítását átvevő demokratikus egyletek arra kérték a magyar csapatokat, hogy ügyüket segítve vonuljanak be Ausztriába. Móga csapatai október 12-én meg is indultak az osztrák területek felé, másnap azonban több zászlóalj kijelentette, hogy nem lépi át a Lajtát. Bár a magyar tiszteknek konfliktusuk volt a Habsburgokkal, korábban mégis hűséget esküdtek az uralkodónak, amelyet nem akartak megszegni, így komoly erkölcsi dilemma elé kerültek.

Mire a honvédsereg október végén végre rászánta magát a támadásra, már túlerővel kellett szembenéznie. A katonák száma a 25 ezret sem érte el, ráadásul egy részük harci tapasztalatokkal nem rendelkező népfelkelő és nemzetőr volt. Ezzel szemben az újonnan kinevezett császári fővezér, Windisch-Grätz herceg csapatait a Bécsből kiszorított egységek mellett a Cseh- és Morvaországból átvezényelt erősítés is gyarapította, főerőinek összlétszáma mintegy 70-80 ezer főre becsülhető.

Kezdetét veszi a csata

A honvédsereg október 28-án lépte át a Lajtát, a csatára október 30-án a Schwechat folyócska mentén került sor. A jobbszárnyon Guyon Richárd őrnagy önkéntesei bevették Mannswörth falut, az elővédet vezető Görgei Artúr ezredes csapatai pedig megszállták a Schwechat előtti magaslatokat. Görgei meg akarta támadni a falut, de Mógától azt a parancsot kapta, hogy várja be a Répásy Mihály ezredes vezette balszárnyat, nehogy a császáriak benyomuljanak a résbe. Ekként azonban Görgei csapatai nyílt terepen kerültek ágyútűzbe, ami megfutamította őket, a középen álló nemzetőrök és önkéntesek rendje is megbomlott, a pánikszerű menekülést csak Görgei határozott fellépése akadályozta meg.

Jellasics terve az volt, hogy a Liechtenstein altábornagy vezette lovashadosztállyal a magyar csapatok hátába kerül, Liechtenstein azonban elkésett, és beleütközött Répásy szintén késve érkező huszárjaiba és lovastüzérségébe. Az ütközetben az osztrák sereg 100, a magyar 7-800 embert veszített. A magyar sereg végül rendezetten, jelentősebb veszteségek nélkül ért vissza a Lajtához, így a vereség nem vált olyan katasztrofálissá, amely az ügy bukását jelentette volna. A csata után Móga lemondott, Kossuth pedig a tábornokká előléptetett Görgeit nevezte ki helyére, a Bécset elfoglaló felkelők megadták magukat.

Kapcsolódó
Román felkelők végeztek a magyar forradalom hősével
Vasvári Pált és csapatát csapdába csalták és megölték.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik