Vélemény

Barta-film: minden ítélet jogszerű, mégis abszurd a helyzet

Szalay Zoltán / Fortepan
Szalay Zoltán / Fortepan
Számos jogi eljárás kíséri az LGT gitárosáról készült dokumentumfilm sorsát. Sándor Zsuzsa átnézte a különböző pereket, és jó pár furcsaságra bukkant.

Öveket kérjük becsatolni, mondja a pilóta fel- és leszálláskor. Mert ezek a „veszélyes” percek a repülésnél. Én is most azt kérem az olvasóimtól, csatolják be az öveiket, mert, ami most következik, az talán nem veszélyes, de hogy nem egyszerű, az biztos. Bonyolult és szövevényes. Mert mi lehet annál bonyolultabb, mint amikor minden bíróság minden jogszabályt betart, a végeredmény mégis elrugaszkodik a valóságtól és a józan észtől.

Az idősebbek biztosan, de talán még a fiatalok is hallottak Barta Tamásról, az LGT egykori nagyszerű gitárosáról. Barta 1974-ben, az LGT amerikai turnéja idején „disszidált”, vagyis az USA-ban maradt. Los Angelesben telepedett le, ahol baráti kapcsolatba került Fekete Barnával, („amerikai nevén” Bernard Barna Fekete), akivel közös üzletet indítottak, egy papíripari vállalkozást működtettek. Barta Tamás 1982. február 16-án – máig tisztázatlan körülmények között – meghalt.

Az ellentmondásos, több kérdést is nyitva hagyó nyomozás annak megállapításával zárult, hogy öngyilkos lett.

A nyomozás során Fekete Barnát többször kihallgatták, hazugságvizsgálóval vizsgálták, mindenekelőtt azért, mert az ő fegyveréből adták le a Barta Tamás halálát okozó lövéseket. Fekete szerepe a nyomozás során tisztázódott, nem indult eljárás ellene.

Hajdú Eszter rendező és Mester Sándor producer Siess haza, vár a mama címmel dokumentumfilmet készített Barta Tamás életéről, sorsáról. A film összköltsége mintegy 35 millió forint volt, ebből 30 milliót jelentett a Nemzeti Filmintézet (NFI) támogatása. A film döntő része Barta Tamás és Magyarországon maradt édesanyja közötti „hangos levelezést” dolgozza fel. Ez úgy zajlott, hogy anya és fia kazettákat küldtek egymásnak (’70-es évek!), így beszélgettek. A csaknem másfél órás film utolsó perceiben esik szó Barta Tamás halálának körülményeiről.

Ebben a részben szerepel Fekete Barna, aki a filmeseket segítve végig részt vett Los Angelesben a forgatáson. A filmnek néhány percében (egész pontosan összesen 1 perc 19 másodpercben) megjelenik az a videófelvétel is, amelyet évekkel korábban néhai Laux József (az LGT volt dobosa) készített ugyancsak Fekete Barnával, és amelyet a forgatás során a film készítői meg is mutattak Feketének. Ebben a bevágásban – de egyébként más alkalommal is – Fekete elmondta, hogy ő is gyanúsított volt az ügyben, mert Bartára abból a fegyverből adtak le két lövést, amelyen rajta volt az ő ujjlenyomata is. A forgatáson a film készítői aláíratták Feketével, hogy a róla készült kép- és hangfelvételek felhasználásához hozzájárul.

Ezek után Fekete Barna négy eljárást indított a filmesek ellen,

  • két rágalmazási pert (ezeket elveszítette)
  • és két polgári pert, egyet a képmáshoz és hangfelvételhez fűződő személyiségi jogának megsértése,
  • egy másikat pedig (egyéb) személyiségi jogainak megsértése miatt.

Mi most csak a polgári perekkel foglalkozunk, mert az említett bonyodalmakat ezek az – amúgy törvényes – döntések okozzák. Mostantól – jogászok ne figyeljenek ide – az egyszerűség kedvéért az egyiket „képmás pernek”, a másikat „személyiségi pernek” fogjuk nevezni.

A képmás perben a Fővárosi Törvényszék 2021. február 3-án Fekete Barna felperes keresetének helyt adva kimondta, hogy a filmkészítők (Hajdú Eszter filmrendezőként nem, de a forgalmazó cég egyik ügyvezetőjeként ő is) megsértették Fekete Barna

képmáshoz és hangfelvételhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a Siess haza vár a mama című dokumentumfilmben a felperes hozzájárulása nélkül felhasználták a felperest ábrázoló, 1994-ben Hawaiin Laux József által készített kép- és hangfelvételt.

Ezért – egyebek mellett – kötelezte a filmkészítőket, hogy távolítsák el a kész filmből ezeket a felvételeket, és megtiltotta, hogy a filmet ezekkel együtt felhasználják, forgalmazzák.

Mivel az ítélet nem volt jogerős, hisz mindenki fellebbezett, a filmet a YouTube-ra feltöltve több mint százezren látták, valamint látták azok is, akik a bemutató előtti vetítésen részt vettek.

A vita lényege ebben a perben az volt, hogy vajon az a „deklaráció”, amelyben Fekete hozzájárult a vele készült felvételekhez és azok forgalmazásához, értelmezhető-e úgy, hogy az a Laux-féle régebben készült felvételre is vonatkozott-e vagy sem. A Ptk. szerint ugyanis „nem sért személyiségi jogot az a magatartás, amelyhez az érintett hozzájárult.”

A bíróság ítélete szerint

a hozzájárulást nem lehet kiterjesztően értelmezni,

ezért a hawaii felvételekre nem vonatkozik Fekete Barna hozzájárulása. Fekete egyébként azt is állította, hogy nem ő írta és nem is az ő aláírása szerepel a hozzájáruló nyilatkozaton. (Erre az alább ismertetett másik perben már nem hivatkozott.) A filmkészítők igazságügyi szakértő meghallgatását indítványozták, de ezt a bíróság elutasította.

A képmás pernek speciális szabályai vannak. Például az is, hogy nem lehet „utólagos bizonyítást” lefolytatni. Emiatt a bíróság jogszerűen utasította el az írásszakértő meghallgatását. Ez a szabály abból a praktikus célból született, hogy ne lehessen az ilyen pereket különböző bizonyítási indítványokkal elhúzni. Ebben a konkrét esetben azonban – mint utóbb sok mindenből úgy tűnik – e szabály alkalmazása megakadályozta az igazság kiderítését. Az elsőfokú ítéletet mind az ítélőtábla, mind a Kúria helyesnek találta, így az 2021. október 27-én jogerőssé vált.

Az is egy sajátos szabálya a Ptk.-nak, hogy miközben a képmással való visszaélés is a személyiségi jogok egyike, nincs akadálya annak, hogy a személyiségi jogok megsértésének más esetei miatt újabb pert lehessen indítani. Fekete Barna élt is ezzel a lehetőséggel, amikor ismét beperelte a film készítőit jó hírnevéhez, becsületéhez, valamint emberi méltóságához fűződő személyiségi jogainak megsértése miatt. Ezeket a jogokat nem csak „hamis tények állításával, de valós tények hamis színben történő feltüntetésével” is meg lehet sérteni, és Fekete erre hivatkozott.

A Ptk. hét pontban sorolja fel a nevesített személyiségi jogokat.

Ez persze felveti azt a kérdést: vajon ez azt is jelenti, hogy valaki hét külön pert indíthat ugyanazon alperes ellen ugyanolyan tényállás alapján alkalmanként egy-egy másik személyiségi joga megsértése miatt? Egyszer például a magánélete, másszor a becsülete és a jó hírneve, megint másszor a magántitkának megsértése miatt?

Ha így lenne, elég furcsa lenne. De gondolom, a valóságban nincs így.

Ám inkább nem filozofálnék az amúgy „büntetőjogi agyammal”, térjünk vissza a második személyiségi jogi perre. Fekete felperesként többek között kifogásolta, hogy a film készítői „azt a valós tényt, miszerint a nyomozás azzal zárult, hogy Barta Tamás öngyilkos lett, abban a hamis színben tüntették fel, hogy a felperes az egyetlen személy, aki büntetőjogilag felelősség tehető Barta Tamás haláláért, azonban erre csak azért nem került sor, mert a nyomozást öngyilkosságnak kezelve zárták le.” Azt is hamis beállításnak tartotta, hogy azt a valós tényt, miszerint „Barta Tamás halálát az ő lőfegyveréből leadott két lövés okozta, úgy tüntették fel, hogy Barta Tamás halálában neki szerepe van, felelősségre vonása pedig még megtörténhet, mivel gyilkosság esetében nincsen a felelősségre vonásnak elévülése.”

Nem sorolom tovább Fekete sérelmeit, mintegy hét pontban ezt megtette ő, amelyek közül a bíróság egyetlen egyet sem talált olyannak, amely sértette volna a személyiségi jogait. Ráadásul még – a képmás ügyben már említett – Laux-féle felvételről is azt akarta, hogy a bíróság mondja ki, ennek felhasználása az ő magántitkát sérti, miközben annak a felvételnek a tartalmát ő maga más orgánumokban többször is elmondta. Ezt is elutasította a bíróság azzal a megjegyzéssel, hogy „a magántitok megsértésére alapított felperesi igény elutasítása nem ellentétes, semmiben nem érinti a képmáshoz fűződő személyiségi jogsértést megállapító döntést.” Vagyis mindkét ítélet érvényes. Ez a 2022. április 29-én hozott elsőfokú ítélet az ítélőtábla és a Kúria döntését követően 2023. május 31-én vált jogerőssé.

Fortepan Barta Tamás

Így az a fura jogi helyzet állt elő, hogy

  • van egy jogerős ítélet (a képmás ügyben), amelyik gyakorlatilag betiltotta a film változatlan tartalommal történő vetítését,
  • és van egy másik, amelyik elutasította az ugyancsak erre vonatkozó felperesi kérést.

És mindkét ítélet a törvények betartásával született.

De vannak itt egyéb – jogon kívüli – furcsaságok is. Például az, hogy a Nemzeti Filmintézet szó és hang nélkül hagyta elveszni azt a 30 millió forintot, amelyet befektetett ebbe a filmbe. Egy „közérdekű megkeresésre” hivatkozva még az előtt elálltak a film külföldi forgalmazásától, hogy megvárták volna a képmás perben a Kúria döntését.

Az alkotók, Mester Sándor és Hajdú Eszter, jelenleg a dokumentumfilm második részén, a Lost in Los Angeles című filmen dolgoznak. Korábban arról nyilatkoztak, hogy mivel a Los Angeles-i rendőrséggel nem jutottak dűlőre, magasabb amerikai körökhöz fordulnak segítségért. Időközben ugyanis olyan dokumentumok kerültek elő egy „Bornemissza” nevű ügynök jelentése szerint, hogy a magyar maffia végezhette ki Barta Tamást, aki a „papírmaffiából” kiválva önálló vállalkozásba kezdett.

Mert az azért nyilván elképzelhetetlen, amit a rendőrség állított, hogy Barta Tamás két lövéssel lett volna öngyilkos.

De ha már az alperesek útját követjük, ne feledkezzünk meg a felperesről, Fekete Barnáról sem. A Budapesten 2021-ben általa megnyitott Kolibri Art Studio honlapjának „Kik vagyunk” oldalán olvasható: „Bernard Barna Fekete, a Kolibri Art Studio Europe Kft. alapítója és ügyvezető igazgatója Budapesten született. Az 1970-es évek elején, 17 évesen szökött meg szülőhazája orosz fennhatóságú kommunista rezsimje elől. Miután Franciaországban politikai menedékjogot kapott, kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol 48 éven át sikeresen építette fel az „amerikai álmot” a kaliforniai Los Angelesben.

A nyugodt élet reményében több mint egy évvel ezelőtt feleségével, Anikóval visszaköltözött Magyarországra, Budapestre.”

Az nem derül ki a bemutatkozásból, hogy a 70 év körüli Bernard Barna Fekete a csaknem fél évszázad alatt felépített „amerikai álom” után vajon miért remél nyugodtabb életet Magyarországon.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik