A kislábujj elsőre talán felesleges tesztésznek tűnhet, pedig kiemelt szerepet játszik az egyensúlyban és a járásban. További érdekessége, hogy két gyakori változata is létezik az emberek körében – írja az IFLScience.
Dr. Wenjay Sung, a White Memorial Medical Group orvosa szerint járás közben a nagylábujj és az ötödik lábujj ízületeire, valamint a sarokra támaszkodunk. „Ha ennek a háromlábú állványnak az egyik részét eltávolítjuk, elveszítjük az egyensúlyt” – mondta a szakértő.
És hogy hány lábközép-lábujj ízület található abban a bizonyos kislábujjban? A válasz: egy vagy kettő.
Egy 2012-es tanulmányban alaposabban is megvizsgálták a kérdést, miután a kutatók saját tapasztalatai ellentétesek voltak a tankönyvekben olvasottakkal. Az általános felfogás szerint a kislábujj három csontból és két ujjpercközi ízületből áll, a szakértők ugyanakkor a páciensek jelentős részénél két ujjperccsontot és egyetlen ujjpercközi ízületet talált.
A csapat 606 olyan beteget vizsgált meg, akiknek lábáról 2010-ben egy nyolchetes periódus alatt készítettek röntgenfelvételt Royal Liverpool University Hospitalsben 2010-ben.
A két ujjperces variánst Leonardo da Vinci írta le először 1492-ben. A változás már 12 hetes magzatoknál is megfigyelhető, valószínűleg nem összeolvadás, hanem a csontok nem megfelelő szétválása áll a háttérben. Mivel a jelenség kizárólag embereknél fordul elő, feltételezhetően a két lábon járásra adott válaszreakcióról van szó.
A kétcsontos lábujjak szokatlan megjelenésűek lehetnek, néha összetéveszthetőek töréssel. A csapat szerint a lábujjváltozat Európában ritkábban fordul elő, és a japán populációkban a leggyakoribb.
