A fej- és fülhallgatók piacán még a prémium kategóriában is hatalmas a verseny a vásárlók kegyeiért, viszont a Sony egy jól bevált stratégiát követve adagolja az általában piacvezető pozíciót szerző termékeit. Tavaly nyáron a WH-1000XM5 kódnevű fejhallgatójukat dobták piacra, idén pedig (két évvel az előd után) megérkezett a fülbe dugható, hasonló elnevezésű WF-1000XM5, ami minden tekintetben felülmúlja két évvel korábbi elődjét. Az ár persze most is borsos, 125 ezer forintot kérnek az újdonságért, de ezért a pénzért a jelenlegi kínálat legjobb fülesét kapjuk, mind a hangzás, mind a manapság egyre fontosabb aktív zajszűrés (ANC) tekintetében.
Sony WF-1000XM5
A legfeltűnőbb változás a 2021-es XM4-hez képest, hogy a japánok tovább csiszolták a dizájnt. Már az előd is jelentős előrelépés volt a kapszula formájú XM3 után, de a mérnökök az elmúlt két évben megoldották, hogy a korábbinál fejlettebb technikát zsúfoljanak egy kisebb készülékházba. Az XM5 továbbra is in-ear, tehát „agybadugós” füles, viszont a mérete 25 százalékkal, míg a súlya 20 százalékkal csökkent az XM4-hez képest – 7,3 grammról mindössze 5,9-re. Mindezt szépen fülbe simuló forma kíséri, ami nemcsak, hogy órákon át kényelmes viselést biztosít, de a kevésbé bumszli kialakítás miatt nem is lóg ki annyira a fülünkből, mint a korábbi modell.
Az egyetlen – meglehetősen szubjektív – negatívum ezen a területen, hogy a Sony lecserélte a kellemesen matt felületet egy csillogósabb kivitelre. Ha ez csak a megjelenésben játszana szerepet, az annyira nem zavarna, hiszen nem készülhet minden termék az én szájízem szerint, de az elég idegesítő tud lenni, mikor kivennénk a füleseket az apró (ennek a mérete is csökken) bölcsőjükből, de nem tudjuk őket rendesen megfogni a csúszós felület miatt. Nyilván, ha erre koncentrálunk, akkor sikerül a dolog, de a művelet egyáltalán nem annyira „magától értetődő”, mint egy vakon kiszedhető Galaxy Buds2 Pro vagy akár bármelyik Apple Airpods esetében. Mindez hatványozódik, ha esetleg nedves, izzadt ujjakkal próbálkozunk meg a művelettel. Ez persze nem egy egetverő probléma, de valahol mégis furcsa, hogy egy ilyen prémium termék esetében miért nem tűnt fel senkinek a gyártó oldaláról.
Pozitívum ugyanakkor, hogy az eszköz dobozában már nem három, hanem négy eltérő méretű (XS, S, M, L) különleges szivacsból készült harang kapott helyet, ráadásul ezek belül egyedi színezést kaptak, hogy egyszerűbb legyen megkülönböztetni őket. A megfelelő méretű harang kiválasztása most is az egyik legfontosabb kezdő lépés, hiszen a behelyezés előtt összenyomható kiegészítő nagy szerepet játszik abban, hogy a zajszűrés és a zenei élmény kifogástalan legyen.
A fülesek matt kivitelű „teteje” természetesen most is érintésérzékeny, és itt is tapasztalható némi változás, már ami a gesztusvezérlést illeti. A jobb és bal egység is testre szabható, és a megszokott egy, kettő, három és hosszú érintés mellett már megkapjuk az ismételt érintés (tehát 4 vagy több) lehetőséget, amivel növelhető vagy csökkenthető a hangerő anélkül, hogy a telefonunk után kellene nyúlni.
Bal oldalra alapból a zajszűrés/ambient funkciók közti váltás van beprogramozva egy érintésre, illetve nyomva a tartva elérhető a zenét lehalkító és a zajszűrést kikapcsoló quick attention, míg jobb oldalra került a lejátszás/szünet (1), következő szám (2), előző szám (3) és a digitális asszisztens aktiválása (nyomva tartás).
A Sony Headphones alkalmazást letöltve ez persze kedvünk szerint módosítható, és bár a füles az applikáció nélkül is működik, a szoftvert érdemes használni, hiszen ezen belül kapjuk meg az olyan extra lehetőségeket, mint az EQ, a zenék minőségét feljavító DSEE Extreme, a beszédet észlelve automatikusan bekapcsoló Speak-to-Chat funkció, a streaming szolgáltatást azonnal elindító Spotify Tap, vagy éppen a vezérlést kiegészítő fejmozdulatok. Utóbbival a kezünk megemelése nélkül, gesztusok nélkül fogadhatunk (bólintás) vagy utasíthatunk el (fejrázás) bejövő hívásokat.
Még jobb zajszűrés, még jobb hangtechnika
A külsőségeknél persze sokkal fontosabb, hogy mi változott a burkolat alatt. A fülesek például páronként már nem kettő, hanem három mikrofont tartalmaznak, amik nélkülözhetetlenek a megfelelő aktív zajszűréshez. A Sony állítása szerint ennek minősége 20 százalékot javult az MX4-hez képest, amit megfelelő labor híján nehéz cáfolni, de az kétségtelen, hogy a WF-1000XM5 remek munkát végez, ha a külvilág kizárásáról van szó. Elsőre ugyan nem éreztem hatalmas változást, de amikor a tesztalany mellé sikerült szerezni egy korábbi modellt, és váltogatva tesztelni kezdtem őket, akkor igenis érződött, hogy mennyit számít az a két extra mikrofon.
Az alacsony frekvenciájú zajokat egyértelműen jobban szűri a füles (pedig már az előd is jól teljesített), a hatékonyság már-már a nagytestvér WH-1000XM5-t közelíti, szóval
az összes említett esetben (és valószínűleg sok más szituációban is).
A zajszűrés persze bármikor ki is kapcsolható, illetve válthatunk Ambient módra, ami felerősíti számunkra a külvilágot, így zenehallgatás közben is halljuk, ha beszélnek hozzánk, az utcán átjutnak hozzánk a forgalom fontos zajai, és úgy általában folyamatosan tisztában leszünk azzal, hogy pontosan mi zajlik körülöttünk. Ezzel párosítva működik egész kiválóan az opcionális Speak-to-Chat funkció, ami a beszédünkre automatikusan lehalkítja a zenénket: egy pénztárnál állva ez például elég jól jöhet, ahogy egy irodában is, hogy ne kelljen folyton kivenni a fülest.
Azzal ugyanakkor érdemes tisztában lenni, hogy az érzékenység még mindig messze van a tökéletestől, hiszen a rendszer még mindig képes beszédnek érzékelni egy kis köhögést. Az viszont fejlődés, hogy az eszköz már érzékeli a csontjaink rezgését, tehát azt, hogy mi beszélünk, így egy repülőn például már nem kell kikapcsolni ezt a funkciót, hiszen ennek hála kevesebb az esélye, hogy megzavarja a zajszűrést és a zenehallgatást, ha valaki mellettünk vagy mögöttünk megszólal.
Ami a zenei hangélményt illeti, ott már nehezebb észrevenni a fejlődést, bár technikailag itt is jobb paraméterekről beszélhetünk: a korábbi hat milliméteres meghajtókat 8,4 milliméteresek váltják, amiket egy komoly digitális/analóg konverter (DAC) egészít ki, és most is „alaptartozék” a gyártó saját fejlesztésű LDAC kodekje, tehát adott, hogy akár 96 kHz/24 bit minőségben hallgassuk a kedvenceinket.
Ez papíron mind csodásan hangzik, a helyzet viszont az, hogy az MX5-ben rejlő lehetőségeket és minőséget csak akkor fogjuk kihasználni, ha olyan forrásból hallgatunk zenét, ahol adottak a magas bitrátájú tartalmak (pl. Tidal vagy az itthon elérhetetlen Amazon Music), és ügyelünk arra, hogy manuálisan átkapcsoljuk, hogy a Bluetooth kapcsolat (ami már az 5.3-as szabvány) a hangminőséget részesítse előnyben a kapcsolat stabilitása helyett. És szintén ezen a szinten fogjuk érezni azt is, hogy az MX5, ha csak egy leheletnyivel is, de jobb a két évvel ezelőtti elődjénél.
Átlagos Spotify, YouTube Music vagy Apple Music felhasználóként a hangminőség tekintetében nemcsak az MX4-hez, de más prémium eszközökhöz képest sem nagyon fogjuk hallani a különbséget. Ezt félretéve tudni kell, hogy az XM5 már alapból szépen, tisztán, nagy részletességgel szólaltatja meg a zenéinket, legyen szó bármelyik tartományról, a vokálról vagy a háttérben felcsendülő nüanszokról. Egyedül a basszus az, ami sokaknak kevés lesz, ezen a területen a tesztalanyunk nagyjából ugyanazt a szintet hozza, mint az MX4, ami sokaknak fájóan kevés lesz.
Az örök kérdés: megéri?
Teszteljük bármelyik gyártó prémium eszközét, a végső kérdés mindig az, hogy megéri-e az érte kért, sokszor nem kevés pénzt. Ezúttal 125 ezer forintról van szó, ami a hazai vásárlók jelentős részének azért messze nem csekély összeg egy fülhallgatóért.
Tesztalanyunk főleg azoknak készült, akiknek vezeték nélkül is fontos az elérhető legjobb hangminőség, és kihasználják az extra funkciókat. És itt nemcsak a piacvezető zajszűrésre gondolok, de arra is, hogy az XM5 a multipointnak hála képes egyszerre két eszközhöz csatlakozni (immár megtartva az LDAC kodeket), a mikrofonoknak hála kristálytiszta hangot biztosít hívások/online értekezletek közben, egész jól testre szabható, ráadásul a fülesek egyetlen töltéssel, az ANC-t bekapcsolva is bírják nyolc órán át, miközben maga a bölcső további 16 órát biztosít.
Emellé jön még a remek kialakítás, az IPX4 védelem (így edzéshez is kiváló), a vezeték nélkül is tölthető tok, illetve a cikkben részletesebben is ecsetelt előnyök. Ha ezekre valakinek szüksége van, és ki is használja őket, akkor aligha fog csalódni a Sony megoldásában, aminél nem nagyon találni jobbat a jelenlegi piac prémium kínálatában.
