A minap a 24.hu is szemlézte azt az interjút, melyben Kulka János egészen megrázó dolgokról beszélt: egyfelől jó barátjáról, Lang Györgyiről emlékezett meg, másrészt azt mondta, úgy érzi, sztrókja után őt is elfelejtette a szakma, a barátok:
ahogy én elfelejtettem a betegség miatt az angolt, a franciát, a verseket, a címeket, mindent. Ők engem. Azok, akiknek régen segítettem, akiket támogattam, ahol jótékonyságból fölléptem, mind elfelejtettek. Számukra nem vagyok.
Árpa Attila a Blikknek nyilatkozott erről, ők ketten ugyanis az Argo című film második részében dolgoztak együtt.
Megdöbbentem ezen a nyilatkozatán, hogy elfelejtették, de ez remek alkalom arra, hogy most fel is hívjam. Való igaz, jó ideje nem beszéltem vele, pedig jóban voltunk mindig, noha nem a legközelebbi barátokként titulálnám magunkat, de nagyon jó volt a kapcsolatunk. A sztrókja után egy külföldi bűnügyi pilot-sorozatban is dolgoztunk együtt. Általában telefonon tartottuk a kapcsolatot, és ezek leginkább szakmai beszélgetések voltak, de ez a nyilatkozat most engem is rádöbbentett, hogy valóban régen kerestem már.
Köbli Norbert forgatókönyvíró – akinek A játszma című filmjében tért vissza betegsége után a munkába Kulka – úgy fogalmaz, munkát is adna neki.
Korábban már beszéltünk róla Jánossal, hogy készítünk még egy filmet együtt, és abban maradtunk, hogy gondolkodom rajta, milyen szerepet írhatnék neki. Remélem, fogunk még együtt dolgozni, és hamarosan újabb filmben láthatja majd a közönség a nagyszerű alakítását.