Gyurcsány Ferenc ismét bizalmat szavazott önnek, és azon miniszterek közé tartozik, akiket meghagyott pozíciójában, ráadásul tárcáját pluszterületekkel bővítette ki. Minek köszönheti ezt a bizalmat?
Erről a miniszterelnök urat kéne megkérdeznie, miért gondolta úgy, hogy alkalmas vagyok a feladat ellátására. Nyilván több szempont volt, amely közrejátszott abban, hogy a tárca új területeket kapott. A kormányfő egyrészt a minisztériumok számát kívánta csökkenteni, ezért merült fel, hogy a rendőrség, a határőrség, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, illetve a korábban a Belügyminisztériumhoz tartozó egységek a volt Igazságügyi Minisztériumhoz (IM) kerüljenek. A lépés logikus volt azért is, mert az IM-nek korábban is volt már rendvédelmi szervezete, a büntetés-végrehajtás, ez a terület most jelentősen kibővült. Harmadszor pedig a kormányprogram meghatározott olyan feladatokat, amelyeket el kell végeznünk. Ilyen a rendőrség és a határőrség integrációja, a rendőrség regionalizációja, vagy a közbiztonság és a magánbiztonság kérdéseinek az áttekintése. A tárca alapvető feladata egyébként továbbra is a jogalkotásban való közreműködés marad.
Miért hasznos, hogy a rendőrség is az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium alá került? A rendszerváltás óta a Belügyminisztérium felelt a fegyveres testületekért.
Mivel a Belügyminisztérium megszűnt, az önkormányzás és a területfejlesztés összevonása logikus lépés volt. Természetesen ha marad a tárca, a rendőrség és a határőrség nem kerül az Igazságügyi Minisztérium irányítása alá. De erre számos külföldi példa van, több országban is működik Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium. Persze sok érv és ellenérv hozható fel mellette és ellene. Én úgy gondolom, az európai együttműködés miatt szerencsés, ha a tárca egy kézben van.
Elbocsátotta az országos rendőrfőkapitány két helyettesét. Milyen irányú leépítések várhatóak még? Miért van erre szükség?
A volt Igazságügyi Minisztérium és a Belügyminisztériumból átkerülő státuszok száma összesen 609, az új minisztérium létszáma pedig 460 lehet, azaz 149 embert kell leépíteni. Ennek indoka, hogy a kormány az államigazgatást racionalizálni kívánja. Az Országos Rendőr-főkapitányság élén bekövetkezett személyi változásoknak is van előzménye. Lamperth Mónika miniszter asszony már két évvel ezelőtt feladatul tűzte, hogy a rendőrségen belül az ORFK kerüljön átszervezésre, a döntési és vezetési szintek csökkenjenek. A strukturális változások természetesen személyi változásokat is jelentenek. Ez volt az indoka annak, hogy a két főigazgatót egy személy váltja fel.
Mindez nem veszélyezteti a rendőrség munkáját, a közbiztonságot?
Úgy gondolom, a szervezetracionalizálás, illetve a rendőrség szervezeti átalakítása több szempontból is szükséges. Az egyik az, hogy a kormány a rendőrségnél regionális irányítási rendszert akar kialakítani. A másik a határőrség-rendőrség integrációjának megteremtése. Harmadrészt pedig az elsődleges kérdés mindig az, hogy az állam az adott közszolgáltatás – jelen esetben a biztonság – megteremtését milyen színvonalon tudja teljesíteni. Reményeink szerint az új struktúra színvonalas feladatellátást hoz. Fontos a finanszírozhatóság kérdése is, vagyis hogy a mostani szervezet pénzügyi helyzete javítható-e.
Az átalakítások közben terveznek-e változtatást például a közúti igazoltatás szabályaiban, azaz: van-e olyan terv, hogy a jövőben csak a szabálysértő autósokat, gyalogosokat vetnék alá igazoltatásnak az európai normáknak megfelelően?
Ez a kérdés meglehetősen összetett. Az állampolgárok úgy élik meg, hogy a rendőrség fölöslegesen zaklatja őket, amikor ellenőrzést tart, hiszen ha nem szegnek szabályt, milyen alapon állítják meg. Azonban van egy másik szempont is, nevezetesen hogy a közlekedés Magyarországon, ha a közlekedési statisztikákat nézzük, elég elszomorító. A közlekedési morálról már nem is beszélek, azt sajnos nem lehet törvénnyel szabályozni. Én olyan rendőrséget szeretnék, amely jogállami normák alapján, jogállami módon végzi feladatát. Meg kell vizsgálni, hogy a mai szabályozás ennek mennyiben felel meg. Amikor külföldi példákat hoznak fel, többnyire csak azt az elemét emelik ki, hogy Nyugat-Európában a rendőrség általában – valóban – nem végez ellenőrzési feladatokat. Ugyanakkor személyes tapasztalatom, hogy Dániában például az úton végig sebességmérők vannak, így mindenki 130-cal megy, különben automatikusan kapja a büntetést. Ott meg lehetett teremteni az objektív felelősség alapját, vagyis nem kell a rendőrségnek bizonyítania azt, hogy ki ült az autóban vagy ki vezetett. Ezt nálunk eddig nem sikerült megoldani.
Van-e arra terv, hogy a rendőri visszaélések, rendőri eljárásokkal kapcsolatos panaszok kivizsgálására egy a rendőrségtől/ügyészségtől független szervezetet hozzanak létre? Szintén nyugat-európai tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy ahol van ilyen civil szerv, ott sokkal több rendőri túlkapásra derül fény.
Azt, hogy a rendőrség eljárása túlkapás-e vagy sem, azt mindig az adott jogi szabályozáshoz viszonyítva lehet megítélni. Ha a rendőri eljárás jogszerű volt, mégis felmerültek kritikák, akkor a jogi szabályozáson kell változtatni. Ha viszont a rendőri végrehajtás nem volt jogszerű, akkor a rendőrt kell felelősségre vonni, és rá kell kényszeríteni, hogy ezeket a jogszabályokat ismerje és megfelelően alkalmazza. Mindezektől függetlenül is úgy gondolom, szükség van az 1994-es rendőrségi törvény felülvizsgálatára és módosítására, hiszen egy részét az Alkotmánybíróság is alkotmányellenesnek ítélte. Ide tartozik például. a fegyverhasználatra vonatkozó rész. Annak, hogy az ügyészségtől független szerv vizsgálja ezeket az ügyeket, nem látom értelmét, hiszen Magyarországon az ügyészség független szervezet. Ez a kérdés azokban az országokban vetődik fel, ahol az ügyészség a kormány alá van rendelve.
Még nem dőlt el, hogy a legfőbb ügyész pozícióját ki tölti be, hiszen hétfőn a kormánypártok elutasították Horányi Miklós kinevezését. Ön személy szerint kit tartana alkalmasnak a posztra?
Az igazságügyi és rendészeti miniszternek a legfőbb ügyész személyével kapcsolatban nem lehet álláspontja, hiszen a személyi javaslatot a köztársasági elnök teszi meg, erről pedig a parlamenti többség dönt. Magánemberként nyilván van véleményem, de ezt most megtartanám magamnak. Nincs együttdolgozási kötelezettségem a legfőbb ügyésszel, együttműködés a büntetőeljárás során van a rendőrség és az ügyészség között. Többször felvetődött, hogy az ügyészséget nálunk is a kormány alá vonnák, így ugyanis a kabinet a büntetőpolitika alakításában is aktívabban részt tudna venni, ehhez azonban alkotmánymódosítás, tehát kétharmados támogatás szükséges.
Többször felvetődött az ötlet a kétharmados törvények számának mérséklésére. Ön mit gondol erről?
Ma a kétharmados törvények ebben a formájukban megnehezítik a kormányzást. Azért is, mert ilyen esetekben a felelősség megoszlik a kormány és az ellenzék között, mindkét fél egymásra tud mutogatni, miért nem sikerült egy kétharmados törvényt elfogadni. Ez azt eredményezi, hogy ezekben a kérdésekben nem lehet egyértelmű kormányzati felelősségről beszélni. Én személy szerint többször elmondtam már, hogy a magyar jogrendszerben megtalálható kétharmados törvényeket 1989-90 körül alakította ki az Országgyűlés, és ebben a mindenkori ellenzék azóta is garanciát lát. Ezzel szemben én úgy vélem, a garanciát a kormányzás és a kormány törvényhozási úton történő túlhatalmi törekvéseivel szemben az Alkotmánybíróság jelenti, amely az Alkotmány alapján ítélkezik. A kétharmados törvények számának csökkentése csak úgy működik, ha az ezekben levő garanciális elemeket átemeljük az Alkotmányba, hogy az Alkotmánybíróság ezek alapján tudja minősíteni az egyszerű többséggel elfogadott törvényeket. Mindehhez az ellenzék támogatása kell, mert a kétharmados szabályok változtatásához is kétharmad kell.
Erre lát esélyt?
Az ellenzék arra hivatkozik, hogy konstruktívak lennének, csak nem olyan javaslatokat kapnak, amelyeket el tudnak fogadni. Ezek után nem nehéz kitalálni, az ellenzék hogy viszonyulna a kétharmados törvények átalakításához.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
