Miután Mátyás első felesége, Podjebrád Katalin gyermekágyi lázban elhunyt, a fiatal magyar király és apósa, Podjebrád György cseh király kapcsolata fokozatosan elhidegült. Hunyadit bosszantotta, hogy egykori apósa nem támogatta őt III. Frigyes német-római császár ellen, de azt is sérelmezte, hogy a cseh király csapatai rendszeresen betörtek a Felvidékre. A háborút kiváltó legfontosabb tényező ugyanakkor mégis csak az volt, hogy II. Pál pápa elhatározta a huszitákkal túlságosan engedékeny Podjebrád letételét, és a lengyel IV. Kázmérnak, illetőleg a király valamelyik fiának ajánlotta fel a cseh koronát – írja a Rubicon.hu.
Kártételekkel ingereltek
Az egyházfő rendezési terve kifejezetten előnytelen volt Mátyás számára, ugyanakkor mégsem szegülhetett ellen Róma és a császár akaratának, ezért csatlakozott a Podjebrád ellen szerveződő táborhoz. Mivel pedig Kázmér lengyel király figyelmét ezekben az években a Német Lovagrend elleni háború kötötte le, a pápa a magyar uralkodóra alapozta tervét. A casus belli 1468 tavaszán érkezett, amikor Podjebrád Viktorin morva főkapitány háborút indított Frigyes ellen. A császár szorult helyzetében „fogadott fia”, Hunyadi Mátyás segítségét kérte, aki nem habozott. Védelmébe vette a csehországi katolikus rendeket,és 1468. április 25-én keresztes hadjáratot hirdetett Podjebrád György ellen:
„Fenséges atyánknak, a római császárnak háborut üzentetek, ámbár jól tudjátok, hogy vele szerződésünk van, mely minket segélynyujtásra kötelez. És mig elégséges ok nélkül barátainkra támadtok, minket is régtől fogva sokféle kártételekkel és sérelmekkel ingereltek. Ezeket békeszeretetünk mostanig türelemmel viselte el; most azonban a béke biztositékát, a mit szavaitokban és jellemetekben többé nem találhatunk föl, fegyverünkben kell keresnünk” – állt többek közt a hadüzenetben.
Szerény siker
Mátyás serege megtisztította Ausztriát Podjebrád Viktorin seregeitől, majd megszállta a katolikus többségű Morvaországot, Sziléziát és Lausitzot. A katolikus rendek 1469-ben, Olmützben már cseh királlyá is megválasztották Hunyadit, ez az aktus azonban fordulópontot eredményezett a háborúban. A ravasz Podjebrád válaszul IV. Kázmér fiait tette meg örököseinek, ráadásul az esztendő második felében Hunyadi seregei súlyos veszteségeket szenvedtek, miközben a császár vonakodott folyósítani a hadjáratra ígért pénzbeli támogatást, és Mátyás cseh királyságát sem volt hajlandó elismerni.
Podjebrád György 1471 tavaszán elhunyt, a cseh rendek egy része pedig Prágában Jagello Ulászlót is megkoronázta, ezzel pedig megszűnt a „keresztes hadjárat” jogalapja, hiszen a trónon ismét egy katolikus uralkodó ült. Mátyás helyzete hamarosan katasztrofálissá vált, két választása maradt: megalázó visszavonulás, vagy meddő küzdelem egy Habsburg-Jagelló egységfront ellen. A magyar király végül a kockázatos utat választotta. Az évekig tartó háborúskodást végül az olmützi béke zárta le 1479-ben, ahol Mátyás csupán annyit tudott elérni, hogy korábbi hódításait és – megosztva – a cseh királyi címet megtarthassa.
