Sosem gondoltam, hogy egy borongós kedd délelőtt ismerem meg az univerzum rejtélyeit.
Talán inkább a szombat esték valók erre. Vagy a vasárnap reggelek. Nekem mégis egy kedd délelőtt jutott.
Mindegy. Ne szaladjunk ennyire előre.
Hetek óta bombázta különös leveleivel a Hír24 egyik olvasója szerkesztőségünket. Botos Barnabás számsorokat, videókat, enigmákat küldött, hangsúlyozta, hogy nyugodtan keressük bármikor, ráér, el szeretné nekünk mondani az igazságot az univerzumról. Mert történetesen ő azt tudja.
Mivel az internet tele van önjelölt prófétákkal, akik mind tutira biztosak a végső igazságban (egyik variánsukról Neményi kartárs írt nemrég egy remek anyagot, itt lehet elolvasni), Botos leveleit az első pár alkalommal egy laza félmosoly kíséretében félretoltuk. Aztán egyszer átküldött egy levelet, amit Seth Shostak, az amerikai SETI Intézet (idegen életformák után kutató nonprofit szervezet) egyik vezető csillagásza írt neki. Shostak arra biztatta Botost, hogy elméleteit publikálja valami tudományos munkában, akkor ő is szívesen reagál majd rájuk.
Ekkor jött az elhatározás: meghallgatom Botos Barnabást. Hátha.
Botos egyébként az a férfi, aki több mint 10 évvel ezelőtt már feltűnt itt-ott a médiában, mert felállított egy elméletet a lottózásról. Most azonban ennél jóval többet ígért.
Felvettük tehát a kapcsolatot és megbeszéltünk egy találkozót.
Innen indul a történet.
Fotós kolléganőmmel, Annával Ürömre tartunk. Ez egy néhány ezer fős község Budapesttől pár kilométerre, gyakorlatilag az agglomeráció része. Nem feltétlenül az az újgazdag környék, ahol politikusok (vagy azok random családtagjai) több százmilliós, medencével sújtott villákat vásárolnak. Ez egy olyan hely, ahol legfeljebb az univerzum tágul és nem a luxusingatlanok.
Óbuda felől közelítjük Ürömöt. A fatalizmushívőknek csontot dobva kijelentem: a 10-es út napközben majdnem mindig torlódik, de ma úgy tűnik még a forgalom is azt akarja, hogy időben odaérjünk.
A randit megelőzően sokat gondolkodtam azon, milyen lehet egy ilyen, a világ rejtélyeit kutató, meg nem értett ember. Valószínűleg rengeteget dohányzik. A haja hosszú, ruhája igénytelen, szódásszifon-szemüvege van. A háza sötét, füstös, se állata, se embere. Esetleg néhány kóbor macska. Parafatáblákra jegyzetel és íróasztala roskadozik a salátává olvasott könyvek alatt.
Pedig nem.
Botos Barnabás ránézésre teljesen átlagos figura, kedves, joviális, mosolygós, középkorú férfi. Pulcsiban, mackónadrágban és papucsban fogad minket. Szendvicsekkel vár. Házára talán a takaros a legjobb kifejezés. Egy nappaliba lépünk, ami bevallom, kísértetiesen otthonos számomra – a berendezés szinte pont, mint anyáméknál: koloniál szekrénysor, koloniál asztallal, kerámianippek mindenfelé, plüsshuzatos kanapé. Még ilyen burával letakart, aranyszínű, pörgőingás óra is van.
„Az emberiség nagyjából 80-90 százalékot tud, én megfejtettem a maradék 10-et vagy 20-at.”
Botos azonnal belekezd. Beszél a Holdról, űrlényekről, atomról, evolúcióról, istenről, olajról, Obamáról, gravitációról. Gyorsan, sokat, első hallásra összefüggéstelenül.
Megállítom.
„Kérem, kezdjük az elején. Honnan jön mindez?”
„Tulajdonképpen, amiket én elmondok az nem újszerű, csak senki nem rakta össze így érthetően. Ez ezt füllentette, az azt füllentette, és senki nem lát tisztán. Én tisztába raktam.”
Kiderül, Botos 26 évig ácsként dolgozott, sokat utazott, sokat dolgozott külföldön.
„Várjon egy picit. Hogyan kezdett foglalkozni az univerzum rejtélyeivel? Az ácsok azért nem arról ismertek, hogy a világ keletkezéséről szoktak értekezni.”
„A nagymester, aki kétmilliárd embert tart épületben, az is ács volt.”
Nem vitatom.
Megtudjuk, Botosnak szép gyermekkora volt, sok állat között nőtt fel és sokat nézi a tévét. „Élőben” látta a Holdra szállást, kamaszként a Delta volt a kedvenc műsora. Aztán Budapestre költözött, megnősült, lett két gyereke. Most 58 éves, az ácsságot már befejezte, jelenleg gondnokként dolgozik a helyi iskolában. Legalábbis délutánonként, a délelőttök az univerzumé.
„Amikor ’91-be’ bejött ide a műhold, a kábeltévé, akkor rám szabadult a tudás. Jött a [National] Geographic Channel meg a History. Az összes tudós munkáján végigmentem.”
„Ekkor kezdődött?”
Tulajdonképpen már korábban.
„Ez a két könyv volt, ami megalapozta a tudást.”
Előkerül az említett két könyv. Az egyik kisebb, magyarul van, a borítóján radarok. Az a címe: Élet más bolygókon. Egy tudományos cikkgyűjtemény, a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó jelentette meg 1968-ban. A másik könyv nagyobb, színesebb, dinoszauruszos, németül van, lapjai néhol celluxszal összeragasztva, címe: Bunter Kinder-Kosmos. Magyarul „Színes gyermekkozmosz”.
(Hogy értsd a sztori a folytatását, mindig nézd meg az aktuális videót. Most pl. ezt:)
Megint előreszaladtunk. Engem elsősorban nem az interjúk vagy a sajtájok, hanem a rejtélyek érdekelnek. Botos leszögezi, mindent azért most nem fog elmondani, nem akarja elsőre az összes titkát elárulni. Néhány dolgot azonban igen. Például, hogy:
NINCSENEK UFÓK
„Ha leszállna egy űrhajó és abból kiszállna valaki – ha el tudna ide jönni – az is ember lenne.”
„Hogyan?”
Botos továbbmegy. Azt mondja:
„Ha elmennénk együtt egy űrutazásra, megnéznénk egy lakott bolygón az épületeket, akkor rájönnénk, olyanok, mint a Földön.”
„Miért?”
„A Földön kötésre rakjuk a téglát. Minden bolygón van gravitáció. Hogy rakja az űrlény a téglát, ha nem kötésre? Ha nem úgy rakja, a tízedik után eldől a fal. Nem lehet máshogy.”
Ez pedig – Botos szerint – azt bizonyítja, hogy:
AZ EMBER A LEGÉRTELMESEBB LÉNY AZ UNIVERZUMBAN
„Ez ugyebár azt is jelenti, hogy nem létezik semmilyen istenség. Mit fognak ehhez szólni a bármilyen vallás hívői?”
„Stephen Hawking is azt mondja, hogy nincs isten.”
Odafordul a számítógéphez és elindít egy videót. Stephen Hawking, a világhírű, Lou Gehrig-kórban szenvedő elméleti fizikus beszél:
Botos szerint ez nem istentagadás, hanem felvilágosítás. Azt mondja, nem szabad arra várnunk, hogy valaki segít majd rajtunk. Csak az ember tud segíteni saját magán.
„Ha idejönne egy hatméteres átmérőjű ufó, mit csinálna velünk egy atomháború után? Beszívná az összes atomot? Vagy mit csinálna? Nincs segítség sehonnan.”
Témát váltok, mert van egy kérdés, ami már a találkozó előtt fúrta az oldalamat.
„Az a hosszú számsor, amit elküldött, mit jelent?”
„Az a legnagyobb számítás, ami létezik.”
„De mit bizonyít?”
Azt, hogy:
NEM ÉLHETÜNK NÉGYSZÁZ ÉVIG
„Hogy jön ide a Biblia?”
„Van egy olyan tehetségem, hogy ha bármilyen írást a Földön elém tesznek, azt tudom értelmezni. Tudom, hogy aki leírt valamit, az arra gondolt vagy nem arra gondolt, csak leírta. Érzem benne a csúsztatást. (…) A Bibliában vannak nagyon érdekes írások. De ami le van írva, az nem azt jelenti.”
„Ön a Mindentudó?”
„Igen.”
„És ez a szerep mivel jár?”
„El kell mondanom egy beszédet az emberiségnek.”
„Miről szólna ez a beszéd?”
Arról, hogy értelmes lények vagyunk, de nem élünk értelmesen, és hogy állítsuk meg a pazarlást, mert tönkretesszük a Földet – mondja.
„Ha értelmes lény értelmessé akart volna válni, akkor nem találja ki az atombombát. Ha ötszázmillió ember élne a földön vagy egymilliárd, akkor az összes atomerőművet el lehetne bontani, hisz nem lenne annyi ember, akinek ennyi energiára lenne szüksége. Erre Einsteinéknek rá kellett volna jönni. Einsteinék nem azzal foglalkoztak, amivel kellett volna.”
Kiderül, Botos az elmúlt évtizedben nagyon sok helyre írt, hogy bejelentse, megfejtette az univerzum rejtélyeit. Küldött levelet többek közt Orbánnak, Gyurcsánynak, Bajnainak, Deutschnak, Mesterházynak, az MTA-s Pálinkás Józsefnek, Amerikába Seth Shostaknak, Bush elnöknek, Obamának, a NASA-hoz ki tudja hányszor. Az Amerikai Űrhajózási Hivatalnál egyébként – Botos úgy gondolja – olvassák a leveleit, csak nem értik.
Válasz azonban nem nagyon érkezik sehonnan. Pedig szerinte ezen nagyon sok múlik:
„Mi van, ha nem hallgatják meg a világ vezetői?”
„Az írás szerint mindenki elpusztul és akkor hírmondónk sem marad.”
Ezek után már csak egy kérdésem marad:
„Van végső titok?”
„Van.”
„Mi az?”
Az, hogy:
AKIK IRÁNYÍTJÁK A FÖLDET, AZOK NEM OKOS EMBEREK
„Ezt hogy érti?”
„Ha kineveznek egy elnököt, azt nem az ész után nevezik ki, hanem például, hogy mennyi pénze volt a kampányra.”
„És, ha jól értem, ők nem tudják megmenteni a világot. Ön azonban igen?”
„Igen.”
Azt ugyan nyilvánvalóan nem tudjuk elintézni, hogy Botos találkozzon Stephen Hawkinggal vagy Orbán Viktorral, esetleg Obamával, a nagyjából két óra, hümmögésekkel és homlokráncolással tarkított beszélgetés után abban maradunk, készítünk róla egy anyagot.
Végül is, ki tudja: hátha tényleg a világ sorsa múlik ezen.
