A márciusi országgyűlési választásokra készülve a budapesti Sportcsarnokban tartott nagygyűlést a Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti bizottsága és a Hazafias Népfront budapesti bizottsága 1967. február 22-én. A gyűlés rendben véget is ért, ám nem sokkal később vaskos balhé kerekedett.
A vezetőség ugyanis az alagsori asztalitenisz-edzőterembe vonult még tanácskozni, ahol megjelent egy „kissé ittas személy”, és közölte: a párt első titkárával, azaz Kádár Jánossal akar beszélni. A belügyesek próbálták udvariasan távozásra bírni, mire közölte, hogy „ő addig el nem megy, amíg a Vezető elvtárssal nem beszélt. Hogy ennek bizonyságát adja, hangosan elkezdte kiáltozni a Vezető elvtárs nevét” – idézi a Múlt-kor.hu az egykori BM III/III-A alosztályának alábbi jelentését.
Amikor megpróbálták eltávolítani, az illető ütött, rúgott, a „legútszélibb hangon” szidta az őt eltávolítani igyekvő személyeket. Többek között megharapta a helyszínbiztosítási osztály vezetőjének kezét, „saját alosztályunk vezetőjét sípcsonton rúgta, helyettesét ököllel megütötte”. Végül elvezették egy helyiségbe, ahol
Később kiderítették, hogy az ittasan balhézó férfi a Hazafias Népfront egyik kerületi funkcionáriusa volt, a nagygyűlésen meghívottként vett részt. Garázdaság és egyéb életellenes bűncselekmények miatt több esetben elítélték. A Sportcsarnokban előadott akciója után a BRFK Politikai Osztálya vette át, további sorsáról nem tudunk, ám a Múlt-kor.hu szerint valószínűleg nem járunk messze az igazságtól azzal, hogy börtön lett a vége.
