2022 és 2023 fordulójának egyik világszerte nagy visszhangot kiváltó híre volt, hogy a 2022-ben a brit korona fennhatósága alól végleg kilépő, és köztársasággá váló Barbados kártérítést követelhet a kétszeres Oscar-jelölt brit színész, Benedict Cumberbatch családjától, mivel a felmenői között voltak olyanok, aki az 1700-as és az 1800-as években generációkon át rabszolgákat tartottak a karibi szigeten.
A globális ismertségét Sherlock Holmesként megalapozó sztár felmenőinek ráadásul nem csak egy-két rabszolgája volt – ami persze mai szemmel nézve éppúgy sötét foltnak számítana –, a hetedik dédnagyapja, Abraham Cumberbatch két ültetvényt is megvásárolt a szigeten az 1700-as években, a család földjein pedig még az 1800-as években is 300 rabszolga élt a nyilvántartások szerint.
A Daily Telegraph közölte először még december 30-án a hírt, hogy a – 2014-ben a legjobb filmnek járó Oscar-díjat is elnyerő – 12 év rabszolgaságban louisianai ültetvényest alakító színész családja érintett lehet a barbadosi ügyben, a hírt aztán világszerte átvette a média.
Azonban a Los Angeles Times pár nappal később már arról számolt be a Karib-tengeri Közösség (Caribbean Community – CARICOM) jóvátételi bizottságának egyik tagját, David Comissiong barbadosi politikust idézve, hogy a szigetországok saját, és a karibi szövetség közös jóvátételi bizottságában sem merült fel eddig, hogy magánszemélyekhez forduljanak a jóvátételi igényükkel. A főként egykor brit gyarmatállamnak számító, 15 karibi szigetországot összefogó CARICOM 2013-ban alapította meg a jóvátételi bizottságát, és még abban az évben az Egyesült Királyság, valamint további öt, a rabszolgaságon alapuló rendszer működésében kulcsszerepet játszó nyugat-európai állam felé jelezték jóvátételi igényüket.
Emellett elkészítettek egy tízpontos tervet, amelyben a jóvátétel szót ugyan nem használják, de céloznak rá, hogy az egykori gyarmatosító államok jogutódjainak is ki kellene venniük a részüket a kolonializmus máig dolgozó negatív hatásainak mérsékléséből.
Azóta ezeken az országokon kívül olyan vállalatokat kerestek meg, amelyek egykor nagyot profitáltak a rabszolgatartásból és a rabszolgakereskedelemből, és mind a mai napig léteznek.
A mai napig sem a CARICOM, sem Barbados nem emelt hivatalosan jóvátételi igényt egyetlen európai családdal szemben sem
– írta a brit lap hírét cáfoló publicisztikájában a szigetország jóvátételi bizottság elnökhelyetteseként is tevékenykedő politikus a Barbados Today hasábjain, hozzátéve, hogy ez nyilvánvalóan azért van, mert „sokkal könnyebb jóvátételi igényt támasztani egy jogi személlyel, például egy nemzeti kormánnyal vagy egy vállalattal, mint egy családdal szemben.”
Egy európai arisztokrata dinasztia azonban mégis akad, akiktől jóvátételt akar Barbados
Comissiong emellett a szövegben azt is állította, hogy amikor a Telegraph munkatársa a globális visszhangot kiváltó cikk írásakor megkereste, és a színész családjával szembeni esetleges jóvátételi igényről kérdezte, ő azt válaszolta neki, nem is tudja, ki az a Benedict Cumberbatch, ahogy a családja sötét múltját sem ismeri – így gyakorlatilag a szájába adták az információt, amit aztán a világ minden táján vezető hírként tálaltak.
Majd rátért az egyetlen kivételnek számító európai famíliára, a Drax-családra, amelynek egyik tagja most is a brit alsóházban, azaz a Képviselőházban ül. Richard Drax ráadásul a törvényhozás legértékesebb ingatlanportfólióval rendelkező konzervatív képviselője részben azoknak a 2017-ben – az édesapja halála után – örökölt barbadosi földjeinek köszönhetően, amelyeken még a sziget gyarmatosításának kezdetén, az 1600-as évek közepén ültetvényeket hozott létre az egyik felmenője.
A képviselő egyébként csak azután vallotta be hivatalosan, hogy 150 millió fontot (67,6 milliárd forint) érő ingatlanvagyonának része a Brax Plantation Hall nevű, 242 hektáros terület, ahol létrehozták Barbados egyik első, rabszolgák kizsákmányolásán alapuló ültetvényét, hogy a brit média elkezdett foglalkozni az üggyel 2020-ban.
Az egykor Jamaicán is ültetvénnyel rendelkező Drax-családdal szemben támasztott jóvátételi igény – ami Barbados mellett Jamaica részéről is felmerült – azért áll meg sokkal jobban a lábán, mintha a Cumberbatch-családdal szemben merülne fel hasonló elvárás, mert a Drax-családnak kulcsszerepe volt abban, hogy a rabszolgamunkán alapuló cukornádtermesztés elterjedt az Egyesült Államok mai területén. És az sem utolsó szempont, hogy a dinasztia mai vagyona végsősoron az Afrikából a Karib-szigetekre hurcolt rabszolgák munkáján alapul – amit tökéletesen jelképez, hogy az egykori ültetvény jelenleg is a parlamenti képviselő tulajdonában van.
Nagyon is tisztában vagyok a nyugat-indiai rabszolga-kereskedelemmel, és nagyon távoli ősöm ebben játszott szerepe mélységesen, mélységesen szívet tépő, de ma senki sem tehető felelőssé azért, ami sok száz évvel ezelőtt történt. Ez a nemzet történelmének egy része, amelyből mindannyiunknak tanulnia kell
– nyilatkozta Drax bő két évvel ezelőtt, és a már képviselővé válása után, 2010-ben is hangozatott álláspontja azóta sem változott. Nem áll szándékában jóvátételt fizetni, ahogy lemondani sem az egykor ültetvényként működő barbadosi birtokáról – annak ellenére, hogy vannak, akik ezt várnák tőle.
2021 nyarán például még egy tüntetést is szerveztek a dél-dorseti körzetében, a politikus charborough-i otthonánál, ami a családi cukorültetvények után csak Sugar Hillnek elnevezett dombon található. A tüntetők legfőbb követelése az volt, hogy Richard Drax ruházza át a barbadosi földjeit a szigetországra.
Az érintett országok jóvátételi bizottsága azonban még nem döntötte el, hogy milyen formában szerezzenek érvényt a követelésüknek; ahogy azt sem, pontosan mekkora mértékű jóvátételre tartanának igényt. De az is kérdés még, követelni fogják-e, hogy a Drax-család lemondjon az egykori ültetvényekről.
Fizettek jóvátételt, csak nem az igazi kárvallottaknak
A rabszolgaság szégyenteljes emlékét azóta próbálják elhallgatni, hogy afrikai származású emberek millióit értéktárgyként kezelő rendszert a 19. században mindenhol betiltották a nyugati világban. A brit királyi család rabszolgatartáshoz fűződő kapcsolatai egészen I. Erzsébet királynő idejéig nyúlnak vissza, II. Károly idején, az 1660-as években pedig a monarchia elkezdte finanszírozni is a rabszolgakereskedelmet, ami védett és szabályozott vállalkozás volt a Brit Birodalomban.
A sokáig a korona egyik legjövedelmezőbb üzletének számító rabszolgakereskedelmet végül 1803-ban tiltották be a birodalom területén. Ebben a bő másfél évszázadban több mint hárommillió afrikai férfit, nőt és gyermeket raboltak el kontinensükről, és hurcoltak a karibi és amerikai területekre. A rabszolgaság intézményét azonban csak 1833-ban tiltották be a hatalmas birodalom területén. Vagyis a népirtáson, emberkereskedelmen és rabszolgamunkán alapuló kapitalizmus kora újkori motorja a Brit Birodalom volt.
A rabszolgaság intézményének betiltása után egyébként fizetett jóvátételt a Brit Birodalom, csak nem az igazi kárvallottaknak. Az emberi méltóságuktól sok esetben már születésük pillanatában megfosztott egykori rabszolgák helyett ugyanis azokat a rabszolgakereskedőket kárpótolták, akik nem tudták tovább folytatni jövedelmező üzletüket.
Összesen 20 millió fontot fizettek nekik – ami mai árfolyamon több, mint 300 millió fontnak felelne meg –, azonban ehhez egy olyan kölcsönt kellett felvennie a brit jegybanknak, a Bank of Englandnek, amit egészen 2015-ig fizettek. Vagyis a brit adófizetők pénzéből több mint másfél évszázadon át törlesztették azt, amit az 1830-as években jóvátételként fizettek az egykori rabszolgatartóknak. A gyarmattartó múlt egyik 20. századi ballépése miatt azonban fizetett jóvátételt Nagy-Britannia: az 1852-1860 között Kenya függetlenségéért vívott Mau Mau-háborúban gyarmatosítóként végrehajtott népirtásuk miatt 2013-ban közel 20 millió fontot juttattak az áldozatoknak.
Bár pontos számok nincsenek, Niambi Hall-Campbell Dean, a Bahamák Nemzeti Jóvátételi Bizottságának elnöke a jóvátétel mértékével kapcsolatban azt mondta a kanadai közmédiának, hogy szerinte legalább akkora összegnek kellene lennie, mint amennyit az egykori rabszolgatartók kaptak kártérítésként. A jóvátétel szerinte nem feltétlenül a pénzügyi kompenzációról szól, hanem arról, hogy „felismerjék, vannak olyan területek, amelyek a gyarmatosítás során elmaradtak az oktatás, az egészségügy és az őslakosok tudását fejlesztő programok tekintetében”, és javítsanak a helyzeten.
Már az USA egyes részein is komolyan foglalkoznak a kérdéssel
Az Egyesült Államokban a polgárháború hozta el a rabszolga-felszabadítást az 1860-as években, azonban a rabszolgaság szimbolizálta rasszizmus szellemét továbbörökítő szegregációt csak az 1964-es polgárjogi törvénnyel szüntették meg. Arra pedig, hogy az egykori rabszolgák állami szintű jóvátételével komolyan kezdjenek foglalkozni, egészen 2020-ig kellett várni. Ekkor lépte meg ugyanis első és eddigi egyedül tagállamként azt Kalifornia – amely egyébként a rabszolgaság eltörlése idején szabad államnak számított, de a szökött rabszolgákat a helyi törvények értelmében visszatoloncolta oda, ahonnan megszöktek –, hogy törvényt írtak saját állami jóvátételi bizottságuk létrehozásáról. A jóvátételi bizottság először 2021-ben ült össze, de még csak a munkája elején jár, konkrét javaslatokat pedig 2023. július elsejére ígértek.
A rabszolgaság 1865-ös, szövetségi szintű betiltása előtt egyébként voltak olyan tagállamok is, ahol a rabszolgák megvásárolhatták saját szabadságukat, amennyiben hozzájárult ehhez a rabszolgatartó, akinek a tulajdonában álltak. Azonban a rabszolgaság emlékét annyira el akarták temetni a korábban a rendszer fenntartásában érdekelt államok, hogy ezekkel a kényes részletekről nem foglalkoznak eleget a közbeszédben és az oktatásban sem, miközben az európai történelmet például tanítják diákoknak.
Az Egyesült Államokban fontos szimbolikus lépéseket is tesznek azért, hogy ez megváltozzon. A Black Lives Matter mozgalom árnyékában például 2021-ben szövetségi nemzeti ünneppé tették június 19-ét. Az afroamerikaiak körében csak Juneteenth néven emlegetett napon, a feketék függetlenségi napján azt ünneplik, hogy a polgárháború lezárása után 1866-ban ezen a napon jutott el a hír az utolsó rabszolgákhoz, hogy már egy ideje szabadon élhetnének – ám egyes helyeken nekik kellett kártérítést fizetniük egykori rabszolgatartóiknak.
A nyugati világ országainak oktatási rendszerével szemben mind a mai napig felmerül a vád, miszerint nem fektetnek kellő hangsúlyt a rabszolgaság történetének bemutatására – így az Afrikából erőszakkal más kontinensekre hurcolt, rabszolgasorba kényszerített emberek leszármazottjai nem hallanak eleget a gyökereikről. És olyan, hozzájuk hasonlóan fekete hősökről sem, akikre felnézhetnének amiatt, hogy nagy szerepük volt az egykori rabszolgák felszabadításában, és a feketék jogegyenlőségének kiharcolásában.
Ezért fordulhatott elő például, hogy amikor az 1990-es években filmet akartak készíteni az USA déli államaiban élő rabszolgák északi államokba utazását segítő mozgalom, a Földalatti Vasút egyik leghíresebb kalauzáról, Harriet Tubmanról, akkor egyes hollywoodi stúdióvezetők azt szerették volna, ha a kor legnagyobb sztárja, Julia Roberts játssza a főszerepet. (Harriet Tubman életéről végül 2019-ben készült el egy hollywoodi film ugyanazon forgatókönyv alapján.)
