Floridában elhunyt Joseph Kittinger, az amerikai légierő nyugalmazott ezredese, akinek a több mint 31 kilométeres magasságból végrehajtott ejtőernyős ugrása ötven éven át világrekordnak számított.
A kilencvennégy éves férfi halálát – amit a tüdőrák okozott – pénteken jelentette be John Mica volt amerikai kongresszusi képviselő és más barátai.
Kittinger azzal lett világhírű, hogy tíz hónap alatt három ugrást is végrehajtott egy olyan gondolából, amit nagy héliumos ballonok emeltek a sztratoszférába. Az Excelsior-projekt célja az volt, hogy segítse a katapultálási rendszerek tervezését a nagy magasságban repülő katonai pilóták számára.
A nyomástartó védőruhát és huszonhét kilogrammnyi felszerelést viselő Kittinger 1959 novemberében, a projekt első ugrása során majdnem meghalt, amikor 23,3 kilométer magasból ugorva a felszerelése meghibásodott: elvesztette az eszméletét, amikor a gravitációs erő 22-szeresének megfelelő pörgésbe került. Életét végül az automata ernyője mentette meg.
Négy héttel második ugrását alig több mint 14 mérföld, azaz 22,5 kilométer magasból hajtotta végre, gond nélkül. Ezt követte a rekordugrás: 1960. augusztus 16-án, az új-mexikói sivatagban felemelkedve a szkafandere meghibásodott, jobb kezén ugyanis nem tudta azt rendesen lezárni. Karja épp ezért a normális méret kétszeresére dagadt, mielőtt 31 311 méter magasból leugrott.
Zuhanás közben a sebessége meghaladta az óránként 965 kilométert, így ejtőernyője 5,5 kilométeres magasságban nyílt ki.
Nem lehet elképzelni a sebességet. Semmi sem mutatja, hogy milyen gyorsan haladsz. Nincs mélységérzékelésed. Ha egy autóban ülsz az úton, és becsukod a szemed, fogalmad sincs, mennyivel haladsz. Ugyanez a helyzet, ha szabadon zuhansz az űrből. Nincsenek útjelző táblák
– emlékezett vissza évtizedekkel később.
Ugrása 2012-ig számított rekordnak, amikor az osztrák Felix Baumgartner 38,6 kilométer magasból ugrott, elérve a szuperszonikus, óránkénti 1360 kilométeres sebességet.
Kittinger az ugrásai után is a légierőnél maradt, így részt vett a vietnami háborúban. Gépét Észak-Vietnam 1972 májusában lelőtték, ő pedig hiába katapultált, mégis fogságba esett, és tizenegy hónapot töltött egy hanoi hadifogolytáborban. A légierőtől 1978-ban vonult vissza, és Orlando környékén telepedett le, ahol helyi nevezetességgé vált, sőt, parkot is neveztek el róla.
