Kiszivárgott, hogy jövőre nem indul egyéniben. Listán sem?
Ha a pártom felrak, akkor igen.
Mivel indokolta a pártvezetés, hogy önt nem indítják?
Ez abszolút független a pártvezetéstől, én döntöttem úgy, hogy nem indulok, mert teret kell adni a fiataloknak. Lendvai Ildikó még kapacitált is, hogy induljak, de azt tapasztalom, hogy 2006 óta a gazdasági problémák miatt nem lehet a kisemberek érdekeit védeni.
A kisemberek képviseletében (Fotó: MTI)
Meg úgy látom, hogy az erzsébetvárosi pártszervezetben is vannak fiatalok, akik ambicionálják a parlamenti munkát. Másrészt a mostani politika már nem az én világom.
Egypártrendszerben nyilván más volt politizálni, de mi a fő különbség a kilencvenes évek és a jelen parlamentje között?
Mára megszűnt mindenfajta párbeszéd a pártok között. Régebben legalább szóba álltunk egymással. Most olyan érzés politizálni, mintha szélmalomharcot vívnánk, Don Quijoteként pedig nem szeretném folytatni. Nem tagadom, azt is nehezen viselem, hogy öklét rázó emberek között kell időnként elhagynom a parlament épületét.
Másokat is ennyire megvisel ez az MSZP-frakcióban?
Úgy tudom, sokan járnak hasonló cipőben és gondolkodnak hozzám hasonlóan.
Mihez kezd a parlament után?
Nemrég volt tisztújítás az MSZP munkástagozatában, így azt továbbra is én vezetem. Igaz, csak társadalmi munkában.
És miből él majd?
1991 óta fizetés nélküli szabadságon vagyok a Kossuth Nyomdánál, de az a cég már megszűnt. Nyomdászként nem tudok elhelyezkedni, mert a szedőszakma gyakorlatilag megszűnt, és a korom miatt még nyugdíjba sem tudok elmenni. Sajnos nincs megoldva a tisztességes visszavonulás lehetősége. Nem tudom még, mi lesz.
kéziszedő
Az idén 55 éves Filló Pál 1972-ben a Ságvári Endre Nyomdaipari Szakmunkásképző Intézetben tett nyomdász (kéziszedő) szakmunkásvizsgát. 1982-ben érettségizett a VIII. kerületi Dolgozók Önálló Gimnáziuma esti tagozatán. 1984-ben felsőfokú végzettséget szerzett politikai gazdaságtan szakon. 1972-től 1991-ig az Athenaeum Nyomdánál dolgozott: előbb betűszedő, 1984-től korrektor-csoportvezető, 1986-tól korrektor-főrevizor, végül 1991-ben szociális csoportvezető volt. 1991 novemberétől a Kossuth Nyomdánál helyezkedett el mint szociális előadó, azóta fizetés nélküli szabadságon van. 1990-ben alapító tagja volt a városvédők és a helyi társadalom önszerveződését támogató Erzsébetvárosiak Klubjának.
1977-ben belépett az MSZMP-be. Az 1985. évi országgyűlési választásokon Erzsébetvárosban (Bp. 18. vk., VII. ker.) egyéni mandátumot szerzett. 1989. októberben belépett az MSZP-be, 1999-ig az országos választmány tagja volt. 1990 óta az erzsébetvárosi elnökség tagja. 1991 és 1994 között a budapesti elnökség tagja volt. 1991-től a munkástagozat budapesti ügyvivője, 1994-től elnöke. Az 1990. évi országgyűlési választásokon sikertelenül indult, de 1991. április 14-én, időközi választáson bekerült a parlamentbe, azóta országgyűlési képviselő (1991 és 1994: Bp. 9. vk., VII. ker., 1998: budapesti lista). 2002. április 21-én visszaszerezte korábban elvesztett egyéni mandátumát Erzsébetvárosban. A 2006. évi országgyűlési választásokon Budapest 9. választókerületében egyéni mandátumot szerzett. 2006. május 30-tól az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság és a Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság tagja.
