Nyáry Krisztián szerint valóban demográfiai problémát jelenthet az, hogy kitolódik a gyerekvállalás határa, ám ennek semmi köze nincsen ahhoz, hogy továbbtanulnak-e a nők vagy sem – mondta el az író az RTL Klub Reggeli című műsorában.
Nyáryt arról kérdezték, mit gondol az Állami Számvevőszék által múlt héten közzétett elemzésről, amelynek egyik fő következtetése az volt, hogy a nők jelentős felsőoktatási túlreprezentáltsága miatt csökken a gyerekvállalási kedv. Az író arról beszélt, hogy míg a melegekkel jogainak korlátozása kapcsán azt szokás mondani, hogy visszamentünk húsz évet, addig a nők továbbtanulásának megkérdőjelezésével 120 évet megyünk vissza a történelemben:
Éppen 120 évvel ezelőtt indultak el a harcok a nők jogaiért, hogy ők is ugyanúgy járhassanak egyetemre, főiskolára, és most megint kicsit ott vagyunk.
Nyáry több olyan nő esetét is felemlegetette, akik ezzel már egyszer megvívták harcukat a tizenkilencedik század végén, huszadik század elején: Hugonnai Vilma például majdnem húsz évet küzdött azért, hogy orvosi diplomáját idehaza is elfogadják, Slachta Margit, az első női képviselő azt mutatta meg, hogy egy nőből is lehet politikus, Bédy-Schwimmer Rózsa pedig a magyar nőjogi mozgalom harcosaként tett sokat a nőkért. Az író szerint az ÁSZ jelentése igazi problémára mutat rá, csak épp rosszul következtet:
Van egy valódi demográfiai probléma, amivel érdemes foglalkozni: az, hogy kitolódik az első gyerekvállalásnak a határa, és aki diplomás, nyilván később vállal gyereket, mert tovább járt iskolába. És ez lehet probléma, mert ha 35 éves korában születik meg az első gyerek, ami ma már nem különleges, akkor kisebb az esélye, hogy lesz második, és még kisebb, hogy lesz harmadik gyermek. Ez valóban egy probléma, amivel kell foglalkozni, de ennek semmi köze ahhoz, hogy járjon-e felsőoktatási intézménybe vagy nem. Hiszen aki jár, az jobb anyagi körülmények közt van, ott van egy szoros statisztikai összefüggés, és nagyobb eséllyel vállal gyereket. Ha semmilyen végzettsége nincsen, akkor valószínűleg rosszabb kereseti körülmények között él, és kisebb valószínűséggel vállal gyereket, mert úgy érzi, hogy nincs hova hazavinni, úgyhogy már csak ezért is fordított az összefüggés.
Megoldásként nem azt látja, hogy minél több nőt tántorítsanak el a továbbtanulástól, hanem az, hogy az állam támogassa a tanulmányok melletti gyermekvállalást és a nők visszatérését a gyerekvállalás után, sokak számára ugyanis a karrierjük elvágásával ér fel az, hogy a munkaerőpiac már nem fogadja vissza őket a szülés után.
