A zsiráf valószínűleg az egyik legvalószínűtlenebb állat a világon, kínai kutatóknak azonban most talán sikerült rájönniük, miért lett ilyen indokolatlanul hosszú a nyaka: egy furcsa fosszília segített rávezetni a szakértőket arra, hogy valószínűleg a párválasztás során zajló, hímek közötti harcban lehetett előny a méret.
A Study Finds cikke szerint az eddigi legvalószínűbb elmélet az volt, hogy a hosszú nyakkal egyszerűbb volt lelegelni a faleveleket, de a párzási előnyökkel kapcsolatos magyarázat most valószínűbbnek tűnik. A zsiráf egy korai ősének egyedi fej- és nyakkövületeinek elemzése adott alternatív magyarázatot a kutatóknak. A kövületnek korong alakú, sisakszerű feje és rendkívül összetett fej-nyak ízületei vannak.
A modern zsiráf – a legmagasabb szárazföldi állat és legnagyobb testű kérődző – jellegzetes nyakát régóta az adaptív evolúció és a természetes szelekció klasszikus példájának tekintik, mióta Charles Darwin először megfogalmazta ezeket a koncepciókat. Általánosan elterjedt hiedelem, hogy az élelemért folytatott versengés hatására nyúlt meg a nyak, és tette lehetővé a zsiráfok számára, hogy az afrikai szavanna fáin olyan falevelek után böngészhessenek, amelyek jóval kívül esnek más kérődzők hatótávolságán.
Ahogy kutatók elkezdték részletesebben megfigyelni a zsiráfok viselkedését, rájöttek, hogy a hosszú nyak az egymás közötti harcokban is nagy segítséget jelent az állatoknak. Az áttörést viszont egy 17 millió éves fosszília hozta meg: a Discokeryx xiezhi-nek korong alakú fejszerkezete van, és nyaki csigolyáinak vannak a legbonyolultabb ízületei az ember által ismert emlősök között.
A kutatók rájöttek, hogy a Discokeryx xiezhi koponyája és nyakcsigolyái képesek ellenállni a nagy sebességű és erejű fej-fej ütközéseknek. Azt is felfedezték, hogy a zsiráfok ősei más állatoknál, például a pézsmatulkoknál hatékonyabban alkalmazkodtak a fejütődésekhez.
