Míg a 20. században még nem éreztette a hatását a klímaváltozás, napjainkra 70%-os valószínűséggel állíthatjuk, hogy az emberi tevékenység miatt tolódott egy héttel korábbra az utolsó országos tavaszi fagy időpontja Magyarországon az előző évszázadhoz képest – írja elemzésében a Másfél fok. A pesszimista éghajlati forgatókönyv szerint a 21. század végére ez a jelenleginél átlagosan 20 nappal hamarabb következhet be, amit így március közepén várhatunk.
A tavaszi energiaigény szempontjából ez kedvező, ám más szektorok számára korántsem, ugyanis a vegetációs időszak (szintén a klímaváltozás miatt) gyorsabban tolódik korábbra, mint ahogyan azt az utolsó tavaszi fagyok követni tudnák. Ez a növények fejlődésében a jelenleginél nagyobb visszaeséshez és esetenként még súlyosabb mezőgazdasági károkhoz vezet majd. A várható változásoknak különösen kitett a Kisalföld és az Észak-Dunántúl. Ha nem mérsékeljük az üvegházhatású-gázkibocsátásokat, akkor az alkalmazkodás sem lesz képes megvédeni a magyar mezőgazdaságot a növekvő fagykároktól.
ezzel pedig a terméshozam is jelentősen csökkenhet. Nagy valószínűséggel az éghajlatváltozás miatt tolódott el a vegetációs időszak Magyarországon, ami tovább növeli a fagykárok veszélyét. A szakértők most azt vizsgálták, hogy az utolsó tavaszi fagy (vagyis amikor a napi minimumhőmérséklet kevesebb, mint 0 °C) hogyan alakult a megfigyelések szerint, illetve hogy ez hogyan változott a vegetációs időszak kezdetéhez képest (vagyis amikor legalább 5 napig az átlaghőmérséklet nagyobb, mint 5 °C).
Most már érzékelhető a klímaváltozás hatása
Idén ugyan elmaradtak a népi hagyományok szerint a fagyos szentekhez kapcsolódó jelentősebb lehűlések és fagyok (május 12-14. és 25.). Az utolsó, nagyobb területet és nem egy-egy fagyzugos állomást érintő idei fagy április 20. körül volt az országban, nem úgy mint 2020-ban és 2021-ben, amikor még május közepén is előfordult sok állomáson fagypont alatti hajnali hőmérséklet.
Az utolsó tavaszi fagy általában áprilisban jellemző, de ez meglepően kevésbé változékony az országos átlagot tekintve, mint a vegetációs időszak kezdete. Jelenleg átlagosan délkeleten, a Balaton és a Mecsek körül, valamint a fővárosban észlelhetjük legkorábban az utolsó fagyot, míg legkésőbb az Északi-középhegység és a Nyírség térségében fordul elő.
Az elmúlt 20 évben országos átlagban április 8-ára esett az utolsó tavaszi fagy. Ha az 1970-80-as éveket tekintjük, akkor ez még április közepén volt, azaz körülbelül egy hetes korábbra tolódás történt.
Ez délkeleten, a Balatontól nyugatra és az Északi-középhegységben meghaladja a 10 napos változást is, azonban épp a fagyra érzékenyebb nyírségi és a Duna-menti homokhátsági területeken az utolsó fagy napja szinte alig változott. A ’90-es évek elejéig kis változékonyság mellett, gyakorlatilag változatlanul április közepén volt az utolsó országos tavaszi fagy. Hazánkban tehát az éghajlat belső változékonysága dominált a 20. század legnagyobb részében, az emberi tevékenységnek még egyáltalán nem volt hatása az utolsó fagyok időpontjára.
Ezzel szemben a tavaszi fagyok legutóbbi évtizedekben mért, országos átlagban kismértékű korábbra tolódása azért lesz szignifikáns, mert az évek közötti változékonyság nem jelentős. A szakértők az elmúlt szűk 50 évre vonatkozóan kétféle éghajlati szimulációt elemeztek: az egyik esetben a modellek csak természetes kényszereket vettek figyelembe, míg a másik esetben a valóságot, azaz az emberi tevékenység miatt növekedő üvegházgáz-koncentrációkat is tekintették.
A szimulációk alapján a megfigyelésekkel megegyező irányú és közel azonos nagyságú, statisztikailag szignifikánsan korábbra tolódó trendet 7-ből 5 szimuláció esetében csak akkor kapjuk meg, ha az emberi tevékenységet is figyelembe vesszük. Ez a 70%-os arány azt valószínűsíti, hogy az emberi tevékenység okolható az elmúlt néhány évtizedben mért gyenge korábbra tolódásért is.
Jóval korábbra tolódhatnak a tavaszi fagyok
Ha a jövőbeli modelleredményeket tekintjük, azt láthatjuk, hogy a pesszimista éghajlati jövőkép szerint az antropogén hatások további erősödése várható, és a 21. század végére a jelenleginél átlagosan 20 nappal hamarabb következhet be az utolsó tavaszi fagy, amit így március közepén várhatunk.
Az optimista, mérsékeltebb éghajlatváltozással számoló jövőkép a jelenlegi trend lassulását vetíti előre, vagyis inkább április legelejéig kell számítanunk tavaszi fagyokra a század vége környékén. Éghajlatunk természetes változékonysága miatt persze egyes években továbbra is előfordulhat ennél későbbi országos fagy.
20-20 évekre lebontva továbbra is a Nyírségben és északon, illetve a Kisalföldön lehetnek a legkésőbb előforduló tavaszi fagyok: a század közepén még április közepe körül várhatók erre 0 °C alatti hőmérsékletek,
Ezzel szemben az országban délkeleten és a Balaton körül lehetnek fagyok az év elejéhez legközelebb: a század közepén március vége, míg a század végén a pesszimista jövőképet követve már az eleje után sem várhatóak fagyok ezekben a térségekben. Ugyan az üvegházgáz-kibocsátási trendekben már pár évtizeden belül is jelentős különbségekről beszélhetünk a két vizsgált forgatókönyv között, a fagyok előfordulásában a különbség csak a század második felében jelentkezik majd, s az évek közötti változékonyság miatt továbbra is lehetnek egyes években az aktuális átlagnál későbbi fagyok.
A növények nem örülnek
Az eddig bemutatott eredmények első hallásra pozitív éghajlati hatása a teljes képet nézve már egyáltalán nem lesz pozitív. Az elmúlt 50 év alatt az Északi-középhegység kivételével kis mértékben ugyan, de 5-10 nappal nőtt azon időszak hossza, amikor a vegetáció fejlődése már elindult, de még előfordulhatott fagy, azaz nőtt a fagykáros időszak hossza. Ha a pesszimista forgatókönyv szerint a jelenlegi kibocsátási trendek folytatódnak, akkor a század végére még nagyobb lesz a különbség a vegetáció fejlődésének kezdete és az utolsó fagy között. A vegetációs időszak kezdete sokkal gyorsabban tolódik korábbra, mint ahogyan azt az utolsó tavaszi fagyok követni tudják, így ez a növények fejlődésében a jelenleginél nagyobb visszaeséshez és esetenként még súlyosabb mezőgazdasági károkhoz vezet majd.
Ez különösen a Kisalföldet és az Észak-Dunántúlt érintheti. Egyedül a zöldebb jövőképet követve van esélyünk arra, hogy ezen fagykárok elkerülhetők legyenek.
