A digitális hitelesség kérdése ma már messze nem csak technológiai vita. Egy félrevezető videó, egy manipulált dokumentum vagy egy nem megfelelően követhető jóváhagyási folyamat vállalati, jogi vagy akár reputációs kockázatot is jelenthet.
A mesterséges intelligencia, a digitális ügyintézés és az online tranzakciók robbanásszerű terjedése közben egyre több vállalat szembesül ugyanazzal a problémával: hogyan lehet megbízhatóan azonosítani embereket, dokumentumokat és tartalmakat egy olyan környezetben, ahol egyre kevesebb a személyes jelenlét, és egyre több döntés születik digitálisan?
Erre a területre lépett most rá új ambícióval a Netlock, amelynek tulajdonosi körében egyesítette erejét Somkuti András, a Docler Holding korábbi elnöke és Lévai Bálint, a BioTechUSA-cégcsoport tulajdonosa. A vállalat célja nem egyszerűen új technológiai szolgáltatások fejlesztése, hanem egy olyan nemzetközileg skálázható ökoszisztéma létrehozása, amely a digitális bizalom teljeskörű infrastruktúráját adhatja meg a következő évekre.
Egy 25 éves alapra építenek új növekedési történetet
A tulajdonosok nem egy nulláról induló startupot építenek. A Netlock több mint 25 éve működik a digitális hitelesítés és bizalmi szolgáltatások piacán, és mára olyan háttérrel rendelkezik, amelyre új szolgáltatások és nemzetközi terjeszkedés is építhető. Somkuti András szerint éppen ez adta a vállalkozás logikáját.
Nem az volt a cél, hogy mindent nulláról építsünk fel. A Netlock rendelkezett azzal a bizalmi szolgáltatói háttérrel, technológiai alapokkal, szakembergárdával és szabályozási tudással, amire lehetett építeni. A kérdés az volt, hogyan lehet ebből egy olyan platformot létrehozni, amely túlmutat a klasszikus elektronikus aláíráson és digitális szolgáltatásokon.
A vállalat új termékei többek között digitális azonosításra, minősített elektronikus aláírásra, tartalomeredet-igazolásra, és teljes tranzakciós visszakövethetőségre komplex szerződés-életciklus menedzsmentre épülnek – olyan területeken, ahol a hitelesség már nem kényelmi funkció, hanem üzleti alapkövetelmény.
A vállalatok sokszor nem ott keresik a kockázatot, ahol valójában van
A két tulajdonos szerint a piac ma tele van egymástól elszigetelt rendszerekkel: külön dokumentumkezelő, külön azonosítás, külön aláírás, külön jóváhagyási folyamat. A következő fejlődési lépés pedig ezek összekapcsolása kell, hogy legyen. Ráadásul a legnagyobb veszélyek ma már nem feltétlenül a klasszikus kibertámadásokból érkeznek. Lévai Bálint úgy látja: a probléma sokkal gyakrabban a vállalatok hétköznapi működésében jelenik meg.
Bármilyen tranzakció, szerződés, utalási igény vagy jognyilatkozat esetén jelenleg sérülékenyek a rendszerek. Mi azt próbáljuk elérni, hogy ezek egy olyan zárt környezetbe kerüljenek, ahol minden szereplő erősen azonosított, és a tranzakciók ugyanúgy működjenek digitálisan, mint amikor két ember egymással szemben ül egy tárgyalóban.
Somkuti András ehhez hozzáteszi: nem csak a nagyvállalatok küzdenek ezzel.
„A legtöbb ember életében rengeteg olyan helyzet van – munkaszerződés, bérleti szerződés, ügyintézés –, ahol ugyanazokat a folyamatokat újra és újra el kell végezni. Mi azt szeretnénk, hogy olyan eszközök váljanak széles körben elérhetővé, amelyek eddig jellemzően csak a legnagyobb vállalatok privilégiumai voltak.”
A céljuk egy olyan rendszer kialakítása, amelyben a belépési küszöb alacsony, és a digitális hitelesség nem különálló vállalati infrastruktúra, hanem általánosan hozzáférhető szolgáltatás lehet ‒ még azok számára is, akinek évente akár egyetlen digitális aláírásra vagy egyetlen hiteles tranzakcióra van szükségük.
Nem az AI-t kell azonosítani, hanem a mögöttes információt
Somkuti András szerint a vállalkozás valódi kiindulópontját egy gondolati fordulat adta.
Elkezdett zavarni a közgondolkodás, miszerint mára az elsődleges feladat az lenne, hogy felismerjük és megjelöljük az AI által generált tartalmakat, ezzel megvédve az embereket. Ez szerintem technológiai illúzió. Nem arra kell a hangsúlyt fektetni, hogy mi készült AI-jal, hanem azt, hogy milyen háttérinformációkkal bír az adott dokumentum vagy felvétel.
András úgy véli, a kérdés mindig az, hogy az adott képet, videót vagy dokumentumot ki készítette, ki publikálta, ki rendelkezik a jogokkal, és azok, akik szerepelnek rajta, hozzájárultak-e a megjelenéshez, felhasználáshoz.
Erre épül a Netlock új megközelítése is: nem utólag próbálja felismerni a manipulációt, hanem a tartalomhoz kapcsolja az eredetre, jogosultságokra és hozzájárulásokra vonatkozó információkat, kriptográfiai és jogi bizonyíthatósággal együtt. A vállalat szerint ez a logika nemcsak médiatartalmaknál, hanem digitális ügyintézésben, banki folyamatokban és szerződéses működésben is egyre fontosabb lesz.
Magyarországi indulás, nemzetközi ambíciók
A Netlock mögött álló új vállalkozás hosszú távú célja nem kizárólag a hazai piac. Lévai Bálint számára az elmúlt másfél évtized egyik legfontosabb tapasztalata az volt, hogy egy magyar vállalatból is lehet nemzetközi márkát építeni. Somkuti András úgy fogalmaz: a technológia gyorsul, de a bizalom nem tart vele automatikusan – ezért olyan megoldásokra lesz szükség, amelyek ezt a réteget adják hozzá a digitális működéshez.
A következő időszak kérdése így nem az lesz, hogy digitalizálódnak-e a vállalatok, hanem az, hogy milyen infrastruktúrára építik ezt a működést. És a Netlock tulajdonosai szerint ebben a versenyben most kezdődik az igazán érdekes szakasz.
Egy ennyire gyorsan gyorsuló világban mire lehet építeni?
A technológiai fejlődés tempója mellett felmerül a kérdés: lehet-e egyáltalán hosszú távra tervezni? Somkuti András szerint a válasz meglepően egyszerű.
„Mi két hipotézisre építünk. Az egyik, hogy emberek léteznek, és létezni is fognak. A másik, hogy a kriptográfiai eszközök továbbra is működőképesek maradnak. Ha ez a két alap megmarad, akkor mindig lesz szükség arra, hogy az emberek digitális tranzakcióit valamilyen módon rögzíteni és ellenőrizni lehessen.”
