Eltávolították egy szerző online esszéjét, amelyben arról írt, hogy miért követett el plágiumot egy idén év elején visszavont regényében. Jumi Bello esszéje, I Plagiarized Parts of My Debut Novel. Here’s Why (Plagizáltam a bemutatkozó regényemet, elmondom, miért) csak rövid ideig jelent meg hétfőn a Literary Hub című weboldalon, mivel a szerkesztők megállapították, hogy ismét máshonnan átvett szövegrészlet szerepelt az írásban. Bello debütáló regénye, a The Leaving júliusban jelent volna meg, de a Riverhead Books kiadó februárban lemondta a megjelenését, írja a Guardian.
„Ma reggel a Lit Hub egy nagyon személyes esszét tett közzé Jumi Bellótól, a debütáló regénye megírásának tapasztalatairól, a súlyos mentális betegséggel való küzdelméről, és arról, hogy egy fiatal író milyen önmaga által felállított nyomást érezhet a publikálással kapcsolatban, továbbá a saját plágiumtetteiről” – adta hírül a kiadvány. „A történet ellentmondásai és – ami döntő fontosságú – a megjelent műben egy újabb plágiumgyanús eset miatt úgy döntöttünk, hogy visszavonjuk az esszét.”
A Lit Hub szerkesztője azt mondta, hogy a plágiumgyanús anyag a plagizálásról szóló passzusokat érintette; a közösségi médiában pedig több kommentelő is talált hasonlóságokat Bello írása és különböző korábban megjelent művek között. Az esszéjében Bello arról ír, hogy eltökélten befejezi regényét, amely egy fiatal fekete nőről szól, aki teherbe esik. Azért plagizált, mert irodalmi leírást szeretett volna adni a terhességről, amelyet ő még nem tapasztalt meg személyesen, ezért külső anyagot keresett.
„Azt mondtam magamnak, hogy csak kölcsönveszem és megváltoztatom a nyelvet. Azt mondtam magamnak, hogy ezeket a részeket majd később, a szerkesztési fázisban átírom. Újra az én történetem lesz ez. Ekkor már bármit mondtam volna magamnak. Reggel nyolckor feküdtem le aludni a idegeim miatt, és éjfélkor felébredtem. Egész éjjel fennmaradtam és napokon át csak írtam. Csak túl akartam jutni rajta, hogy újra tudjak aludni. Visszatekintve erre a pillanatra, figyelmen kívül hagytam az ösztöneimet. Figyelmen kívül hagytam a belső hangot, amely halkan azt mondta: »Ez rossz, rossz, rossz«.”
