A legenda szerint Thalesztrisz, az amazonok királynője, meghallva, hogy Nagy Sándor a perzsák legyőzése után keletre vonul a seregével, kihasználta az alkalmat, hogy randevút beszéljen meg a világhódítóval – írja a Múlt-kor.hu. A királynő háromszáz kísérőjével járult audienciára a makedónok királya elé, és nem kertelt: a források szerint ugyanis, amikor megkérdezték Thalesztriszt, hogy mit szeretne, azt felelte, hogy örököst akar foganni Nagy Sándortól. Az uralkodó ugyanis méltónak találtatott, és
A történet hitelességében már az ókori szerzők közül is sokan kételkedtek, de sokan beleszőtték saját Nagy Sándor-történetükbe. Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok című munkájában is felsorolja azokat a szerzőket, akik elhitték a történetet, és azokat is, akik nem. Némi gúnnyal még hozzátette, hogy amikor az előbbiek egyike, Onészikritosz, felolvasta a művének ezt a szakaszát Lüszimakhosznak, Nagy Sándor egyik hadvezérének, az nemes egyszerűséggel megkérdezte, „és én hol voltam akkor?”
Annak ellenére, hogy Plutarkhosz magának Nagy Sándornak a levelezésére is hivatkozik a kételkedése során, Nagy Sándor története regényes formában mégis igen sokáig fennmaradt, és újabb elemekkel egészült ki. Az eredeti szerzőt Pszeudo-Kalliszthenésznek tekintik a történészek, aki a híres görög történetíró nevét felhasználva írta meg Nagy Sándor életrajzát, vélhetően a Kr.u. III. századi Egyiptomban.