Amikor a 90-es évek végén lendületet kaptak a mobiltelefonok, és egyre több ember kezébe került hordozható készülék, akkor még teljesen természetesnek számított, hogy a hátlap eltávolítása után ki lehetett pattintani az akkumulátort, amit akár cserélni is lehetett az elöregedést követően. Az okostelefonok megjelenésével ennek szinte teljesen vége lett, az úgynevezett unibody készülékek elterjedése után ma már csodaszámba mennek a cserélhető aksis készülékek.
Az előterjesztés több javaslatot is tartalmaz (pl. az akkumulátorok karbonterhelését is jelezni kellene a vásárlók számára), és ezek egyike, hogy 2024-től a könnyű közlekedés eszözök (elektromos biciklik, e-robogók stb.), illetve az okostelefonok és hasonló elektronikus eszközök esetében lehetővé kellene tenni, hogy az akkumulátorokat a fogyasztók könnyen és biztonságosan eltávolíthassák – például egy esetleges csere érdekében.
Az EP tervezete emellett rendelkezik arról is, hogy az újrahasznosított akkumulátorokból minimum mennyi kobaltot, ólmot, lítiumot és nikkelt kellene visszanyerni új eszközök gyártásához. Ez ráadásul nemcsak az elektronikai eszközökre, de 2030-tól az elektromos autók telepeire is vonatkozna. Utóbbi esetben minimum 12 százalék kobaltot, 85 százalék ólmot, 4 százalék lítiumot és 4 százalék nikkelt kell újrahasznosított forrásból felhasználni új akkumulátorok gyártásához. Ezek az arányok 2035-re megemelkednek: 20 százalék kobalt, 10 százalék lítium, 12 százalék nikkel – az újrahasznosított ólom aránya nem változik.
Mindez persze még csak tervezet, hogy mikor léphetne életbe, az egyelőre kérdéses. Ahogy a HWSW cikke is megjegyzi, a törvényalkotók itt még erősebb lobbival találkozhatnak, mint az egységes töltők bevezetése kapcsán. Ne feledjük, az egységes töltők kötelezővé tételét előíró törvényt csak idén januárban szavazta meg az Európai Parlament, több mint tíz évvel azután, hogy uniós szintű kezdeményezés, majd ezt követően jogalkotási folyamat indult az ügyben.
