A magyar kormány, miközben teljesítette a náci követeléseket a hadianyag szállítása és a csapatok frontra vezénylése tekintetében, másfelől béketárgyalásokat próbált kezdeményezni nyugaton. A tapogatózások 1943 őszén már konkrét ajánlatokat jelentettek. A német csapatok a kurszki vesztes ütközet (1943 júliusa) után fokozatosan szorultak ki a Szovjetunióból, ezért úgy vélték, a fronthoz egyre közelebb szerveződő magyar ellenállás már fenyegeti a biztonságukat – írja a Rubicon.hu.
Hitler ezért 1944. március 18-án Klessheimbe hívta Horthyt, ahol közölte vele Magyarország megszállását. A kormányzó tehetetlen volt, csak annyi mozgástér jutott számára, hogy államfői tisztségét megtartva lehetősége maradt az események későbbi befolyásolására. A németek március 19-én, hajnali 4 órai kezdettel megszállták az országot, az anekdota szerint egy német politikus aziránt tudakozódott a Wehrmacht egyik tábornokától:
Mennyi időbe telik Magyarország megszállása? 24 órába. És ha a magyarok ellenállnak? Akkor 12 óra elegendő, mert elmaradnak az üdvözlőbeszédek.
A megszállás eredményeként Magyarország megmaradt önállóságát is elvesztette, a németek korlátlanul érvényesíthették akaratukat, úgy a külpolitikában mint a magyar belügyekben. Március 19-e után fokozódott az ország kirablása is, Németország hadikölcsön címén szinte korlátozás nélkül szállította el a számára szükséges élelmiszert és nyersanyagokat.
Horthy a megszálláskor kialakult állapoton a román kiugrás (1944. augusztus 23.) okozta zűrzavar közepette, Lakatos Géza miniszterelnökké való kinevezésével próbált később változtatni, de október 15-i kiugrása végül sikertelen maradt. A megszállás következtében Magyarország a háborúban ragadt, az elkövetkező egy évben szenvedve el legnagyobb veszteségeit.
